Társaslány

Majd' belehalunk, hogy találjunk valakit, akivel sülve-főve... Aztán, ha megtaláljuk, folyton csak piszkáljuk, mert ilyen meg olyan, és pont nem amolyan. Aztán, ha megunja és elmegy, már megint majd' belehalunk. Ám lehet, hogy mi megyünk el, és ő hal bele. Az van, hogy egyszer belehalunk mind, így is, úgy is. Csak jó volna addig is valahogy mégis sülve-főve...

Pelus

Presl Ottokár tizenöt éves sem volt, amikor egy hajnalon megszállta az a gondolat. Még a csipát sem törölte ki a szeméből, máris készen villogott a felismerés az elméjében, mint egy fényreklám: a különleges nevű emberek különleges sorsra hivatottak.

Túl az Óperencián

Vetett még egy pillantást a tükörbe, kicsit oldalról is megnézte magát, bár nem volt rá szükség, igazított egyet a nyakkendője csomóján, aztán elindult. Már napok óta csak ez a találka járt a fejében, néha szorongva, néha vágyakozva gondolt rá, máskor meg elmosolyodott, miket produkál az élet, amikor az ember már nem is várná, hogy történik valami.

Szuterén

Nincsen abban semmi, hogy egy nő egy kisgyerekkel, mondogatta magának, más is maradt már egyedül, nem élünk a középkorban. Nincsen abban semmi, vonogatta a vállát egyre gyakrabban, ahányszor csak kitette a lábát a házból, és égető, lenéző pillantásokba akadt a tekintete.

Tíz zsemle

Ültek a tévé előtt, mint minden este, ki-ki a megszokott helyén. Nem beszéltek. Bámulták a képernyőt, pedig épp reklám ment, a feleség a teáját kortyolta, a férj szotyit ropogtatott.

Csak azt tudnám...

Szabad vagyok, szingli lettem újra, ujjong a barátnőm a telefonban, gyere át, iszunk egy kis bort és dumálunk, röhögcsélünk, mint régen.

Én? Soha!

Eltelt két hosszú nap, és semmi. Pedig olyan jól kezdődött, séták a Duna-parton, csillagnézés a Várból, napfelkeltelesés a háztetőről, hajnali pezsgő a kanapén és csókok, csókok, csókok.

Hogy is volt?

A lány ott ült a felhőn. Tüllszoknyáját szépen eligazgatta, aranyhaját lesimította. A párapamacsokat paskolgatta, mint egykor a fürdőhabot.

Paprikás szalámi

Kézen fogva léptek ki az üzletből, pedig akkortájt nemigen jártak már kézen fogva.

Az élettárs

Már órák óta feszült volt, és nem tudta az okát. Aztán eszébe jutott: hát persze, már megint ez a Lídianéni-ügy.

Éljen az ifjú pár!

A fiú a buliban ekkor felé fordult, csípőre tette a kezét, és szemügyre vette. Azt kérdezte: Ki vagy te?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!