1. rész: káosz a köbön

Most még ugyan óriási káosz fogadott a kertben, ahogy Apával becipeltünk 600 kg csempét, radiátorok leszerelve, szaniterek a fal melett, az előző tulajdonos otthagyott szekrényei mindenütt, szerszámok, festékesvödrök, a konténer által letaposott levendula és cipruska... de állítólag minden a terv szerint halad.

Mi nagyon lelkesek vagyunk, a falu szuper, a ház nagyon szép, a szomszédok kedvesek, a környék gyönyörű, a kilátás pazar, a kisbolt vasárnap is nyitva, a cukrászda öt percre van, a tópart pedig tízre, és olyan jó a víz, hogy egy egész napot kihagytam az itthoni dobozolásból miatta! A gyerekek még nálunk is jobban várják, hogy ott legyünk, első nap már lépcsőt ástak-ácsoltak a kertben, fagyizás után pedig felfedezőútra mentek, ahonnan egy nélkülözhetetlen húzós kiskocsival érkeztek vissza.

Az itthoni csomagolásban már nem ennyire szívesen vesznek részt, nem is értem! 32 fokban a dobozhegyek között próbálok rendszert vinni az egészbe, de mindig a már lezárt dobozba kellene berakni valamit, vagy a félig üreseket megtölteni még akármivel, vagy pont akkor fogy el a ragasztó, vagy tűnik el a feliratozó címke. Elképesztő mennyiséget dobtam már ki, ajándékoztam el, vittem el a ruhagyűjtőbe, bölcsibe, oviba, de még mindig rengeteg a holmi, el sem tudom képzelni, hogy kerül le a negyedikről ez a sok cucc (bár még azt sem látom, hogy kerül dobozba, zsákba néhány nap alatt). Fontos szabály, hogy amit nagy nehezen szétválogattál, hogy nem kell, véletlenül se hagyd elől, mert a gyerekek nagy örömmel vetik rá magukat délután, és másnap kezdheted újra...

Próbálom a pakolást lazán venni, a gyerekeknek „bulisra” beállítani, de őszintén irigylem őket, amikor a dobozok tetején mászva játszanak várostromot, miközben a nagytesók válogatás és rendszerezés nélkül szórják be ládákba a fiókjaik tartalmát. Ehhez képest én a színkódjaimmal, a számozásokkal, a precíz pakolással órákat szöszmötölök, közben a Ház ügyeit intézem, konyhát tervezek, gondolatban virágokat ültetek és elfelejtek vacsorát készíteni a családnak.

KÖLTÖZZÜNK!...

KÖLTÖZÜNK! Most már írhatok A Házról, mert nagggyon sok bonyodalom és izgalom után miénk lett végre. Az utolsó utáni pillanatban kaptuk meg a kulcsokat és vágtunk bele az átalakításba, de csodával határos módon találtunk helyi kivitelezőket, akik (ha minden jól megy) bő két hét alatt varázsolnak nekünk lakható házat, falbontással, fűtésszereléssel, új fürdőszobákkal, gyönyörű padlóval és hófehér falakkal.