Szimpatika – Miként váltak kiváló úszókká a vízi madarak?

A szakemberek szerint a levegő helyett fő élettérül a vizet választó madarak legtöbbje számára az átmenet lassú és fokozatos volt: először csak a felszínen locspocsoltak, néha úsztak. Ma is számos, nem vízi életmódú madár képes a felszínen úszni, pl. sasok, énekesmadarak. Később, számos alkalmazkodó jellegű változást követően a madár már bedugta a fejét is a víz alá, majd később a teste többi részét is képes volt a víz mélye felé vetni.

Ez, az úszásból búvárúszásba váltás legalább 10 különböző alkalommal megtörtént az evolúció során az elmúlt 100 millió évben, így alakultak ki például a lundák és a pingvinek. Azonban a váltás nem lehetett könnyű: a víz 800-szor sűrűbb és 60-szor viszkózusabb a levegőnél.

2021. első heteiben zajlik az amerikai Integratív és Összehasonlító Biológusok Szövetségének virtuális konferenciája, és nemrégiben itt hangzott el az az előadás, amelyben a madarak úszását taglalták.

A vizsgálatokat a Montanai Egyetem fiatal kutatói végezték Anthony Lapsansky végzős hallgató vezetésével, mégpedig az USA-ban invazív fajnak számító seregélyek kilenc, vadon befogott példányával. Semmilyen adat nem állt rendelkezésre arról, hogy a seregélyek tudnának úszni.

A kutatók először is egy 3,7 méter hosszú, 3500 literes tartályba, a víz felszínére tették a madarakat. „Azt hittem, hogy a szárnyaikkal csapkodva haladnak majd a felszínen, hogy lassan felszállhassanak, ehelyett azonban mind rögvest felrepültek” – idézte fel a kísérletet Lapsansky.

Emiatt aztán a kutatók a következőkben a madarakat nem a felszínre tették, hanem a víz alá dugták be, s legnagyobb meglepetésükre a seregélyek a búvárkodásban jeles madarakhoz hasonlóan kezdtek úszni: szárnyaikat kecsesen fel-le mozgatva tolták magukat egyre magasabbra a vízfelszín felé.

A mozdulataik feltűnően hasonlítottak ahhoz, ahogy a lumma, a lunda, vagy más víz alá merülő madár úszik. Egészen eddig azt hitték a kutatók, hogy e vízi madarak úszása a víz alatti életmódhoz való speciális alkalmazkodás eredménye, azonban a seregélyek sose voltak vízi madarak és sose alkalmazkodtak a búvárkodáshoz. Lapsansky szerint ez vagy velük született képesség vagy a víz, mint közeg, a sűrűsége révén ezt a fajta mozgást teszi csak lehetővé.

Frank Fish, a West Chester Egyetem biológusa, aki nem vett részt a vizsgálatokban, úgy véli, hogy a közegellenállás miatt úsznak így a madarak. A seregélyek a víz alatt azonnal behajlítják a szárnyaikat, a megnövekedett sűrűség miatt és persze azért, hogy az ízületeikre nehezedő terhelést csökkentsék, ezt pontosan úgy teszik, mint minden olyan madár, amely repülni és búvárkodni is tud (pl. lunda). A szárnymozgásuk hidrodinamikailag aktív, a víz alatti szárnycsapással emelő erőt hoznak létre. Emellett az is látszott a kísérletek során, hogy a lundákhoz hasonlóan a seregélyek is a lábukat használták az irányváltáshoz, így ez is egy olyan tulajdonság, amelyen osztoznak a búvárkodó madarakkal.

Lapsansky és csapata egy másik, nem vízi madárról, a házi verébről is kiderítette, hogy pontosan ugyanígy tud úszni. Feltételezhető tehát, hogy távolról sem tarthatott oly sokáig a levegőből a vízi életmódra váltás a madaraknál, valószínűleg nagyon sok madár képes lehet rá.

A kutatócsoport még nem fejezte be a kísérleteket, így a most közzétett eredmények pusztán előzetesek, ám már így is igen izgalmasak. A következőkben szeretnének precíz összehasonlító méréseket végezni a csak repülő, a részben vízi és a teljesen vízi életmódú madarak úszó mozgása közt.

Forrás: ng.hu