Magyarok menni Skandinávia!

Az idő, a tessék-lássék kiglettelt horpadások, a korongecsettel átfestett, valamint bontóból beszerzett hasonló színű elemek hatására az autó úgy nézett ki, hogy bármelyik posztmodern képzőművészeti galériában járműpiaci értékének sokszorosáért kelhetett volna el. Bár ezzel nem állítottam sokat, hiszen a festői Astra Caravan 1.7D akkor ért valamit, ha teletankolták, és ez viszonylag ritkán fordult elő. Mindenesetre a fehérek és szürkék színorgiája egyszer már megmentette Sanyit, a tulajdonost, amikor a káprázó szemű rendőr azzal engedte tovább: „Megbüntethetném tízezer forintra, de azt inkább költse az autóra!” Sanyiék öten ültek a kocsiban. Bő egy napja zötykölődtek, így már kivesézték a hétvégi Nagykálló–Máriapócs örökrangadót, amelyen Géza szerint vitatott eredmény született. Géza persze nem pontosan ezeket a szavakat használta. A be nem fújt lest egy Pozsonytól Berlinig tartó káromkodásfüzérrel ecsetelte anélkül, hogy szóismétlésbe bocsátkozott volna. De most csend volt. Azon elmélkedtek, vajon elegendő lesz-e az az egy váltópóló, amelyet magukkal hoztak. Végül is egy hónap múlva hazamennek szabadságra, úgyhogy talán még fölösleges is.

A visszapillantóra akasztott Wunderbaum kilátástalan harcot vívott az utasok testének kipárolgásával. A húszéves kárpitba beleivódott a melósparfüm néven közismert cement, sör és fokhagyma szagelegye.

Elhagyták KlippanGorm városát. Imre ámulva nézte a település címerét, amelyben két medve között a fejelni felugró Ibrahimović tart a kezében egy imbuszkulcsot. Erről eszébe jutott titkos küldetése. Az asszony a lelkére kötötte, hogy haza ne jöjjön a svéd húsgolyók receptje nélkül. Már a múlt hónapban is próbálta megszerezni, de nyelvtudás nélkül nem könnyű. Csak utólag derült ki, hogy egy szerb tetőácsot faggatott hetekig, aki végül beadta derekát és megmutatta, hogy készíti a csevapot. Marika nem volt elégedett. Még egyszer nem hibázhat. Kisebbik lánya a google-fordítóval lefordította svédre a nagy kérdést, miszerint: „Jó napot! Mi a svéd húsgolyó receptje?”, így most Imre azt ismételgette a kocsiban: Goddag! Vad recept försvenskaköttbullar?

Felértek az emelkedő tetejére. Sanyi érezte, hogy itt az ideje behozni a pisiszünet okozta késést. A lejtőn az üveghangig húzatott motor és a gravitáció együttes ereje elérte, hogy Bianka, az Opel egészen a kockázatos 90 kilométeres álomsebességig gyorsuljon. A szokatlan száguldástól rázkódó karosszéria búgó hangot adott ki magából. Normál zenei A hang, konstatálta Imre, de ezt a felfedezését már nem tudta megosztani barátaival, mert abban a pillanatban leintette őket egy rendőr. Sivító fékkel álltak meg. Ötszáz méterrel odébb.

Sanyi letekerte az ablakot. Pár perc múlva már annyira kiszellőzött a cigarettafüst a kocsiból, hogy a rendőr észrevette: nem is sötétítettek az üvegek. Látva, hogy külföldiek, Jonas Edström őrmester hibátlan oxfordi angolsággal magyarázta Sanyiéknak, hogy túllépték a lakott területen engedélyezett 50 kilométer per órás sebességhatárt. Sanyi udvariasan hallgatott, majd az egyetlen általa ismert angol mondattal válaszolt: Evrivörkveri csíp, nóproblem. Edström őrmester ebből azonnal megtudta, hogy a lelkes brigád bármilyen ház körüli munkát olcsón és szakszerűen végez, de továbbra is fenntartotta bírságolási szándékát. Felmutatott nekik egy ezerkoronást, jelezve ezzel a büntetés mértékét. A brigád még sosem látott ennyi pénzt egyben, így gyorsan előkeresték a csomagtartóból Imre húszéves Szmena típusú fényképezőgépét, és csoportképbe rendezkedtek az ezerkoronás bankón mosolygó Dag Hammarskjöld Nobel-békedíjas diplomatával.

Némi mutogatás után kiderült, hogy a magyarok nemcsak koronában képtelenek kifizetni a bírságot, de eurójuk sincs. Edström őrmester tett még egy enervált próbálkozást, hátha valakinek legalább bankkártyája van, de ő is érezte, hogy már a kérdés is értelmetlen. Tanácstalanul botorkált vissza a traffipax mellett álldogáló kollégájához.

Míg a svédek azon tanakodtak, hogyan is szedjék ki a derék kőművesbrigádból jogos követelésüket, Sanyiék kihasználták a pihenőt. Kipakolták az uzsonnát a motorháztetőre, és falatozni kezdtek. Természetesen nem feledkeztek meg a magyaros vendégszeretetről, barátságosan integettek a rendőröknek, hogy tartsanak velük. A svédek először láttak életükben Szuperinfó lapjaiba csomagolt szalonnás szendvicset és petpalackos koccintós bort. A sokk okozta katatón állapotból akkor zökkentek ki, amikor Géza az akkus flexszel szeletelni kezdte a véres hurkát. A flex sivító korongja időnként belekapott az Opel motorháztetejébe, amire mindig jókedvű röhögés tört ki a majszoló férfiakból. De a végső döntéshez Sanyi segítette a rend hezitáló őreit. Amikor almaként harapta a vöröshagymát, Edström őrmester megértette, hogy ez egy egészen más dimenzió. Itt nincsenek ezerkoronások, százeurósok, bankkártyák. Sebesen összecsukták a traffipax állványát, visszaadták a forgalmit, és riadt tekintettel kocsiba pattantak, hogy minél előbb maguk mögött hagyják a misztikus brigádot.

A fiúk barátságosan integettek, Imre boldogan kiáltotta utánuk az egyetlen általa ismert svéd mondatot: Goddag! Vad recept försvenskaköttbullar?

Elszántan siklott a skandináv éjszakában az Opel kombi. Hajdanvolt 68 lóerejéből már csak harmincat használt, ami megnehezítette a feljutást az emelkedőkre, különösen hogy öt megtermett férfi ült a testében, és a csomagtartóban ott lapult a betonkeverő is. A forgalmi szerint törtfehér szín beleolvadt a zúzmarás tájba. Kevésbé avatott szem inkább a szürke ötven árnyalatát vélte volna felfedezni az éltes gépjármű karosszériáján.