Cukorbetegek ezreitől vehetik el a korszerűbb terápiát

A betegek körében nem arattak osztatlan sikert annak az április 21-én napvilágot látott jogszabálynak a rendelkezései, amelyek módosítják egyes inzulinanalóg-készítmények támogatását. Fontos körülmény, hogy a humán inzulinok 100 százalékos támogatása változatlan maradt, hasonlóan nem történt változás az eddig 50, ill. 90 százalékos támogatással rendelhető inzulinanalóg-készítményeknél. Az április végén megjelent módosítás lényege, hogy a napi négyszeri inzulinanalóg-terápián lévő betegek csak akkor kaphatják a továbbiakban is 100 százalékos támogatással a korábbi gyógyszerüket, ha a terápia elérte a célját, azaz a betegnél jó anyagcsere-helyzet dokumentálható. A jogszabály szerint ez fél éven belül két alkalommal mért, 8 százalék alatti HbA1c-értéket jelent. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, akkor a korábbi inzulinanalóg csak 50 százalékos támogatással rendelhető, vagy a beteg választhatja a humán inzulinra való visszaállást, 100 százalékos támogatás mellett. Vannak azonban kivételek: a 18 éven aluliak (ez esetben csak 2 százalékkal csökkenő HbA1c-értéket kell dokumentálni) és azok a diabéteszesek, akiknek legalább egy – az orvosi dokumentációban feltüntetett – súlyos, az elhárításhoz külső segítséget igénylő hypoglykaemiás eseménye volt.

Jermendy György professzor, a Szakmai Kollégium Belgyógyászat, Endokrinológia, Diabétesz és Anyagcsere-betegségek tagozatának elnöke szerint a sajtó számos helyütt pontatlanul fogalmazott a rendelet ismertetésekor, amely egyáltalán nem olyan rossz, sőt, bizonyos értelemben együttműködésre, a saját egészségük védelmére ösztönözheti a betegeket. A professzor szerint azt mindenkinek meg kell értenie, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár büdzséje limitált, s ezt a tényt a szakmának és a betegeknek is el kell fogadni. Ténykérdés, hogy az inzulinanalógok átlagosan másfél-kétszer annyiba kerülnek, mint a humán inzulin. Az inzulinanalógok és a humán inzulinok egyaránt hatékony készítmények, az inzulinanalógok mellett a betegek életvitele könnyebb, a hypoglykaemiák száma pedig csökkenthető. A jelenlegi módosítás a naponta négyszeri inzulinanalóggal folytatott kezelési rendszer esetén vezette be azt, hogy a 100 százalékos támogatás csak a kezelési cél elérése esetén adható változatlanul. Nem nehezményezhető ez a támogatási elv, ha a rendelet megfelelő módon gondoskodik azokról is, akik a kezelési célt nem érték el – fogalmazott Jermendy György.

 

A mostani rendelet nyolc százalékban adja meg a kezelési célértéket, ami  összhangban áll azzal, amit a Magyar Diabetes Társaság már másfél éve leírt a szakmai irányelvében – vallja a professzor. Nem megfelelő érték esetén is van arra lehetősége a betegnek, hogy maradjon a korábbi, inzulinanalóggal folytatott terápiánál, ilyenkor azonban csak 50 százalékos támogatással juthat az inzulinanalóghoz. Ha viszont a rákövetkező évben sikerül a kívánt HbA1c-értéket hoznia, újra 100 százalékos támogatással kaphatja azt. Mindez Jermendy professzor szerint még ösztönözheti is a beteget, és tapasztalatai szerint erre nagy szükség is van. A betegek jó harmada kifogástalanul együttműködik az orvosokkal a szövődmények megelőzése, a betegség „stabilizálása” érdekében. Van, aki grafikonokat rajzol, így tartva nyilván vércukor-értékeit. További harmaduk jól és könnyen motiválható a cél elérése, egészsége megtartása érdekében, körülbelül 10-20 százalékuk azonban kevésbé törődik betegségével: nem figyel életmódjára, nem tartja be az orvos utasításait. Ők azok, akikről lényegében az első találkozások egyikén, mintegy „ránézésre megjósolható”, hogy néhány év múlva szemészeti, veseeredetű, vagy idegrendszeri szövődményeik alakulhatnak ki.

 

A helyzeten nyilvánvalóan sokat javítana, ha minden cukorbeteg megértené, hogy a gyógyszerek pontos, az orvos által előírt módon és adagban való szedése mellett maguknak is tenniük kell a szövődmények megelőzéséért. Ehhez diétára és mozgásra is szükség van. Érdemes figyelni arra, hogy a gondozáshoz hozzátartozik az anyagcsere-helyzet megítélése, ehhez pedig inzulinnal kezeltek esetén a háromhavonta végzett HbA1c-meghatározás hozzátartozik. Az új rendelet alapján az orvos a HbA1c-érték alapján dönthet az inzulinanalóggal folytatott terápiáról, ezért fontos, hogy a betegeknél ez a vizsgálati lelet rendelkezésre álljon. Jermendy professzor ezért mind a betegek, mind orvosaik számára azt javasolja, figyeljenek arra, hogy ne fussanak ki az időből, s kérjék a vizsgálatot. A diabétesz-ambulanciák ma is túlterheltek, előjegyzéssel dolgoznak, és az újabb vizsgálatok egy része nyilvánvalóan a nyári szabadságolások idejére esik majd, amit figyelembe kell venni a vizsgálatok kérésekor.

 

Jelenleg a világon 366 millió, Magyarországon 6-700 ezer cukorbeteg él, és legalább ugyanennyien vannak azok, akik nem tudnak betegségükről. Magyarországon évente 1000 ember veszíti el látását diabétesz következtében. A betegséget gyakran későn ismerik fel, amikor már gyakoriak a szemészeti szövődmények, a szív- és érrendszeri betegségek, a vesefunkció vagy az idegrendszer károsodásai.

 

Április elején Winkler Gábor professzor, a Magyar Diabetes Társaság elnöke egy sajtótájékoztatón a többi közt azt közölte: az 1-es típusú cukorbetegség gyermekkori előfordulása a Magyar Gyermekdiabetes Epidemiológiai Munkacsoport kimutatása szerint a 1980 és 2009 közötti időszakban megkétszereződött. Egy 2003-as kimutatás szerint minden negyedik végtagamputáció és minden ötödik szívinfarktus miatt kórházba utalt beteg 2-es típusú cukorbetegségben szenved. A jellemzően életmódbetegségnek tartott kórnak mintegy „előszobáját képezi” az elhízás és a metabolikus szindróma; a megelőzés érdekében a Magyar Diabetes Társaság 2008-ban kockázatalapú diabétesz-szűrést indított.

forrás: medical online

Betegek és orvosok számára egyaránt többlet terhet jelent, hogy az inzulinanalógok megváltozott támogatásával kapcsolatos rendeletben foglaltakat időben teljesítsék. Célszerű a szénhidrátanyagcsere-vizsgálatot (HbA1c) azoknál is elvégezni, akiknél még nem történt ilyen.