Nagyi, vigyázz, hova kattintasz!

Dr. Major azonban nem agyügyi tanácsokat oszt meg, hanem egy csodagyógyszert ajánl, amely csak most, csak nekem, csak az én régiómban nagyon kedvezményesen lehet az enyém. Ezer érvet sorakoztat fel, no meg ezer tünetet, és mint egy jó horoszkópban, magamra is ismerek. Sőt érvelésük, ha nyelvtanilag nincs is teljesen rendben, kétségtelenül szívbe markoló:

„A kétségeink a mi árulónk is egyben, amely sok olyan dologtól megfoszt minket, amit elérhettünk volna, de féltünk megtenni.”

Persze, hát értjük miről van szó, a tett halála az okoskodás, mondja Madách Imre, hát mit kell annyit tépelődni, ha egy agy- és érsebész minden bajomra tudja a megoldást? Ráadásul a cikkből az is kiderül, hogy:

„Magyarországon ez a gyógyszer hivatalosan csak egyetlen helyen van bejegyezve, mégpedig a központi kórházban. Ugyanitt kezelik a társadalom »krémjét«, a minisztereket, képviselőket, hírességeket, vagyis az elitet. (...)”

„A többi állampolgár számára az Egészségügyi Minisztérium olyan vegyszereket kínál kezelésre, amelyeket ugyanahhoz az elithez tartozó gyárak állítanak elő.”

Nem folytatom. Természetesen nincs a Városmajori Klinikának Major Imre nevű igazgatója, de még ilyen nevű orvosa sem. Az az úr, akit a képen látok, elég erős Kaukázuson túli arcvonásokkal rendelkezik, amitől persze még lehetne magyar orvos, de az őt körülvevő néhány ortodox szentkép és ikon már kicsit furcsa. És jé, most látom, hogy az „Orvosi Újság” című internetes kiadvány – ahol róla olvasok – fejlécében bemutatja az eredeti, cirill betűs lapot.

Persze az egész egy átverés, ahogy a közelmúltban dr. Zacher Gábor nevével, aztán prof. Merkely Béla fényképével árult étrendkiegészítő is az volt. Sajnos az egyik közeli, hetvenen felüli rokonom meg is vásárolta potom 30 000-ért, de természetesen a feladó, a terjesztő, a gyártó utólag kinyomozhatatlan volt.

Na de honnan jönnek ezek az informatívnak tűnő „cikkek”? Érkezhetnek emailben, terjedhetnek a Facebookon, de a legrosszabb az, amikor teljesen szeriőz híroldalak ún. kapcsolódó anyagaiban bukkannak fel. Ezek nagy része ugyanis hirdetés. Ez oda is van írva, apró betűkkel, de ki figyel erre, amikor egy izgalmas cím, amely egy akut egészségügyi problémánkra kínál megoldást, kattintásra vár?

Kevesen tudják, hogy komoly hírportálokon is találhatók olyan hirdetési zónák, amelyet „kiadnak” pl. a Google-nek vagy más ügynökségnek, de annak tartalmát se ők, se az anyacég nem ellenőrzi. És ez baj.

Meg az is baj, hogy másról sem hallunk, mi, iskoláskorú gyerekek szülei, mint hogy készítsük fel gyermekeinket az internet veszélyeire, az iskolában is számos útmutatást kapnak ezzel kapcsolatban, de legyünk őszinték, ezzel jórészük úgy van, mint mi annak idején a szexuális felvilágosítással. Nemigen tudnak újat mondani. Sőt, annyival előrébb járnak, hogy a szakembert hozzák zavarba, mondjuk amikor a Monero bányászat veszélyeiről kérdezik őt.

De mi van a nagyikkal? A nagypapákkal, nagynénikkel, nagybácsikkal? Megbolondult a világ, és míg sokezer éven át az idősebbek adták át a fiatalabbaknak a tudást, most az unokák okítják a nagyszülőket – már ha vannak unokák. Meg ha van hozzá türelmük.

A mai nyugdíjasok nemzedéke sok szempontból magára lett hagyva, és a társadalom egyik fontos feladata az ő digitális felzárkóztatásuk lenne. De erre csak halovány kísérletek vannak. Pedig ők a legsérülékenyebbek, legnaivabbak, pláne, ha vélt vagy valós egészségügyi termékekről van szó, hisz számos nyavalyájukra nincs gyógyír, és ezt nehéz elfogadni. És ha nem kapnak professzionális segítséget, akkor nagyon gyakran sarlatánok kezei között kötnek ki. Jön az auratisztítás, az inga, a csodagyógyszer, a sok ellenőrizetlen és valamiért nem megfelelően szankcionált kamu termék, amelyek jó esetben csak hatástalanok, rossz esetben súlyos egészségkárosodást is okozhatnak.

A karanténhelyzet hál’ Istennek elhozta a termékbemutatók alkonyát, de nincs megállás, most az interneten keresztül zúdul a gyanútlan szépkorúakra a szemét. De ti, kedves úgynevezett öregek, merítsetek erőt a múltból, ami az unokáitoknak már csak törikönyv, és használjátok azt a bölcsességet és óvatosságot, amire a szomorú XX. században szert tettetek, mert a tudásotok ebben az új, digitális világban is érvényes, csak okosan kell használnotok.

Néhány egyszerű jótanács:

• Semmit ne higgyetek el kapásból, nézzetek utána a guglin, vagy kérdezzétek barátaitokat, ismerőseiteket, informálódjatok!
• Van néhány hiteles és jó oldal, ami az átverések ellen küzd, például ilyen az Internet tudatosan című Facebook-oldal, valamint a kifejezetten egészségügyi kérdéseket megvitató, a ködpiszkáló blogból kinőtt PirulaKalauz.
• Internetes vásárláshoz kérjétek egy fiatalabb rokon segítségét!
• Ne ijedjetek meg! Az internet egyrészt még gyerekcipőben jár, másrészt nagyon gyorsan fejlődik, ezért még szabályozatlan, rakoncátlan, ugyanakkor nagyon sok örömet, színt vihet az életetekbe, szórakoztathat, és ami a legfontosabb: közel hozhat távoli barátokat, családtagokat. Szörfözzetek bátran, de óvatosan!