A figyelem művészete és elsajátítása

2012. 09. 24.
Szerző: Szimpatika
Dr. Szondy Máté pszichológus, egyetemi adjunktus új könyve, Megélni a pillanatot - Mindfulness, a tudatos jelenlét pszichológiája címmel. A sokak által kedvelt szakember A boldogság tudománya után ezúttal is egy olyan művet ad a kezünkbe, amely lelki egészségünk megőrzését és életminőségünk javítását szolgálja.

"Önnel is előfordult már, hogy nem tudta átadni magát egy kellemes élménynek, mert gondolatban a múlt eseményein tépelődött, vagy a jövő miatt szorongott? Hogy képtelen volt egy adott feladatra koncentrálni, mert folyton más dolgok jutottak eszébe? Kutatások szerint az átlagember ébren töltött idejének 47%-ban gondolatai elkalandoznak attól, amit tesz. Ennek azonban ára van: amikor elménk csapong, lényegesen kevésbé érezzük magunkat elégedettnek, mint amikor jelen vagyunk a pillanatban. 


A tudatos jelenlét nem más, mint figyelmünk irányításának különleges módja az "itt és most"-ra. Bár a fogalommal sokszor találkozhatunk különböző vallási és spirituális témájú könyvekben is, elsajátítása nem kötődik semmilyen világnézethez. Célja az, hogy teljes valónkkal jelen legyünk a pillanatban. Az élmények éber, ítélkezésmentes, nyitott megélésének ugyanis számtalan pozitív testi és lelki hatása van: enyhíti az átélt stressz intenzitását, megerősíti az immunvédelmet, elviselhetőbbé teszi a fájdalmat, csökkenti a depresszió és a szorongásos problémák kialakulásának veszélyét, és javítja figyelmi kapacitásunkat. Akik gyakrabban élik meg a tudatos jelenlétet, elégedettebbek az életükkel, magasabb az önbecsülésük, valamint sokkal elfogadóbbak önmagukkal és másokkal szemben. És ez csak néhány kiragadott példa a sok közül. 

Érdemes hát elsajátítani az éber figyelem művészetét, melyet a könyvben tesztek és gyakorlatok is segítenek."




"Sok olvasónak ismerős lehet a következő délutáni program: hazaérve rögtön bekapcsolom a laptopot, és miközben a leveleimet olvasom, ránézek a hírekre, és rákeresek néhány dologra, ami éppen foglalkoztat – egyszerre négy-öt oldal van megnyitva a böngészőben. Közben esetleg szól a rádió, vagy megy a tévé. A Kaliforniai Egyetem vizsgálata szerint huszonnyolc év alatt mintegy 350 százalékkal nőtt a fogyasztott információ mennyisége. Egy átlagos személy naponta mintegy 34 gigabyte-nyi információval találkozik. Újabb és újabb technikai eszközök segítenek abban, hogy folyamatosan online lehessünk, és egy percre se maradjunk ingerszegény környezetben. Annak ellenére, hogy a XIX. század végéhez képest körülbelül évi kétezer órával több szabadidővel rendelkezünk, azt érezzük, hogy folyamatos idői nyomás nehezedik ránk. Magyarországon a 25–44 éves korosztály kétharmada elégedetlen a szabadideje mennyiségével. Bár általában hatékonyabbnak érezzük magunkat, ha egyszerre több dolgot csinálunk, a súlyos párhuzamosan-tevékenykedők (multitasker) valójában kevésbé hatékonyak, mivel nehezen képesek egyetlen feladatra koncentrálni, gondot okoz számukra, hogy kizárják az irreleváns információkat. Ez a működésmód pedig tartós: miután befejeztük a párhuzamos tevékenységeket, továbbra is nehezen tudjuk fókuszálni a figyelmünket. Manapság tehát, amikor a folyamatos cselekvés, az eredményesség, az aktivitás és az informáltság számítanak a legfontosabb társadalmi erényeknek, nehéz megélni a jelen felé irányuló, aktív erőfeszítéstől mentes, fókuszált figyelmi állapotot."

