Amit rosszul tudunk a gyerekekről

A két tudományos újságíró több évig tartó aprólékos munkával gyűjtötte össze azokat a friss kutatási eredményeket, amelyek valami újat, érdekeset mondanak nekünk a gyerekekről.

Végre magyar nyelven is megjelent, méghozzá dr. Vekerdy Tamás és dr. Kádár Annamária kommentárjaival!

Vajon mikor ártunk a dicsérettel, és hogyan motiválhatunk vele igazán jól? Milyen, eddig nem ismert következményekkel jár, ha egy gyerek a szükségesnél kevesebbet alszik? Miért hazudik nekünk a gyerekünk, és mit tehetünk azért, hogy ezt ritkábban tegye? Milyen módszerrel ösztönözhetjük a legjobban kisbabánk nyelvi fejlődését? Mi a testvérkonfliktusok oka, és miként csökkenthetjük gyakoriságukat? Mikor derül ki, hogy egy gyerek tehetséges-e? Miért állítják a tudósok, hogy kamaszoknál a szülőkkel való vita a tisztelet jele, és éppen hogy erősíti a kapcsolatot? Hogyan tanítható az önkontroll, és mit nyerhet vele a gyerekünk? Miként lehetséges, hogy közösségben gyakran a legjobb családi körülmények közül jövő gyerekek is agresszíven és kegyetlenül viselkednek?

A fentieken kívül még számos izgalmas kérdéssel találkozunk, és sokszor meglepő, máskor ösztönös szülői magatartásunknak tudományos megerősítést adó válaszokat olvashatunk.

Részlet a könyvből:

„Lehet, hogy a kamaszok nem is tehetnek arról, hogy annyit unatkoznak, idegrendszerük egyszerűen hajlamos erre? A Kaliforniai Egyetem neurológus kutatója, dr. Adriana Galvan szerint ezt jó okunk van feltételezni. Agyunkban a jutalmazásért felelős központ dopaminlöketet produkál, valahányszor valamit érdekesnek, izgalmasnak vagy élvezetesnek találunk. Egy kutatásban, amelynek során kisebb gyerekek és felnőttek agyának működését hasonlította össze kamaszokéval, Galvan azt találta, hogy a kamaszok nem lelik örömüket az olyan tevékenységekben, amelyek csak mérsékelten izgalmasak. Maga a kísérlet rendkívül eredeti volt. Galvan alanyai egy kalózos videójátékot játszottak, miközben agyműködésüket MRI-berendezéssel vizsgálták. Valahányszor sikeresen vettek egy akadályt, a képernyőn vagy egyetlen aranypénz villant fel, vagy egy kisebb halom, vagy pedig egy egész ládára való. A kisebb gyerekek mindenfajta jutalmat egyformán izgalmasnak találtak, agyuk örömközpontja ugyanolyan mértékben aktiválódott, akármennyit nyertek is. A felnőttek reakciója a nyeremény mértékével volt arányban: kis nyeremény – gyenge reakció, nagy nyeremény – erős reakció. A kamaszok agya ezzel szemben semmiféle örömreakciót nem produkált sem a kicsi, sem a közepes nyeremény láttán – sőt, ezekben az esetekben a jutalomközpont aktivitása még az alapszintnél is alacsonyabbnak mutatkozott, mintha kifejezetten elkeseredettek lennének. Amikor azonban a nagy halom aranyat pillantották meg, örömközpontjuk erősebben reagált, mint akár a gyerekeké, akár a felnőtteké. Galvan felhívja a figyelmet arra, hogy ez a reakciómintázat ahhoz hasonlít, ahogyan egy súlyos drogfüggő agya reagál: jutalomközpontját kis dózisokkal már nem lehet stimulálni, csak egy kiadós belövés váltja ki a szokásos hatást.”

Po Bronson & Ashley Merryman:  AMIT ROSSZUL TUDTUNK A GYEREKEKRŐL

Kedvezménnyel megrendelhető: https://www.nyitottakademia.hu/