Örülhetek, hogy csak a fejem fáj

Valami front van, mondja a kolléganőm. Erre fogjuk nyavalyáinkat.

Hát nem tudom, húzom fel a vállam. Úgy emlékszem, hogy régebben nem volt ennyi front. Amikor például szerelmes voltam, nem volt front egyáltalán. Akkor se volt, amikor terhes voltam a fiammal. Babát vártam, boldog voltam, és nem éreztem a frontokat. Vagy csak rosszul emlékszem?

Most viszont fáradt vagyok, kiszolgáltatott, túldolgoztatott, vagyis nem nevezném boldognak magam. Lehet, hogy ezért fáj a fejem? Nem a frontok miatt?

Azt mondják, azok, akik ehhez értenek, hogy az időjárás-érzékenység nem velünk született tulajdonságunk, és életünk folyamán sem állandó. Többnyire harminc-negyven éves kor között jelentkezik először, s egy darabig egyre rosszabb. Aztán – legalábbis az orvosmeteorológusok szerint – idősebb korban enyhülnek a panaszok.

Én ezt nem tapasztaltam. Nálam valahogy nem enyhülnek. Pedig idősebb korban vagyok.

És úgy tapasztalom, hogy a gyerekek is megérzik az időjárás változását.

Már az iskolásoknak, sőt az óvodásoknak is fáj a fejük.

Ahogy nekem, ahogy a szüleiknek. De az is lehet, hogy ez csupán mintakövetés. Anyának fáj, nagyinak fáj, nekem is fáj.

Egy biztos, a frontok akkor jelentenek megterhelést az ember számára, ha az a szervezet nincs egészen jól frontok nélkül sem. Amikor elfogytak a tartalékai. Iskolásoknál tanév vége felé, nőknél menzesz előtt, férfiaknál munkahelyi problémák halmozódásakor. Az időjárás frontszerű változásai persze befolyásolják az egészséges szervezetű emberek életfunkcióit is, a keringést, az idegállapotot, a munkaképességet, a szellemi működést, a vegetatív idegrendszert. De ez csupán kellemetlenség. Ha azonban fronthatáskor valamely szervben vagy szövetben lappangó, kóros folyamat van, akkor az fonthatásra fellángolhat. Régóta megfigyelt tény, hogy viszonylag állandó klímájú helyen az allergiások tünetei elmúlnak, míg ha olyan területre kerülnek, ahol a klímát gyakori frontbetörések jellemzik, rohamaik szaporodnak, betegségük súlyosbodik. Megfigyelték, hogy a depressziók télen, amikor kevés a fény, rosszabbak, a gyomorpanaszok hidegfront esetén súlyosbodnak.

Épp, mint az én fejfájásom, melyet migrénnek szoktam nevezni, bár nem biztos, hogy az.

Egyszer egy interjúban egy orvosmeteorológus elmagyarázta nekem, hogy a tavasz és az ősz jobban megterheli az ember szervezetét, mint a nyár vagy a tél. Ősszel alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy a plusz harminc-harmincöt fokos nyárból a mínusz öt-tíz fokos télbe megyünk át, ráadásul a világosból a sötétbe; csökken a napsugárzás ereje, és a nyáron fölhalmozott energiatartalékainkat kezdjük fölélni.

Tavasszal egyre erősebben süt a nap, egyre hosszabbak a nappalok, újraéled a természet, tavasszal mégis több a náthás, a beteg ember, mivel szervezetünk tartalékai már kimerültek. Statisztikai adatok szerint Magyarországon hetente átlagosan egy-két front vonul át. Legváltozékonyabb a tavasz, amikor 24–36 óránként érkeznek frontok, vegyes fronthatások akár 12–24 óránként válthatják egymást. Az év legcsendesebb szakasza a nyár közepe, meg a szeptember–október eleje, a vénasszonyok nyarának nevezett időszak.

No de most nyár van, a nyárnak is a közepe. Mégis fáj a fejem, a csuklyás izmom feszül, a nyakam merev.

El is mentem az üzemorvoshoz, hogy adjon valamit, amitől majd nem leszek fáradt, se túlhajszolt, a fejem se fog fájni, a nyakam se lesz merev.

Azt mondta, erre nincs gyógyszer. Illetve van. Úgy hívják: pihenés. Azt is mondta, figyeljem magam, mert ha tudom, hogy milyen frontra vagyok érzékeny, s ilyen frontot jelez előre a meteorológia, pihenjek többet, halasszam el a feladataimat.

Hát persze, mert azt csak úgy lehet.

Ha a melegre vagyok érzékeny, magyarázta, számítanom kell rá, hogy a levegő páratartalmának emelkedése és a légnyomás csökkenése miatt megemelkedhet a vérnyomásom. Mondtam, hogy az jó, mert amúgy is alacsony a vérnyomásom. Mire ő: a tartós kánikulában viszont az értágulati hatás miatt csökken a vérnyomás. De az is lehet, magyarázta az én doktorom, hogy most egy hirtelen betörő hidegfront várható. Ő legalábbis ezt érzi, mert eléggé ingerlékeny, ideges és robbanékony. Szerinte zivatar lesz, mert ma megszaporodtak a reumatikus panaszok, a gyomorfekélyes betegei is rosszabbul érzik magukat, és több volt a rendelőjében a panaszkodó szívbeteg meg asztmás.

Mit mondjak, sokat segített.

Még megkérdezte, hogy jelentkezett-e nálam mostanában fulladás, lábdagadás, látszólag indokolatlan fáradtság, mert azok a fokozódó szívgyengeség tünetei. A levertség, szétszórtság, aluszékonyság keringési problémákra utal. Szívritmuszavarom szokott-e lenni, s előfordul-e, hogy mellkasi nyomást érzek a szegycsont alatt.

Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy ennek az én kis fejfájásomnak nagyon lehet örülni.

Ahogy az orvos kérdezgetett, rájöttem, hogy lehetne egy csomó komolyabb bajom. Hiszen melegfront esetén megszaporodnak a szív- és érrendszeri panaszok, növekszik az infarktus, a trombózis. Hidegfrontkor viszont az epilepsziás hajlam fokozódik. De ezek közül egyik sincs nekem.

Máris jobban éreztem magam, az a kis fejfájás meg se kottyant. Sőt, mire kijöttem a rendelőből, el is múlt.