Rejtőzködő kórokozók
2015. 05. 12.
A kismamák egyik rémálma a toxoplazmózisnak nevezett fertőzés – szerencsére a betegség nem olyan gyakori, mint azt sokan hiszik, de mindenképpen jobb elkerülni, mert tényleg veszélyes. Dr. Hazay Máté szülész-nőgyógyásszal, a Pálma Egészségügyi Központ munkatársával beszélgettünk.
Mi a toxoplazmózis, és hogyan terjed?
Állatról emberre terjedő fertőző betegség, amelyet egy egysejtű parazita okoz. Ez a kórokozó egymás után különböző élőlényekben képes szaporodni, miközben eltérő mikroszkopikus fejlődési formákat vesz fel. A kiinduló forrás a macskafélék bélrendszere: a macskaürülékkel szennyezett, ezáltal fertőző toxoplazma-petéket tartalmazó táplálékot, vizet különböző állatok vagy az ember elfogyaszthatja. Így a peték új szervezetbe kerülnek, s „kikelnek” ennek bélrendszerében. A kórokozó az aktív, gyorsan szaporodó és terjedő formáját veszi fel, ennek a neve tachyzoita. Ezek a kórokozók a vérárammal a legkülönbözőbb szervekhez képesek eljutni, ahol tönkreteszik a sejteket, miközben szaporodnak. Ez a fertőzés heveny fázisa.
Mennyire védett az emberi vagy állati szervezet a parazitákkal szemben?
Ha egészséges az immunrendszerünk, akkor hamar felismeri a betolakodó toxoplazmákat, és gyorsan elpusztítja őket: az esetek nagy részében a fertőzés egyáltalán nem jár tünetekkel, észrevétlenül zajlik le, a paraziták jelenléte csak laboratóriumi módszerekkel mutatható ki. Az egyszer lezajlott fertőzés ráadásul nem ismétlődik, életre szóló védettség alakul ki. Néhány tachyzoita képes „elbújni” a gazdaszervezet immuntámadása elől. Ezek ilyenkor inaktív formában betokozódnak az izomszövetben: ebben az állapotukban nem tudnak többé kárt tenni a sejtekben, de a gazdaszervezet sem ismeri fel őket. Ezt hívjuk bradyzoita formának. Ez azért veszélyes, mert ha ilyen formában van jelen a kórokozó például egy sertésben, akkor ennek húsát elfogyasztva bekerülnek az emberi szervezetbe, ahol visszaalakulnak tachyzoitává.
Vagyis nem kizárólag a macskával történő közvetlen érintkezés útján lehet megbetegedni...
A fertőzés alapvetően két úton támadhatja meg az ember szervezetét. Az egyik forrás a macskák ürüléke, illetve minden, ami ezzel szennyeződik: a kertben a föld, a homokozó, a macskaalom, a kerti növények, mosatlan zöldségek és gyümölcsök. A fertőzés másik lehetséges forrása, amit az imént említettem: ha toxoplazmával fertőzött állat húsát, tojását vagy tejét nyersen, hőkezelés nélkül fogyasztjuk.
És miért különösen veszélyes ez a fertőzés a várandósság alatt, ha az emberi szervezet alapesetben könnyen legyűri?
A kismamák nagyjából 30–40 százaléka már jóval a várandósság előtt átesett a toxoplazma-fertőzésen úgy, hogy erről adott esetben nem is tud. Ők védettek egy újabb fertőzéssel szemben, teljes mértékben megnyugodhatnak. Szerencsére egyéb esetben is mindössze 1–2 százalékos esély mutatkozik arra, hogy a fertőzés pont a terhesség ideje alatt következik be. A veszély ilyenkor abban rejlik, hogy az anyánál gyakran tünetmentesen zajló fertőzés során a tachyzoita kórokozók a méhlepényen keresztül átjuthatnak a magzatba is, és mivel annak még fejletlen az immunrendszere, a magzatok mintegy harmadánál különböző súlyosságú károkat képesek okozni. Erre szerencsére nem minden esetben kerül sor: az első trimeszterben 5 százalék, a másodikban 25 százalék, a harmadikban 70 százalék a magzat fertőződésének veszélye.
Milyen károk ezek?
Sokfélék lehetnek: vetélés, vízfejűség, retinakárosodás miatti vakság, belső fülkárosodás miatti halláscsökkenés vagy süketség, máj- lép- vagy szívizomgyulladás egyaránt előfordulhat. Ezek a kórképek főleg a terhesség elején fordulhatnak elő, de ahogy említettem, szerencsére a magzat fertőződése ilyenkor a legvalószínűtlenebb. A terhesség végén bekövetkezett anyai fertőzés nagyobb eséllyel terjed át a magzatra, azonban ennek már sokkal gyengébb a hatása.