"Miközben elménk a jelentől elszakadva 'kóborol', hajlamos különböző történeteket szőni – ám az így megkomponált sztori sokszor nem örömtelien végződik. Ennek azonban a legtöbbször csak az érzelmi végeredménye (például a szorongás) válik tudatossá, így nem is értjük, mitől lett olyan kellemetlen a közérzetünk. A történetszövésnek azért van olyan jelentős hatása érzéseinkre, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy gondolatainkat összekeverjük a valósággal. Ha az ember azt gondolja, hogy 'rosszul fog sikerülni a randi', akkor érzelmileg úgy reagál, mintha valóban rosszul sikerült volna, pedig még meg sem történt. Gyakran elfelejtjük, hogy egy gondolat csupán egy gondolat, és nem a valóság."

 

"Az 'itt és most' realitása olyan biztonságos kapaszkodót jelent, amellyel érzelmileg könnyebben egyensúlyban tarthatjuk magunkat, és számos problémát elkerülhetünk. A témával kapcsolatban azonban fontos néhány félreértést tisztázni. A tudatos jelenlét nem egy relaxációs technika, bár sok esetben – mintegy 'melléktermékként' – ellazulunk. Gyakorlása során nem törekszünk semmilyen állapot elérésére: tudatos figyelemmel és elfogadó attitûddel megfigyeljük külső és belső élményeinket. Ehhez nem kell semmilyen tantételt vagy dogmát elfogadnunk, s ez nem tesz minket buddhistává, vallásossá vagy spirituális emberré – bár gyakorlás közben nem ritkák a spirituális élmények. A tudatos jelenlét egyfajta különleges figyelmi állapot, melyet egyrészt formális gyakorlatokkal, másrészt informális módon, más tevékenységekhez kapcsolódva gyakorolhatunk."

"A gondolatok és érzések elnyomására való törekvés paradox hatással jár: az elutasított belső tartalom csak egyre intenzívebbé, tolakodóbbá, kényszerítőbb jellegűvé válik. Ha tartósan és intenzíven megpróbáljuk kiszorítani tudatunkból, akkor nagymértékben fokozódik az aggodalmunk és az éber figyelmünk annak megjelenésével kapcsolatban. A negatív gondolatok és érzések elkerülése számos pszichés probléma kialakulásában és fennmaradásában nagy szerepet játszik, emellett azt is jelentősen megnehezíti, hogy a fontosnak vélt céljaink és értékeink felé haladjunk." 

"Egy adott helyzet elfogadása nem egyenlő az abba való belenyugvással. Van, amikor elengedhetetlen a változás. A két fogalom tehát nemcsak hogy nem zárja ki, de erősíti is egymást, hiszen az elfogadás segítheti a változást. A változtatáshoz ugyanis először el kell ismerni az adott helyzet valóságosságát - ez pedig a tények elfogadása nélkül nem lehetséges. Az a nő például, aki tagadja azt a tényt, hogy családon belüli erőszak áldozata, nem fog tudni változtatni a helyzetén. Bizonyos eseményeken pedig (például egy szeretett személy halálán) nem tudunk változtatni. Ha az ilyen történések realitását nem fogadjuk el, akkor ez lehetetlenné teszi az értelmes életet. Marsha M. Linehan a radikális elfogadást a valósággal való küzdelem feladásaként és a valóság teljes elfogadásaként definiálja. A személy ekkor úgy dönt, hogy elfogadja helyzeteinek és érzelmeinek a valóságát, átéli ezeket, és hatékonyan reagál rájuk. E nélkül nagyon nehéz (ha nem egyenesen lehetetlen) egy traumatikus élmény után folytatni az életet."

"Ha hajlamosak vagyunk a szorongásra, azt gondolhatjuk, hogy majd akkor indulunk el a számunkra fontos cél felé, ha előbb megszüntettük a belső feszültséget. Ez azonban olyan, mintha Roald Amundsen azzal halogatta volna a Déli-sark expedíciót, hogy előbb megvárja, amíg elolvad az a sok jég. Nem várta meg – a fagyott vízpáncél dacára is sikerült elsőként végrehajtania a küldetést. Hasonló módon mi is akkor élhetünk teljes és értelmes életet, ha a szorongás jelenlétében is képesek vagyunk a számunkra fontos értékek felé haladni. A tudatos jelenlét alapú terápiákban a szorongás tudatos megélésén, jelenlétének elfogadásán és a rá adott tudatos válaszon van a hangsúly. Így ezek a technikák növelik a szorongástűrést, és hatékonyabb életvitelt tesznek lehetővé."

forrás: Nyitott Akadémia

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!