A bipoláris zavar vagy gyakori nevén mániás depresszió a hangulatszabályozás gyakori zavara, amelyben hullámvasútszerű, szélsőséges ingadozások jellemzik a beteget. Az egyik véglet a depressziós mélypont, a másik pedig a hipomániás vagy mániás állapot. A bipoláris zavar egy krónikus betegség, amit gyógyítani nem lehet, a megfelelő kezeléssel azonban elérhető a tünetmentesség.
Mindkét betegség esetén előfordulnak a klasszikus depressziós tünetek, a lehangoltság, az örömtelenség, az alvászavarok, a fokozott szorongás és a koncentrációs nehézségek. A bipoláris zavar azonban annyiban más, hogy a depresszió ellenpólusaként előfordulnak hipomániás vagy mániás epizódok is – olyan időszakok, amikor a beteg eufórikus, energikus és gyakran impulzív.
Mivel a betegség sokszor hosszú, időnként évekig tartó tisztán depressziós epizóddal indul, a diagnózis gyakran csak későn kerül megállapításra. További nehézség a bipoláris zavar azonosításában, hogy a hipomániás állapotot sem az illető, sem a környezete nem érzékeli patológiásnak. Magyarországon gyakori, hogy a diagnózis csak a betegség kialakulása után 8–10 év kerül felállításra. Jelenleg nincsen olyan önkitöltős bipoláris zavar teszt, ami alapján biztonsággal azonosítható a betegség, a diagnózis felállítása mindig szakember dolga. Ha felmerül a bipoláris zavar gyanúja, fontos, hogy minél hamarabb keressünk fel szakembert!
A bipoláris zavar általában 15–30 éves kor között jelentkezik, ezzel szemben az egypólusú depresszió átlagosan később, 25–50 éves korban alakul ki. Az egypólusú depresszió nőknél gyakoribb, a bipoláris zavar előfordulásában viszont nincsen különbség a két nem között.
A bipoláris zavar során a depressziós és a mániás vagy hipomániás szakaszok váltakozása figyelhető meg.
Az I. típus diagnosztikai kritériumai: legalább egy legalább hétig tartó, klinikailag jelentős mániás epizód.
A II. típus diagnosztikai kritériumai: legalább egy major depressziós epizód, legalább egy hipomániás epizóddal.
Bár a hipománia sokkal enyhébb, mint a mánia, fontos megemlíteni, hogy a II-es típus nem az I-es típus enyhébb változata. Bár a hipomániás epizódok nem olyan veszélyesek, mint a mániás epizódok, a depressziós epizódok hosszabbak és súlyosabbak lehetnek.
A bipoláris zavar enyhébb formájának tartott ciklotímiára jellemző, hogy hipomániás és enyhe depressziós tünetek váltakoznak legalább két éven át (gyermekeknél egy évig), de egyik epizód sem éri el a súlyos depresszió vagy mániás/hipomániás epizód diagnosztikai küszöbét.
Mi jellemző a depressziós epizódokra?
Mi jellemző a mániára?
Mi jellemző a hipomániára?
A hipománia a mánia visszafogottabb változata, amely sokszor nem okoz problémákat, emiatt viszont nehezen észrevehető. Könnyű azt gondolni, hogy az illető egyszerűen csak pozitív és lelkes. Gyakori, hogy a hipomán szakaszokban az illető kiemelkedően kreatív és fókuszált, miközben nem veszíti el a valóságérzékelését és képes egyben tartani az életét. (A jelentős művészeti teljesítmények sok esetben egy-egy hipomániás szakaszban születtek.) A II-es típusnál a probléma sok esetben nem is a hipománia, hanem ennek depressziós ellenpólusa.
A betegség kialakulásának pontos oka nem ismert. Szerepe van benne a genetikai hajlamnak, illetve a környezeti tényezőknek is. A témában végzett vizsgálatok kimutatták, hogy kialakulása során fontos szerepet játszik a szervezet neurotranszmitter-egyensúlyának felborulása is. A betegség sok esetben az alábbi hatások és triggerek nyomán alakul ki:
A bipoláris zavar jelenlegi ismereteink szerint krónikus, élethosszig fennálló betegség, amelyet nem lehetséges meggyógyítani, a tartós tünetmentesség azonban elérhető. A kezelés célja a beteg hangulatának stabilizációja, a mániás epizódok megelőzése és az életminőség javítása. Alapvető fontosságú a megfelelő gyógyszeres terápia, ugyanis a bipoláris zavar kezelése gyógyszer nélkül nem lehetséges!
Emellett ajánlott a pszichoterápia is, ugyanis a kiindulópontnak számító pszichoedukáció és a különféle terápiás módszerek (pl. kognitív viselkedésterápia, interperszonális és szociális ritmusterápia) segítenek abban, hogy a beteg megtanulja időben észlelni a kezdődő mánia tüneteit, illetve a megfelelő életvezetés kialakításához is támogatást kap.
A pszichiáterrel és a pszichológussal való, bizalmon alapuló kapcsolat nagyon fontos, a mániás szakaszban ugyanis a beteg sokszor nem hallgat senkire, mivel úgy érzi, minden úgy jó, ahogy van. Ez az irreálisan pozitív közérzet meghezíti azt, hogy jelezze a változásokat és megkapja a szükséges, az állapotának megfelelő kezelést. Enélkül komoly problémákat okozhat, sőt, súlyos esetben valóságtól elszakadt, pszichotikus állapotba kerülhet, ami aztán kényszerű hospitalizációhoz is vezethet.
A családtagok és szerettek szintén nagyon fontos szerepet játszanak a mániás szakaszok megfelelő kezelésében. Sokszor előbb érzékelik a jeleket, mint az érintett, és amennyiben jó a kapcsolatuk, hasznos részei lehetnek a beteg körüli védőhálónak.
Amennyiben felmerül Önben, hogy Ön vagy valamelyik szerette borderline személyiségzavarban szenved, minél előbb forduljon szakértőhöz!
Bár a megfelelő gyógyszeres kezelést nem helyettesítik, a különféle szorongásoldó készítmények hozzá tudnak járulni a stresszszint kordában tartásához és az alvásproblémák enyhítéséhez.