Feltérképezték a gyulladásos betegségek eddig nem ismert okait

A 2016-ban indult és most lezárult alapkutatási projekt eredményei nagyban hozzájárulhatnak ezen betegségek új, a jelenleginél hatékonyabb terápiájának kidolgozásához.
„A humán sejteknek milyen működési zavarai járulhatnak hozzá a magyar lakosság jelentős százalékát érintő gyulladásos bőr- és bélbetegségek kialakulásához?” Többek között erre a kérdésre kereste a választ a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika vezette konzorcium, amelyben a Debreceni Egyetem és a Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkacsoportjai vettek részt.

A 11 kutatócsoportból álló műhely molekuláris medicina szemléletű célja annak feltárása volt, hogy a külvilággal érintkező határfelületeken található szervek sejtjeinek egymás közötti kommunikációja hogyan vesz részt a bőr és a béltraktus gyakori gyulladásos és immunológiai betegségeinek kialakulásában. A vizsgált betegségek között volt például a serdülőkorúak 80-85 százalékát érintő akné, az ekcéma, a magyar lakosság 2-3 százalékát érintő pikkelysömör, a gyomor-bélrendszeri megbetegedést provokáló gluténérzékenység, a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás.

Dr. Kemény Lajos, a Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika igazgatója, a konzorcium vezetője elmondta, a kutatás igazolta, hogy a kiválasztott betegségekben megfigyelhető kóros elváltozások hátterének közös a jellemzője. Az érintett szervekben a felépítő sejtek, valamint a szervek közötti kommunikáció ugyanis nem megfelelően működik, ami a patológiás válaszreakciók láncolatát elindítva járul hozzá a gyulladásos reakció kifejlődéséhez. A most lezáruló alapkutatási projekt témájául szolgáló tudományos felvetést ilyen megközelítéssel korábban még nem vizsgálták, vagy nem tárták fel minden részletében.

„A mai napig nem értjük pontosan, hogy milyen patogén folyamatok zajlanak a vizsgált betegségek létrejöttében. Napjainkban ezen kórállapotok kezelése messze nem megoldott, többnyire a betegség kialakulására közvetlenül ható terápia helyett csak tüneti terápiát lehet alkalmazni. Így változó hatékonysággal csak csökkenteni tudjuk a tüneteket, meggyógyítani nem” – hangsúlyozta a professzor. Mint kifejtette, azért is fontosak a 2016-ban elindult kutatás most leírt eredményei, mert ez alapot szolgáltathat a betegségek kialakulását megelőző oki terápiák kidolgozásához.