Anyaszemmel: Merre tovább?
Nem egyértelmű, hogy oda járjon, ahova a bátyja is jár, hiszen Dávidkám egy másik gyerek, más képességekkel és erősségekkel, más lelkülettel.
Azt vallom most is, hogy nem az számít, milyen szuper az iskola, hányan nyelvvizsgáznak nyolcadikban, hány osztályban van interaktív tábla, vagy hogy néz ki a folyosó, hanem elsősorban a tanító nénit kell megtalálni, aki szereti a gyerekünket, dicséri és motiválja, biztonságban, oldott légkörben szeretteti meg vele a tanulást; olyan embert, akit elfogad helyettünk, és akiben feltétel nélkül megbízik. Már csak meg kellene találni ezt a „tündért”, ha létezik egyáltalán... Nehezíti a helyzetet, hogy jó néhány iskolában itt a kerületben nem lehet tanítót választani, örüljünk, ha felveszik az adott intézménybe, bármelyik osztályba. Százszor gondoltam át, hogy mi a fontosabb, mivel teszek jobbat: ha egy erős, szuper iskolába próbálunk bekerülni, ahonnan nagyon jó a felvételi arány, jók a tanulmányiverseny-eredmények, válogatott gyerekek járnak csak oda, de nem tudom befolyásolni a tanítók személyét, vagy legyen biztos a tanítónő, egy kevésbé „menő” intézményben. Arra jutottam, hogy nekem ez utóbbi sokkal fontosabb, az én gyerekem még csak hatéves, nagyon távol van még a középiskola, ráérünk még a terhelésre, van lehetőség nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumba átvinni, ha szükségét érezzük négy vagy hat év múlva.
Gergő esetében pontosan ezért szeretnénk, ha felvennék hatosztályos képzésre, mert nem érzi jól magát a jelenlegi iskolában, az osztályközösség sem az igazi, és, őszintén szólva, azt érzem, hogy lehetne „keményebb” a tanítás, ő most már sokkal többet is elbírna. Ha teljesül a nagy vágya, és sikerül bekerülni Bori mellé az ország egyik legjobb gimijébe, akkor igazolni látom a megérzésemet, hogy ráérünk a gyerekeket akkor terhelni, ha már megérettek rá, ha maguktól választják – kicsiként nem ez kell, hogy legyen a cél.
Ismét ugyanoda jutottam, mint bármelyik hatévesnél: hogy kérdezzük meg a gyerekünket, mutassuk meg neki, hova járhat, ismerhesse meg a tanítókat, választhasson ő, mert sokkal szívesebben indul útnak így, mint ha mi jelöljük ki neki az utat. Persze, terelni kell, de el kell fogadnunk, ha neki más tetszik, mint nekünk – sokszor jobb a gyerek megérzésére hallgatni, mint „túlszervezni” a sulikezdést. Mondom ezt én, aki suliról-sulira járok, nyílt órákat hallgatok, és még mindig lázasan keresem Dávid tanítónéni-jelöltjeit, mert kettő-háromból mégiscsak könnyebb lesz neki választani...
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Szúrásmentes vércukormérés a láthatáron
- Virtuális valóság technika segíti a gyermeksebészek munkáját
- Nőként kisebb eséllyel kapunk segítséget?
- A bőrfiatalítás aranyszabálya az életkornak megfelelő arcápoló
- Van-e összefüggés a pikkelysömörös tünetek és az étrendünk között?
- A tapintás segíti az önfelismerést
- Mit súg a bőrünk? - Bőrtünetek melyek cukorbetegségről árulkodnak
- A gerincproblémák minden korosztályt érintenek
- Nem a korral jár - Szívelégtelenség gyerekeknél
- Amit a D-vitaminról eddig tudunk
- Civilizációs betegség lett a kusza fogazat
- Miért fontos a gyermekközpontú válás?
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!