Cél nélkül mit ér az életünk?

Vagyis tiszteletben tartották az emberi méltóságát, és azt mondták, hogy öld meg magad, itt a méreg, fájdalom nélkül meghalhatsz, de méltósággal, nem egy zsinegen függve, és nem úgy, hogy a fejedet levágják.

Az is lehet egy hosszú távú cél, hogy az ember megőrzi élete végéig a méltóságát. Ehhez megint az kell, hogy a kultúra, amiben élünk, adjon rá lehetőséget, hogy az emberi méltóságomat megőrizzem, vagyis ne alázzon meg állandóan. Azt gondolom, hogy a kultúra felgyorsulása a modern technikai társadalomban, állandóan megalázza az embereket. Azt mondja a fül-orr-gégész barátom, hogy ma szűntem meg orvosnak lenni. Miért? Mert jön egy néni, zúg a füle.

Mikor mérték meg a vérnyomását? Hát, van vagy 4-5 éve. Itt egy recept, néni, méresse meg a vérnyomását, és hozza vissza. És ekkor szűntem meg orvosnak lenni, mert nem én mértem meg a vérnyomását. Én csak fülmester vagyok, és bármilyen fülmester behívható a helyemre. De harmincketten várakoznak kint, nem állhatok neki vérnyomást mérni. A Sorbán bácsi, aki suszter volt, alkotott egy cipőt, az az ő személyes produkciója volt. Most behívok az utcáról egy embert, megnyom egy zöld gombot, lejön hatszáz talp, megnyomja a pirosat, kiviszi, kivágja, pontosan tudja, hogy bárkit behívhatok az utcáról erre a feladatra. Otthon nem akar már kompromisszumokat hozni, mert annyit megalázzák a társadalomban azzal, hogy ő egy behelyettesíthető csavar. Ebbe tönkremegy a kapcsolata, mert nem lehet úgy élni egy másik emberrel, hogy ne hozzanak kompromisszumokat.

Társadalmi szinten kollektív elbutulást érzékelek, mert például azt látom, hogy milliókat lehet zsebre tenni azt állítván, nemcsak itt, de szerte Európában és a világon is, hogy 2000 évvel ezelőtt indiai beavatottak szárított pálmalevelekre írták ma élő emberek múltját és jövőjét, tudván, hogy ők 2000 év múlva Indiába jönnek, és megtudhatják. És ezt elhiszik emberek. Ez hogy van? Meghülyült a társadalom? A másik hasonló példa, hogy egy magyar származású nyuszi kitalálta a flow-t, mert észrevette, hogy a festő, ha egy képet fest, akkor esetleg úgy elmerül a munkájában, hogy nem eszik, nem iszik, nem megy WC-re, nem fárad el, hanem megszállottan fest, és ezt elnevezte flow-nak, áramlatnak.

Erre felépül egy pszichológiai irányzat, a boldogságpszichológia, és mérni kezdik a nemzetek boldogságát. Nem tudom, tudják-e, hogy a világon a legboldogabb nemzet Costa Rica, utána Guatemala, Magyarország a 90. helyen van, de még így is megelőzi boldogságban az Egyesült Államokat, amely a 119. Ezek után boldogság-tréningeket szerveznek, mozgalom lesz. Én meg ülök a karosszékemben és azt mondom, Uramisten, egy magyar származású tudós felfedezte, hogy vannak emberek, akik szeretik azt csinálni, amit csinálnak. Óriási felismerés, és ebből lesz egy pszichológiai irányzat, a pozitív pszichológia!

Apám fiatalkorában sorba járta a vállalatokat, eljutott a Magyar Petróleumipar Részvénytársaságig, megtetszett neki, azt mondta, itt én leszek 30 év múlva a cégvezető. És lett. Sőt, igazgató lett. Hát van ilyen perspektíva? A leányfalui palacsintás, akinek mondjuk 8 Ft-ba kerül egy palacsinta, adja 80 Ft-ért. Miért? Mert nem hiszi, hogy jövőre is palacsintát tud árulni Leányfalun. Ő egy év alatt akar milliomos lenni, most rögtön. Az ilyen típusú embereket hívta Ady percemberkéknek. Én meg úgy hívom őket, hogy a pillanat bulistái. Hol egy szabad ötvenezer forint, hol egy kiküldetés? Gyorsan elmarni, most kell, mert nem hiszem, hogy jövőre is még meg tudom tenni azt, amit most még megtehetek.

A lényeg, hogy ma ez egy valódi probléma, a tisztesség és a simlisség közötti választás. Akármilyen terveink vannak, itt van egy kérdőjel, hogy meg tudom-e tisztességesen valósítani, vagy le kell hozzá züllenem, hogy megvalósítsam.

De nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ember az érzelmeit nem tudja akaratlagosan szabályozni. Ha én azt mondom, hogy elutazom Siófokra és ott majd boldog leszek, ebből megvalósítható, hogy elmegyek Siófokra, de hogy ott boldog leszek-e, az nem tőlem függ. Másik dolog, hogy ad-e lehetőséget a társadalom arra, hogy én becsületes úton gazdag legyek. Nagy kérdés.

A legtöbb telefon, ami hozzám beérkezik ismeretlenül, hogy Tanár Úr, nem ismerjük egymást, de a tévében sokszor láttam. Kérem, mondja meg, hogy neveljem a gyerekemet? A saját erkölcsi normám szerint, és akkor egy balek lesz belőle, vagy hagyjam, hogy elsimlisedjen, és akkor fel fog törni anyagilag, de mi nagyon távol fogunk kerülni egymástól morálisan. Mit tetszik tanácsolni? Semmit, nem lehet erre mit tanácsolni.

Nem lehet eltekinteni attól, hogy a társadalom mit reprezentál.