A szép, rendezett mosoly titka

Miért fontos a fogszabályozás?

Bevallom, ha nem szakmabeli lennék, minden bizonnyal azt az egyértelmű választ adnám, hogy a szép, szabályos fogak miatt; míg sokak szerint csak azért, hogy a fogorvos az adott évben ismét újabbra cserélhesse az autóját.

A páciens szempontjából mindenekelőtt a funkció a meghatározó: a katonás rendben sorakozó fogakat sokkal könnyebb tisztítani, így könnyebben kerülhetjük el a fogszuvasodást és az ínybetegségeket is. A kiegyensúlyozott harapás sokszor elmulasztja a szabályozás előtt felmerülő – az ízületi eltérések miatt kialakult – fejfájást. És igen, lássuk be: egy tökéletes mosoly elég megnyerő tud lenni.

Nekem pedig a leglényegesebb, hogy mint leendő fogszabályozó szakorvos, tanulhassak az esetekből.

Sokakban él még a tévhit, hogy fogszabályozó kezelés csak gyerekkorban végezhető. Mit gondol, miért van ez így?

Pusztán azért, mert régen valóban így volt. Manapság egyáltalán nem kelt feltűnést egy fogszabályozó készülék, akkor se, ha történetesen egy felnőttön „ragadt rajta”. Talán az is lehet az oka, hogy a tévhit szerint csak fejlődésben lévő szervezetben érhetőek el változások, de szerencsére, amíg az emberben átépülésre képes csont van, addig működik a fogszabályozás, úgyhogy konzultációra fel!

Mik azok a hibák, amik miatt egy fogsor mindenképp szabályozásra szorulna?

Legrövidebben talán úgy tudnám összefoglalni, hogy a hiba lehet a koponyacsont aránytalanságából adódó, illetve a fogsorban eleve meglévő rendellenesség. Az első esetben az eltérő méretek miatt az alsó és a felső fogsor egyszerűen nem passzol egymáshoz, az utóbbit pedig mindenki ismeri. Ez lehet keresztharapás, mélyharapás, torlódott fogazat, amikor egyes fogak meglepő helyeken nőnek ki, vagy akár egyáltalán nem nőnek ki... Néha még olyan fogakat is elő lehet csalogatni a kezeléssel, amelyek létezéséről sokszor a páciensek korábban nem is tudtak (főként a felső szemfogak esetében).

Hányan döntenek úgy, már felnőtt fejjel, hogy alávetik magukat a kezelésnek?

Nem annyira konkrét számokkal dobálóznék, mint inkább a személyes tapasztalatomat osztanám meg: ha a felnőtt páciens már erőt vett magán, túl van az első konzultáción, és jobb esetben nem kapott infarktust a fogszabályzó drótok folyóméterének árától sem, akkor ötből hárman általában visszajönnek. Hiszen ők eleve azért is érkeztek, mert a problémát már felismerték, esetleg zavarta őket esztétikailag tökéletlen fogsoruk. Tehát a lélektani határt már azzal átlépték, hogy eljöttek. Talán ez a legnehezebb. A másik leggyakoribb út ahhoz, hogy valaki értő fogszabályozó kezek közé kerüljön, ha egy kolléga szemfüles, és megfelelő ráhatással szakemberhez irányítja páciensét. Ilyen esetekben viszont az ötből csak egy-két fő szokott ténylegesen belevágni a kezelésbe.

Miben különbözik a felnőttkori fogszabályozás a gyermekkorban végzett eljárástól? Különbözik egyáltalán?

Mindenképpen különbözik. Gyerekkorban sokszor kivehető készülékekkel is könnyen lehet manipulálni a gonoszkodó és véletlenszerűen előbújó fogakat. Ezzel akár meg lehet előzni egy későbbi rögzített készülék használatát is, mert a fogszabályozás bármennyire fontos és hatékony, egy gyermeknek mindenképpen nagy könnyebbség, ha nem kell foganként összeragadnia a „fogszabályzós tappancsokkal”. (Ezeket szaknyelven bracketnek vagy magyarosan breketnek hívjuk.)

Mennyi idő elteltével, és milyen eredményre számíthatunk?

Az eredményre utaló kérdés azért nagyon fontos, mert a leglényegesebb, hogy a páciens is elégedett legyen, főleg, ha a panasz inkább esztétikai eredetű volt. Ez akkor lehetséges, ha a tervezés során a fogorvos alaposan beavatja a részletekbe, és pontosan tudatja vele, hogy mi az, amit várhat a kezelésektől. Manapság már olyan felkészült rendelők is vannak, ahol számítógépes grafikákon, akár konkrétan az adott páciens fogainak példáján mutatják be, hogy kezelésről kezelésre mi fog történni. Nagyon nagy öröm az előtte-utána fotók megmutatása is. A kezelés időtartama egyénenként változik, meglehetősen durva becsléssel azt mondanám, fél–másfél év a kezelés. De még egyszer hangsúlyozom, ez mindenki esetében egyedi.

Milyen panaszokat okozhat, ha az orvos tanácsa ellenére mégsem szabályoztatunk?

Mint azt korábban említettem, az egyik fő probléma, hogy a fogak torlódása esetén nehézzé válik azok tisztítása, ami előbb-utóbb bizony szuvasodáshoz vezet. Természetesen azon beszédhibák is megmaradnak, amiket esetleg egy logopédiával kombinált fogszabályzó kezelés könnyedén megoldhatna. És a rágóízületi panaszokból kiinduló fájdalmak sem szűnnek meg kezelés nélkül, pedig sok esetben egy jól kigondolt fogszabályozás megoldhatná a gondot.

Mit üzenne azoknak, akik még ezek után is tanácstalanok azt illetően, szabályoztassák-e a fogaikat?

Mindenkit buzdítanék arra – amennyiben csak a gyanú szikrája is felmerül –, hogy keressen fel egy szakembert konzultációért. Biztosíthatom az olvasókat, hogy egyetlen ilyen megbeszélés alkalmával sem támadt még fogszabályozó orvos páciensre, és ragasztgatta fel lesből a „tappancsokat”. Később is van időnk a döntésre, de a konzultáció után már sokkal tájékozottabban hozhatjuk meg azt. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a kezelés célja egy jobb életminőség megteremtése. És tapasztalatból... Én magam is hosszú évekig hordtam különböző készülékeket, míg végül kialakult az aktuális mosolyom. Részemről próbálom a lehető legtöbbet alkalmazni!