Joghézagok a pszichiátriai betegek kényszergyógykezelésében

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vetettek fel a pszichiátriai szakma jeles képviselői azon a pénteki, a fővárosi Szent János Kórházban tartott sajtó-háttérbeszélgetésen, melyek apropóját kimondva-kimondatlanul az elmúlt időszak eseményei indokolták, s amelynek fényében Zombor Gábor, egészségügyért felelős államtitkár nemrégiben úgy nyilatkozott: „A pszichotikus hajléktalanokra érdemes most koncentrálni és egy olyan ellátóhelyet létrehozni, ahol fix helyen tudnak ellátást kapni és nyomon is lehet követni a sorsukat. Hiszen egy hajléktalan és pszichotikus beteg rendkívül nehezen követhető és nagyon nehezen vehető rá arra, hogy együttműködjön az orvosával.”

Mint ismeretes, és arról a lapok tudósításai nyomán a MedicalOnline is beszámolt: villamos elé lökött egy idős asszonyt a Margit híd budai hídfőjénél egy férfi, aki évek óta komoly pszichés betegséggel küzd. A középkorú férfiról, lecsúszásáról korábban portréfilm is készült. A tragédia előtt egy nappal engedték ki a pszichiátriáról, így a rendőrség is vizsgálja az ügyet.

Mint az a háttérbeszélgetésen elhangzott: téves, hogy az eset kapcsán többen felvetették az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) újranyitásának szükségességét. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az egykori országos intézet sem azt a célt szolgálta, hogy a betegeket bármeddig bezárva tarthassák. A pszichiátriát mindmáig övező misztikum elsősorban a laikusok körében jellemző: onnan is el kellett bocsájtani a beteget, ha már nem álltak fenn a benntartását indokló feltételek.

Ma, ha az emberek megtudják, hogy valaki pszichiátriai beteg, az nemegyszer összekapcsolódik a bűnelkövetéssel, az ezzel kapcsolatos gyanakvással, bizalmatlansággal. Hol azt tartják az emberek gondnak, hogy miért bocsájtják el a kezelőintézményből a beteget, hol azt, hogy miért nem veszik föl, miért nem tartják bent – jellemezték a helyzetet a szakemberek. Pedig a stigmák miatt ma előfordul, hogy nem vesznek föl egy negyedik osztályba járó kezeltet a gimnáziumba, vagy hogy egy korábban pszichotikus beteg, szembesülve a betegség miatt korábban elkövetett tetteivel, öngyilkosságot próbál meg elkövetni.

Jelek

Pszichiátriai betegek esetén a következők jelezhetik előre (közel sem 100%-os pontossággal), ha valakinél nagyobb a súlyos, agresszív cselekmények elkövetésének rizikója:

- Skizofrénia, paranoid pszichózis, súlyos mániás epizód, főleg, ha alkohollal, drogokkal, antiszociális személyiségzavarral szövődik

- Ha volt már megelőző agresszív cselekedete

- Ha volt már öngyilkossági kísérlete

- Ha az illető súlyos, agresszív cselekmény elszenvedője volt

- Ha családon kívül él, illetve hajléktalan

- Ha rossz anyagi helyzetben van

- Ha kezeletlen beteg, vagy nem működik együtt a kezeléssel

- Fiatal férfiaknál jellemzőbb a nagyobb rizikó

Nem árt, ha tudjuk: az adatok szerint a gyilkosságok két százalékát követik el skizofrén vagy pszichotikus személyek. Az idegeneket érintő agresszív cselekmények jellemzőbbek (a nemzetközi szakirodalom szerint 7-10, de akár 50 százalékban is előfordulhatnak) körükben azonban öszességében 14 millió emberre esik egy váratlan, ok nélküli esemény. Jellemzően pszichózisban szenvedő, hajléktalan férfiakról van szó, abban a fázisban, amikor épp kitör a betegség, vagy ha az érintettek nem állnak kezelés alatt.

A pszichiátriai szakma már 2010 körül megfogalmazta javaslatait, jelezve, hogy a pszichózisban szenvedő hajléktalanok kezelése jelenleg nem megoldott; forgó rendszerben kerülnek be a különféle pszichiátriai osztályokra, anélkül, hogy biztosan gondozás alatt állnának. Jelenleg nincs törvényi háttere a az ambuláns ellátást igénylők nem önkéntes felvételének – derült ki többek közt a megbeszélésen, amelyen azt is közölték, elmondták mindezt az új államtitkárnak, a mindannyiunkat érintő gondok megoldása érdekében.

Gondok ugyanis akadnak szép számmal. A már említett jogszabályi hiányosságok mellett probléma, hogy az OPNI megszüntetését követően a pszichiátriai ágyak számát mintegy negyedével csökkentették országszerte, és a járóbeteg-ellátás finanszírozását is mintegy a korábbi felére csökkentették. Az OPNI bezárása tehát csak egy csapás volt a sok közül. Az uniós arányokhoz képest Magyarországon ma nagyon kevés a kezelésben jártas szakember (650 pszichiáter dolgozik és kb. még egyszer ugyanennyire lenne szükség, de a szakdolgozók körében is jellemző az elvándorlás), és mindössze egy intézmény létezik, az IMEI, ahol szinte börtönviszonyoknak megfelelően, vagy annál rosszabb körülmények között szeparálják az elkövetőket. Emelt biztonsági fokozatú intézményekre lenne szükség, amelyekben különböző fokozatok állnának rendelkezésre.

A WHO szerint is fontos a képzés, az alapellátás, a nehéz betegeket ellátó ambulanciák megerősítése – a szakma már meghívta és elmondta gondjait az új államtitkárnak, de annak érdekében, hogy megértsük, a pszichiátria nem gondolatrendőrség, az emberek körében is más hozzáállásra lenne szükség.

Forrás: https://www.medicalonline.hu/