Szimpatika – Bullying – a közösségi bántalmazásról röviden

A jelenség komolyságát jól mutatják a számok: a gyermekek közel kétharmada, minden ötödik gyermek esik áldozatul a közösségi bántalmazásnak élete során, és noha magas számról van szó, a megelőzésre mégsem jut elég hangsúly. Jelen cikkben végigvesszük, mit tehetünk szülőként annak érdekében, hogy megvédjük gyermekünket, illetve milyen lépéseket kell tenni, ha gyermekünk bajba került.

A gyermekkori csúfolódást, piszkálódást hajlamosak vagyunk bagatellizálni, így ez a fajta bántalmazás akár hosszú évekig rejtve maradhat. A bántalmazó gyermek egy közösségben sokszor azért piszkálódik, mert szeretne több figyelmet kapni, vezéregyéniség lenni, csodálatot kivívni magának. Az áldozat legtöbbször valamilyen külső vagy belső tulajdonságánál fogva kerül a figyelem középpontjába. Általában a többiektől eltérő tulajdonság, viselkedéses jegy, amiért felfigyelnek rá, illetve az önbizalomhiány is ide sorolható, azonban a tapasztalatok szerint bárkiből lehet áldozat.

Fontos szülőként megvizsgálni egy iskolai probléma esetén, hogy egyszeri esetről van-e szó, vagy időben elhúzódó konfliktusról. Az előbbi esetében érdemes átbeszélni a gyermekkel a fennálló helyzetet, esetleg a másik gyermekkel, annak szüleivel közösen megoldási módokat találni a békés együttműködésre.

Azonban ha elhúzódó terrorról van szó, ennek hatása megjelenik a bántalmazott gyermek viselkedésében is, amikre szülőként fontos odafigyelni. Ha a gyermek egyre kevesebbet beszél az iskoláról, megváltozik a hangulata, lehangolttá válik, megemelkedik a szorongása, testi tüneteket produkál, megváltozik az étvágya, alvási szokásai, megrongálódnak a taneszközei, ruházata, sérülésnyomok láthatók a testén, melyeket nem képes megmagyarázni, segíteni kell szülőként.

Mivel lehet megelőzni, hogy gyermekünk a közösségi bántalmazás áldozata legyen?

Elsősorban a tudatosítás fontos, a gyermekekkel beszélgetni kell otthon erről a jelenségről. Fontos, hogy tudjanak róla, ha az osztályban rendszeresen bántják, piszkálják őket, akkor segítséget kell kérni egy felnőttől. Természetesen ahhoz, hogy egy gyerek merjen beszélni a legféltettebb dolgairól, legkellemetlenebb érzéseiről, egy jó, bizalmon alapuló szülő-gyermek kapcsolat szükséges. Igyekezzünk tehát minél többet, nyíltan beszélgetni gyerekünkkel. Fontos, hogy a suliból hazaérkezve egy gyerek ne azt érezze, anyáék faggatni akarnak, inkább azt, hogy szívesen osztja meg élményeit. Próbáljunk ne általánosságban kérdezősködni, hanem konkrétan rákérdezni bizonyos témákra. A „Mi volt a suliban?“ kérdés helyett érdemes olyanokat kérdezni, amivel szinte letapogatjuk a nap eseményeit: „Volt-e valamilyen veszekedés a suliban?“ „Mi volt a legjobb dolog a mai napban?“ Fontos, hogy megismerjük gyermekünk barátait, tudjunk az iskolában zajló eseményekről.

Mit tehet a szülő, ha kiderül, hogy gyermeke bullying áldozata?

Nagyon fontos, hogy ilyenkor sem szabad ajtóstól rontani a házba. Amennyire lehet, probléma esetén nyugodtnak kell maradni, hiszen érzelmileg ezzel lehet jól támogatni a gyermeket, és így jut elég figyelem és energia a megoldására is. Az osztályfőnökkel, iskolapszichológussal kell konzultálni a teendőkről, érdemes összeülni a bántalmazó gyermek szüleivel és közös megoldásokat találni. Amennyiben ezen a szinten kudarcba fulladnak a próbálkozások, az iskolai szociális munkás, a gyermekvédelem, az iskola vezetése, sőt komolyabb esetekben a rendőrség bevonása is szükséges. A bántalmazást elszenvedett gyermeknek nagy szüksége van az érzelmi támogatásra a család részéről, a hibáztatás semmilyen formája nem megengedett. Folyamatos, rendszeres pozitív visszajelzéssel, dicséretekkel kell erősíteni a gyermeket. Ez azért lényeges, mert a bántalmazott gyermekek önbecsülése, önbizalma szenved hatalmas sérülést, ezért fokozottan igényli a megerősítéseket. A közös családi tevékenységek, sok beszélgetés segít abban, hogy megérezze a szülői törődést, szeretetet. Gyakran szenvednek PTSD-ben (poszttraumás stressz zavar) és depresszióban a bántalmazás áldozatai, ezért érdemes gyermekpszichológus szakemberhez fordulni, aki terápiás eszköztárával segít a gyermeknek feldolgozni a traumatikus élményeket. Iskolán kívüli közösségek, foglalkozások keresése ugyancsak célszerű, ahol új közegben új szerepeket tanulhat meg és próbálhat ki a gyermek, új élményekhez és ismeretekhez juthat a többiek visszajelzései alapján önmagára vonatkozóan. Bizonyos helyzetekben az intézményváltás is adekvát döntés lehet.

Cyberbullying: bántalmazás egy speciálisabb színtéren

Az online térben való bántalmazás ugyancsak egyre gyakoribb a fiatalok körében, és talán még nehezebben derül fény az ilyen esetekre, mint az iskolai bántalmazások esetében. A biztonságos internethasználat megtanítása ugyancsak nagyon fontos szempont, amit manapság nem lehet elég korán kezdeni. Fontos, hogy szülőként mindig figyeljük gyermekünk online térben való aktivitását, és érdemes valamilyen szülői szűrőprogramot alkalmazni az okoseszközökön. Vezérelv, hogy az okoseszközök használatának mennyiségi és minőségi korlátozása minden esetben a szülő kezében legyen, mert csak így lehet megtanítani a fiataloknak a megfelelő internethasználatot.