Szimpatika cikkek Elmondom hát mindenkinek...-témában

Családból a semmibe

2012. 05. 10.

Ha olvasták márciusi cikkünket a hajléktalanokból összeállt AHA Színpad fiatal színészéről, akkor azért, ha pedig nem, azért lehet érdekes mostani beszélgetőpartnerem. A 48 éves, balladai nevű Rontó Dezső története semmiben sem hasonlít előző alanyoméhoz, mégis közös pont a Madridi úti hajléktalanszálló és a megtartó színpad.

A hajléktalanok színpadán

2012. 04. 04.

Egyre kevesebbeknek biztos a fedél a fejük fölött – tudjuk, látjuk –, mégis gyakran úgy gondolunk a hajléktalanokra, mintha homogén csoportról lenne szó. Pedig azon belül, hogy valakinek nincsen lakásra vagy albérletre pénze, számos kaszt létezik. Ami közös, hogy igen ritkán nyílik bármelyikből visszaút a valódi otthonok világába.

Az év természetfotósa

2012. 02. 25.

Haarberg Orsolya természetfotós Norvégiában találta meg párját, hivatását és azt az életformát, amelynek minden pillanatában örülni tud a jelennek. 2011-ben az ő egyik képe nyerte az „Év Természetfotója” címet, legkiemelkedőbb kollekciójáért pedig az „Év Természetfotósának” választották.

A vándorasztalos

2012. 02. 06.

Rostás Árpád magyar örökség díjas restaurátor nevét gyönyörű bútorok, és olyan épületek famunkái őrzik, mint a Parlament, a Zsinagóga, az Akadémia. Dolgozott Európa több mint kétszáz palotájában, a versailles-i kastélyban és a Louvre-ban, magát mégis csak „vándorasztalosnak” nevezi.

Kerekesszékkel táncoló

2012. 01. 07.

Cseresznyefasoron át jutok a gyönyörű budakalászi kertbe. Szürke macska kísér be, majd a teraszon ölembe ül. Másik kettő – egy-egy szfinx – díszíti a lépcsőt. Jó helyre jöttem. Holló András, a házigazda fogad, felesége és hat-, hétéves gyerekei éppen táboroznak. Ő kerekesszékével nem tudott velük menni. Táncot tanított, mielőtt baleset érte – és azóta is ugyanezt teszi.

Betöretlenül

2011. 12. 22.

Amikor szomorú szemű, körbe-körbe járatott lovat látok valami vigasság közepén, mindig gyomron ragad egy régi gyerektábori emlék: az akkor érzett szánalom és homályos szégyen. Minket is elvittek így „lovagolni”. Pedig csak jót akartak, tudták, minden gyerek vonzódik a lóhoz – ahogy a ló az emberhez, ha ki nem ölik belőle.