A szemtikkelés háttere
Létrehozva: 2/9/2015 2 perc AktuálispszichológiaSzemLelki bajokÖsszes cikk
A szemrángás, azaz tic, viszonylag gyakori tünet, főleg gyerekkorban. A tic alatt szemhunyorítást, arcrángást, szemöldökemelést értünk.
Kialakulásának okai
A háttérben állhatnak szervi (organikus) neurológiai betegségek, illetve lelki eredetű tünet is lehet, ezért a tünet oki kivizsgálása feltétlenül neurológiai szakképzettséget igényel. Az utóbbi években végzett funkcionális agyi képalkotó vizsgálatok (PET, SPECT), lelki eredetűnek imponáló szemrángás esetében is kimutatták bizonyos agyi területek funkcionális elváltozásait (mint ahogy számos más pszichiátriai betegség esetében). A tünetegyüttesért jelenleg elsősorban az agysejtek által termelt anyagok, a neurotranszmitterek közötti egyensúly zavarát teszik felelőssé. Különösképpen a dopamin (túlsúly) és a szerotonin (alulműködés) egyensúlyáról van szó.
A gyermekkorban induló esetekben gyakran tisztázható a családi hajlam. A szemrángás 5-6 évesen kezdődik, a serdülőkorban tetőzik, és felnőttkorra általában meggyógyul. Megfigyelések szerint fiúkban gyakrabban jelentkezik, mint lányokban.
Egyéb tünetek
A lelki eredetű tic mintája időben változhat. A tüneteket a stressz rontja, és az is káros, ha figyelmeztetjük rá az illetőt. Ilyenkor az adott tünet helyett más kényszercselekvés jelentkezik (rugdosás, körömrágás, hajharapdálás).
Kezelése
A figyelemelterelés viszont hasznos, ez és a szorongásoldó beszélgetések segítik, hogy a beteg megszabaduljon a tünetegyüttestől. A lelki eredetű szemrángások alávethetők bizonyos mértékű akaratlagos irányításnak: néhány percre, esetleg néhány órára elnyomhatóak. A visszatartásuk viszont kényelmetlen, megerőltető érzésekkel jár; a betegtől koncentrációt, erőfeszítést igényel. Sok érintett nem szívesen tartja vissza a tic-jeit hosszú időre, mivel azután az elnyomott szemrángások később nagyon erősen jelentkeznek.
A legtöbb esetben a szemrángás gyógyszeres kezelést nem igényel, járóbeteg-rendelés keretében megoldható, de ez függ a tic-ek erősségétől, és a kiváltó októl is. Magatartásterápiák, lazítótechnikák elsajátítása, koncentrációs tréning segíthet a betegség kezelésében. Néha gyógyszeres kezelés - neuroleptikumok adása - segíthet a betegség kezelésében. A tünetek orvoslására nincs egységes gyógyszer, ezért az orvosnak és a betegnek a tünetek csökkentése és a gyógyszerekkel járó mellékhatások elkerülése között kell kompromisszumot kötnie. Rendszerint olyan mértékig igyekeznek csökkenteni a tüneteket, hogy azok már elviselhető, könnyen kezelhető életvitelt tegyenek lehetővé. A szemrángás tökéletes eltüntetésére a gyógyszeres kezelés általában nem elegendő.
Mi okozhatja a tic-et?
A rutin neurológiai vizsgálatokkal kimutatható tüneti tic-nek több oka lehet.
A szemrángás lehet úgynevezett fokális epilepsziás roham is, főleg gyermekkorban. Csecsemőkorban ritkán indul epilepszia, ekkor viszont a rohamok nagyon tünetszegények, gyakran csak azt lehet észrevenni, hogy a csecsemő szemei fennakadnak, vagy a szemhéj ráng, vagy apró grimaszok jelentkeznek, akár mosolyt utánozva. De kisgyermekkori epilepsziák néhány fajtája is csak arcgrimaszolással, szemrángással, pillanatnyi elrévedéssel jár.
Bizonyos más, kényszermozgásokkal járó betegségek is járnak szemrángással, de ezekben az esetekben egyéb más tünet is fennáll.
A szemrángás mögött állhat agydaganat is.
Gyakran fordul elő a szám-és arcrángás bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként: első sorban hányáscsillapítók (Cerucal, Torecan) okoznak ilyet a fiataloknál és speciális pszichiátriai gyógyszerek a felnőtteknél.
Ritka, de érdekessége miatt filmalkotásokban feldolgozott szemrángással járó betegség a la Tourette szindróma, ami az arcgrimaszokkal együtt kényszeres káromkodással jár együtt.
Forrás: WEBBeteg - Dr. Kerekes Éva főorvos, neurológus és gyermekneurológus szakorvos
A szemrángás, azaz tic, viszonylag gyakori tünet, főleg gyerekkorban. A tic alatt szemhunyorítást, arcrángást, szemöldökemelést értünk.