Miként lehet észlelni ezt a fertőzést, ha az anyánál nem jár tünetekkel?
Csak laboratóriumi módszerekkel, akár korábbi megbetegedésről, akár friss fertőzésről beszélünk. Lehetőség van a terhesség alatt a toxoplazma kórokozó ellen kialakult immunitás vizsgálatára, azonban ez nem kötelező. Mi is rutinszerűen szűrjük a kismamákat, hogy kiderüljön, fogékony-e a fertőzésre a szervezete, vagy sem. Amennyiben korábban még nem találkozott a kórokozóval, az összes szükséges információval ellátjuk ahhoz, hogy elkerülje a várandósság alatti toxoplazma-fertőzést. A főszerep tehát a megelőzésé, de emellett rendszeres laboratóriumi ellenőrzéssel figyeljük az esetleges toxoplazma-fertőzésre utaló jeleket. Ebben a ritkán előforduló esetben további laboratóriumi és genetikai vizsgálatok szükségesek a magzat állapotának megítéléséhez.
Mit tehet maga a kismama, hogy ne fertőződjön?
A megelőzés szempontjából a higiénés rendszabályok betartása a legfontosabb, különösen akkor, ha valaki vendéglátóiparban vagy mezőgazdaságban dolgozik, netán a munkája miatt gyakran kerül kapcsolatba állatokkal. A terhesség idején az a legjobb, ha nem tartunk otthon macskát. Ha mégis van macskánk, és nem tudjuk kire bízni, ügyeljünk rá, hogy a kilenc hónap során semmiképpen se érintkezzünk macskaürülékkel. Vagyis ne a kismama tisztítsa a macskaalmot, ne ő fertőtlenítse a dobozt. Ha pedig a kertben dolgozunk, mindig viseljünk védőkesztyűt a földdel való érintkezés miatt. Emellett sosem szabad nyers, netán gyengén hőkezelt húst, tojást fogyasztani. A nyers hússal érintkező vágódeszkát, kést, egyéb konyhai eszközöket a lehető leghamarabb el kell mosni, és ki kell fertőtleníteni. Emellett ne igyunk pasztőrizálatlan tejet, illetve szennyezett, mosatlan zöldséget vagy gyümölcsöt!
Állatról emberre terjedő fertőző betegség, amelyet egy egysejtű parazita okoz. Ez a kórokozó egymás után különböző élőlényekben képes szaporodni, miközben eltérő mikroszkopikus fejlődési formákat vesz fel. A kiinduló forrás a macskafélék bélrendszere: a macskaürülékkel szennyezett, ezáltal fertőző toxoplazma-petéket tartalmazó táplálékot, vizet különböző állatok vagy az ember elfogyaszthatja. Így a peték új szervezetbe kerülnek, s „kikelnek” ennek bélrendszerében. A kórokozó az aktív, gyorsan szaporodó és terjedő formáját veszi fel, ennek a neve tachyzoita. Ezek a kórokozók a vérárammal a legkülönbözőbb szervekhez képesek eljutni, ahol tönkreteszik a sejteket, miközben szaporodnak. Ez a fertőzés heveny fázisa.
Mennyire védett az emberi vagy állati szervezet a parazitákkal szemben?
Ha egészséges az immunrendszerünk, akkor hamar felismeri a betolakodó toxoplazmákat, és gyorsan elpusztítja őket: az esetek nagy részében a fertőzés egyáltalán nem jár tünetekkel, észrevétlenül zajlik le, a paraziták jelenléte csak laboratóriumi módszerekkel mutatható ki. Az egyszer lezajlott fertőzés ráadásul nem ismétlődik, életre szóló védettség alakul ki. Néhány tachyzoita képes „elbújni” a gazdaszervezet immuntámadása elől. Ezek ilyenkor inaktív formában betokozódnak az izomszövetben: ebben az állapotukban nem tudnak többé kárt tenni a sejtekben, de a gazdaszervezet sem ismeri fel őket. Ezt hívjuk bradyzoita formának. Ez azért veszélyes, mert ha ilyen formában van jelen a kórokozó például egy sertésben, akkor ennek húsát elfogyasztva bekerülnek az emberi szervezetbe, ahol visszaalakulnak tachyzoitává.
Vagyis nem kizárólag a macskával történő közvetlen érintkezés útján lehet megbetegedni...
A fertőzés alapvetően két úton támadhatja meg az ember szervezetét. Az egyik forrás a macskák ürüléke, illetve minden, ami ezzel szennyeződik: a kertben a föld, a homokozó, a macskaalom, a kerti növények, mosatlan zöldségek és gyümölcsök. A fertőzés másik lehetséges forrása, amit az imént említettem: ha toxoplazmával fertőzött állat húsát, tojását vagy tejét nyersen, hőkezelés nélkül fogyasztjuk.
