Szimpatika cikkek Apaszemmel-témában

Mostanában sajnos elég magas a vérnyomásom. Főleg akkor, amikor megveszem hó elején a két felnőtt és a négy diákjegyet a BKK automatától. Na, ott ölni tudnék, és nem csak az árak miatt, hanem a gép tempója miatt is. Miért nem kaphatok én egy kódot, ami alapján tudja az a nyomorult eszköz, hogy hány darab szelvény kell és milyen azonosítókkal?

Ennyire még nem utáltam szeptembert. Még akkor sem, amikor a gimi utolsó éve kezdődött. Pedig azon a nyáron rengeteget töltöttem külföldön és már „nagyfiúként” úgy éreztem, enyém a világ.

Az életem gyökeresen megváltozott. Ez egy nagyon közhelyes mondat így leírva, de tényleg megváltozott. És nem csak a lakcímkártyám lett vadonatúj, hanem egy csomó – látszólag apró – részlete az életemnek.

Az egész csúszás emberi mulasztások és csúsztatások miatt alakult ki. Hazánk egyik piacvezető franchise rendszerben működő ingatlanirodájának egyik értékesítője mutatta meg először nekünk a házat. Elsőre megtetszett és mi rögtön jeleztük, hogy amint eladtuk a lakásunkat, mi megvennénk az ingatlant.

Szülőként most júniusban végezzük el a tizenegyedik osztályt, és ebben az évben immár öt gyermekünk fogja átvenni a bizonyítványát. Hétéves kisfiunkkal bővült a tankötelesek száma, Ádám pedig most ballag át a gimnáziumba.

Kaptam egy ajándékot anyák napjára! Igen, kaptam. És én mint apa nagyon büszke vagyok rá! A nagylányunk találta ki, amikor már látta, hogy áprilisban teljesen „összeomlik” minden körülöttünk. Az említett ajándék utolsó utáni pillanatban, egy vasárnap este landolt a mailboxomban.

Nagyon készültem a jeles napra, mert én vagyok az első számú rajongója. Nem akart meglepetésbulit, ezért nem is szerveztem neki. Én nem akartam neki semmilyen meglepetést venni, mert mi évek óta nem ajándékozzuk meg egymást semmilyen jeles napon, kvázi „haszontalan” dolgokkal. Azt találtam ki, hogy kivételesen csak rá fogunk figyelni kettő teljes napon át.

Itt a március és egyre többet járunk kerékpárral. A nagyok már jó pár éve egyedül mehetnek a suliba két lábon és két keréken egyaránt, mert biztonsággal vesznek részt a közlekedésben.

Sokan „megvádolnak” minket azzal, hogy csak a jó dolgokról írunk, illetve felteszik a kérdést távoli ismerősök és ismeretlenek egyaránt, hogy valóban ennyire idilli a mi életünk? Az őszinte válaszom az, hogy igen. Persze van konfliktus, veszekedés, kiabálás, de nekem ez belefér egy „igazi”, egymáshoz ragaszkodó család életébe.

Új év és új élet? Nem hiszem, mert marad a mi életünk egy átlagos nagycsaládé, az átlagnál egy picit több gyermekkel. Ahogy olvastam az eddig megjelent írásainkat, az jutott eszembe, hogy eddig minden leírt újévi fogadalmunkat betartottunk. Leszoktam a dohányzásról, elvettem a feleségemet feleségül és folytathatnám, de nem akarok senkit untatni. A leírt szavaknak ereje van, illetve nálam a kimondottaknak is, de ezzel valahogy az elmúlt húsz évben a politikusaink nincsenek tisztában. Ezt le kellett írnom, mert tényleg...