Szimpatika – A leégett bőr kezelése

Bár egyre több szó esik a fényvédelem fontosságáról és arról, hogy a tavaszi-nyári időszakban soha nem szabad védekezés (megfelelő öltözet, sapka vagy kalap, fényvédő krémek) nélkül napra menni, mégis előfordul, hogy leég a bőrünk. Hogy ez milyen súlyos károkat okoz, az sok mindentől függ. Egyrészt a napszaktól, a napsugárzás erősségétől, a napon töltött idő hosszától és a bőrtípustól. Akiknek világos a bőrük, hajuk és a szemük, sokkal hamarabb megpirulnak, mint a sötétebb bőrű és hajú emberek. Különösen a vöröses hajú, szeplős bőrű típus veszélyeztetett, de ez nem jelenti azt, hogy a sötétebb bőr nem tud leégni.

Mi történik leégéskor?

Napégésnél a bőrt túl sok UV-sugárzás (különösen UV-B sugárzás) érte, amelynek következtében bőrgyulladás alakul ki. Az első tünetek körülbelül 3-6 órával azután jelentkeznek, hogy a bőr megkapta a fényterhelést. Ilyenkor az érintett bőrfelület kipirosodik, feszül, fájdalmassá, érzékennyé válik, olyan érzés, mintha égne. Ha súlyosabb napégésről beszélünk, akkor a bőr feldagadhat és ki is hólyagosodhat. Ebben az esetben hidegrázás, hányinger, fejfájás is kísérheti a bőrtüneteket. Néhány nappal az első tünetek megjelenése után megkezdődik a leégett bőrfelület felszakadozása, lehámlása. Ez általában nem fáj, de kellemetlen, viszkető érzéssel jár, ahogy a test megválik a károsodott bőrsejtektől.

Kevéssé közismert, de amikor a leégett bőr pirossá válik, az valójában nem a bőr „színe”. Ilyenkor a szervezet úgy reagál az UV-sugárzás által kiváltott károsodásra, hogy megnöveli az érintett bőrfelület környékén a véráramlást a hajszálerekben. A megnövekedett vérmennyiség ugyanis segíti a regenerálódás folyamatát. Ezért piros a leégett bőr: ilyenkor a hajszálerekben megnövekedett vérmennyiséget látjuk.

Hogyan enyhítsük a tüneteket?

Bár a köztudatban számos házi praktika kering a tejfölös pakolástól az eperpürén át az ecetes borogatásig, ezek jelentős része többet árt, mint használ. A legjobb, ha hűtjük az érintett területet, és a gyógyszertárban – legtöbbször vény nélkül – kapható, erre a célra kifejlesztett termékeket használjuk. A hűtés történhet hideg borogatással, hűvös fürdővel, a fájdalomcsillapításra vannak speciális krémek és gélek. Legjellemzőbben aloeverát, kámfort, mentholt tartalmaznak, és viszonylag gyorsan enyhítik a fájdalmat. Ha ez nem segít, akkor bevehetünk fájdalomcsillapítókat, például ibuprofen tartalmú gyógyszereket.

Fontos, hogy sok vizet igyunk, pihenjünk, és amíg a bőr teljesen meg nem gyógyult, semmiképpen ne menjünk napra. Ha a bőrünk hólyagos, akkor a hólyagokat ne pukkasszuk ki, ne piszkáljuk, főleg ne piszkos kézzel. A legjobb, ha hagyjuk őket maguktól meggyógyulni, mert ha tapogatjuk, kinyomjuk, azzal csak a fertőzésveszélyt növeljük. Ugyanez vonatkozik a hámló bőrre: ne szedegessük le a bőrdarabokat, hagyjuk maguktól leesni őket.

Ritkán, de előfordulhat, hogy a napégés még ennél is súlyosabb tünetekkel jár. Ha a felhólyagzás súlyosnak tűnik, a rossz közérzet, a fájdalom napok alatt sem enyhül, szakorvosi ellátásra van szükség. Az is elképzelhető, hogy az orvos tetanusz elleni emlékeztető oltást ad vagy az antibiotikumos kezelés mellett dönt. Ha a bőr állapota indokolja, akkor hámosító kenőcsökkel kezelik, steril kötést raknak rá.

A leégés hosszú távú hatásai

Sajnos a napégés kellemetlen, veszélyes hatása nem múlik el azzal, hogy az égett bőr meggyógyul. A szervezet minden egyes leégés emlékét „megőrzi”, ami más, súlyosabb betegségek és állapotok kialakulásához vezethet hónapokkal, évekkel később. A komolyabb hólyagokkal járó napégés után szeplők, pigmentfoltok jelenhetnek meg a bőrön, amelyek aztán életünk végéig velünk maradhatnak. Az eltávolításuk hosszú folyamat, és nem is mindig jár sikerrel.

A bőr öregedésében, a ráncok kialakulásában is nagy szerepe van a napfénynek és a napégésnek. Ha sokszor napozunk, sokszor égünk meg, akár csak nagyon enyhén, a bőrünk hamarabb fog öregedni (ez az úgynevezett photoaging), előbb jönnek a ráncok, az öregségi foltok. Ennél is súlyosabb gond, hogy a napégések – különösen, amelyeket gyermekkorban szenvedtünk el – jelentősen hozzájárulhatnak később a rosszindulatú bőrtumorok kialakulásához.