Elmondom hát mindenkinek...

Otthon, igazán

Az örökbefogadást Magyarországon rengeteg tévhit és előítélet övezi. Ha nem is tudatosul, a mesék mostohatörténetei és a bulvársajtó örökbefogadós sztárhírei alapozzák meg, hogyan viszonyulunk ehhez a témához. A tényleges emberi sorsok – örökbefogadóké és örökbefogadottaké – gyakran kiesnek a látóterünkből. Mártonffy Zsuzsa újságíró, blogger hiánypótlóként indította el internetes oldalát, az Örökbe.hu-t, hitelesen segítve mindazokat, akiket ez a kérdéskör valamiképp érint. Ő maga – férjével – egy vér szerinti kislányt és két örökbefogadott kisfiút nevel. Veronika 6, Zsolti 4, Valentin 2 éves.

A szimbiózistól az elkötelezettségig

A társfüggőségre sokan úgy tekintenek, mint a viccbeli bácsi a zsiráfra: „ilyen állat pedig nincs”. Holott épp olyan szenvedélybetegség, mint a többi. Pont úgy körüllengi a tagadás, sőt talán még nehezebb felismerni, mint az alkohol- vagy drogfüggést – s az egyén életére nézve csaknem olyan romboló.

Egy mindenkiért

Talán hallottak már Brandt Viktorról, talán utaztak is vele. 22 éve dolgozik trolivezetőként, és olyan szerencsés, hogy elmondhatja: imádja a munkáját, sőt még a fizetésével is elégedett. Van azonban egy másik, korántsem titkos szenvedélye: szabad idejében mozgássérülteknek segít, programokat szervez, életminőségüket javító eszközöket szerez be, visz házhoz nekik. Mert azoknak, akik nem tudnak járni – vallja –, mi, járni tudók vagyunk a lábai.

Lánc, lánc, Eszter-lánc

Amikor pár éve találkoztam Kárász Eszterrel, nem jöttem rá, honnan ismerős; miközben semmilyen közös emlék nem ugrott be, úgy éreztem mintha együtt nőttünk volna fel. És tényleg vele, vagyis filmjein nőtt fel az egész generációm – amikor még csak egy tévécsatorna volt. Színészi pályája 18 évesen elakadt, ahogy annyi gyereksztáré. Az ő útkeresésének – önmagára találásának – epizódjait viszont dramaturg sem fűzhette volna fel szebben. Ma is szerepel, és ma is főleg gyerekekhez szól – a zene és a játék nyelvén: bohócdoktorként és az Eszter-lánc mesezenekar koncertjein.

Szerethető maffia

A nevében is figyelemfelkeltő Budapest Bike Maffia 2011 karácsonyán kezdte meg – főleg hajléktalanokat segítő – önkéntes munkáját: öt biciklista osztott szendvicset a rászorulóknak. Ma a legnagyobb közösségi oldalon több mint tizenkétezren kedvelik, követik a BBM-et, ami netes közegben azt jelenti: közülük sokan bármikor mozgósíthatók közösségi főzésre, ételosztásra, egyéb segítségre. A BBM keresztapja, Havasi Zoltán ránézésre is nonkonform figura. Szeret biciklizni, erős szociális érzékenységgel áldotta-verte meg a sors, és szívesen rombolja a sztereotípiákat.

„Kovászember”

Chemez Farkas a népművészet ifjú mestere. Találkozhatunk vele a Mesterségek Ünnepén, ahol szaru-, csont- és fafaragásait árulja, vagy csíksomlyói zarándoklatai során Budapesttől Erdélyig akár a legkisebb falvakban, ahová lovával betér. 2012-ben két barátjával ellovagolt Kazahsztánba, idén – szintén lóháton – a Kárpát-medence megkerülését tervezi. Nem lepett meg, amikor megtudtam: korabeli betyárruhában utazik. Illik hozzá. Faragni nagyapja tanította, aki ma is példaképe. Elméleti tudását a pécsi néprajz szakon szerezte.

Rózsaszín pisztollyal

Míg egy teniszmeccsről vagy úszóversenyről mindenki tudja, vagy azt hiszi, tudja, hogyan zajlik, számos sportág kiesik az átlag magyar tévénéző látóteréből. De csak addig, míg az olimpián nem drukkolhat hazai versenyzőnek. Magyarország első kvótáját a 2016-os, Rio de Janeiróban rendezendő olimpiára Tobai-Sike Renáta szerezte meg – aki a granadai vb-n sportpisztolyban bronzérmes lett. 2014-ben az év sportlövőjének választották.

Kutyamentő mentőkutyás

„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” – mondta Gandhi. Az egyes emberé hasonlóképpen. Sajnos miközben nálunk a gyepmesteri rendszer – önkormányzati pénzekből – még mindig virul, a valódi menhelyek és a kidobott kutyák sorsa jórészt a civileken múlik. Szerencsére olyan szenvedélyes kutyabolondokon is, mint Zachár Erzsébet. Ahhoz, amit csinál, kell egy csipetnyi a szentek fanatizmusából; ő mégis megmaradt jó humorú, önmagával harmóniában lévő embernek.

Kívül, belül

Állandó téma, milyen sok magyar megy külföldre dolgozni, élni, kevesebb szó esik arról, hány külföldi választja hazánkat és települ ide évekre vagy akár végleg. Rovatomban többekkel találkozhattak mindkét csoportból. Csaba Enikő története illeszkedik ebbe a sorozatba: ő azok közé tartozik, akik szerencsét próbáltak a világban – dolgozott Németországban, Amerikában, Ausztriában –, majd hazajött, hogy amit kint tanult, itthon kamatoztassa.

„Lehetnék akár Rómeó is...”

Kamaszként egy ideig sokkal magasabb voltam a kortársaimnál; ma is jól emlékszem a nyári táborra, ahol zsiráfnak csúfoltak. Interjúalanyomra várva az járt a fejemben, hogyan lehet ép lélekkel túlélni az iskolát annak, aki kilóg a sorból – de aztán rájöttem, a felnőttkori társas helyzetek még több kihívást tartogatnak. Köleséri Sándor azt választotta, hogy megmutatja magát: színészként, mások sorsát felpróbálva és stand up komikusként, akár saját termetéből, élményeiből viccet csinálva. Zsiráf-koromban nagyon jót tett volna egy vele való beszélgetés. Most is jót tett. „Munka közben” rég nevettem ennyit.

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!