És miért különösen veszélyes ez a fertőzés a várandósság alatt, ha az emberi szervezet alapesetben könnyen legyűri?
A kismamák nagyjából 30–40 százaléka már jóval a várandósság előtt átesett a toxoplazma-fertőzésen úgy, hogy erről adott esetben nem is tud. Ők védettek egy újabb fertőzéssel szemben, teljes mértékben megnyugodhatnak. Szerencsére egyéb esetben is mindössze 1–2 százalékos esély mutatkozik arra, hogy a fertőzés pont a terhesség ideje alatt következik be. A veszély ilyenkor abban rejlik, hogy az anyánál gyakran tünetmentesen zajló fertőzés során a tachyzoita kórokozók a méhlepényen keresztül átjuthatnak a magzatba is, és mivel annak még fejletlen az immunrendszere, a magzatok mintegy harmadánál különböző súlyosságú károkat képesek okozni. Erre szerencsére nem minden esetben kerül sor: az első trimeszterben 5 százalék, a másodikban 25 százalék, a harmadikban 70 százalék a magzat fertőződésének veszélye.
Milyen károk ezek?
Sokfélék lehetnek: vetélés, vízfejűség, retinakárosodás miatti vakság, belső fülkárosodás miatti halláscsökkenés vagy süketség, máj- lép- vagy szívizomgyulladás egyaránt előfordulhat. Ezek a kórképek főleg a terhesség elején fordulhatnak elő, de ahogy említettem, szerencsére a magzat fertőződése ilyenkor a legvalószínűtlenebb. A terhesség végén bekövetkezett anyai fertőzés nagyobb eséllyel terjed át a magzatra, azonban ennek már sokkal gyengébb a hatása.
Miként lehet észlelni ezt a fertőzést, ha az anyánál nem jár tünetekkel?
Csak laboratóriumi módszerekkel, akár korábbi megbetegedésről, akár friss fertőzésről beszélünk. Lehetőség van a terhesség alatt a toxoplazma kórokozó ellen kialakult immunitás vizsgálatára, azonban ez nem kötelező. Mi is rutinszerűen szűrjük a kismamákat, hogy kiderüljön, fogékony-e a fertőzésre a szervezete, vagy sem. Amennyiben korábban még nem találkozott a kórokozóval, az összes szükséges információval ellátjuk ahhoz, hogy elkerülje a várandósság alatti toxoplazma-fertőzést. A főszerep tehát a megelőzésé, de emellett rendszeres laboratóriumi ellenőrzéssel figyeljük az esetleges toxoplazma-fertőzésre utaló jeleket. Ebben a ritkán előforduló esetben további laboratóriumi és genetikai vizsgálatok szükségesek a magzat állapotának megítéléséhez.
Mit tehet maga a kismama, hogy ne fertőződjön?
A megelőzés szempontjából a higiénés rendszabályok betartása a legfontosabb, különösen akkor, ha valaki vendéglátóiparban vagy mezőgazdaságban dolgozik, netán a munkája miatt gyakran kerül kapcsolatba állatokkal. A terhesség idején az a legjobb, ha nem tartunk otthon macskát. Ha mégis van macskánk, és nem tudjuk kire bízni, ügyeljünk rá, hogy a kilenc hónap során semmiképpen se érintkezzünk macskaürülékkel. Vagyis ne a kismama tisztítsa a macskaalmot, ne ő fertőtlenítse a dobozt. Ha pedig a kertben dolgozunk, mindig viseljünk védőkesztyűt a földdel való érintkezés miatt. Emellett sosem szabad nyers, netán gyengén hőkezelt húst, tojást fogyasztani. A nyers hússal érintkező vágódeszkát, kést, egyéb konyhai eszközöket a lehető leghamarabb el kell mosni, és ki kell fertőtleníteni. Emellett ne igyunk pasztőrizálatlan tejet, illetve szennyezett, mosatlan zöldséget vagy gyümölcsöt!
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- A kutyák segítségével többet tudhatunk meg az öregedésről és az elmeműködésről
- Mit tehetünk az agyunk egészségéért?
- Már az anyaméhben eldől, ha balkezesek leszünk
- Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma?
- Tévhitek, amelyek a laktózintoleranciát övezik
- Életmentő beavatkozások méhen belül
- Hamis emlékeket alakít ki az elménk
- Gördülő sportok tavasszal
- Útmutató kismamáknak a genetikai vizsgálatokhoz
- Miért nevetnek a babák?
- Evészavarok megoldókulcsa: a család
- Örökölt mintázatok: nagyszüleink, szüleink sorsát éljük tovább?
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!