Szimpatika – Komposztálás olcsón, sok haszonnal

Szentirmai-Zöld Máté budai komposztmester tapasztalatai szerint nemcsak kertvárosban, családi házban lehet eredményesen komposztálni, hanem társasházban, lakóközösségben, vagy akár intézményben, munkahelyen is, csak ismerni kell a megfelelő eljárásokat. A szakember évek óta foglalkozik a komposztálás tudományával, most civil szervezeteken és pályázatokon keresztül próbál minél több lakóközösséget és céget rávenni, hogy kezdjenek el természetes úton megszabadulni a zöldhulladéktól.

„Kevesen tudják, hogy a komposztálás életünk több területén is kedvező hatást eredményez. Nem csak a szemét mennyisége csökken, és jó esetben a díja is, de a komposztból humuszban gazdag, kiváló minőségű virágföldet nyerünk. A komposztláda pedig környezettudatosabb életmódra, tudatosabb fogyasztásra nevel" – magyarázta a komposztmester.

A természetes hulladékfeldolgozáshoz nem muszáj drága, előre gyártott komposztládát venni, ezt saját magunk is elkészíthetjük raklapokból vagy falécekből, esetleg bontott téglából. A hulladék fából barkácsolt komposztáló pedig szinte semmibe sem kerül. A lécek között jó, ha van kb. 2,5-3 cm hézag, hogy a komposzt elég levegőt kapjon. A működő komposztálót legalább évente egyszer szét kell szedni, és a benne lévő anyagot át kell forgatni, le kell rostálni, hogy kinyerjük a kész komposztot. A rögzítéseknek éppen ezért könnyen oldhatóaknak kell lenniük.

„Nagyon kell vigyáznunk, hogy a komposzt ne száradjon ki, ezért a ládát érdemes árnyékba, fa alá helyezni, semmiképpen ne legyen kitéve tűző napnak" – figyelmeztetett a szakember.

Az örök dilemmára, hogy mit lehet a komposztba tenni, a komposztmester azt válaszolta: „Szinte minden növényi eredetűt, ami a konyháról, vagy a kertből származik, így a nyers növényi konyhai hulladékokat, vagyis a zöldség- és gyümölcsmaradványokat, magvakat, héjakat, szárakat, de még a kávézaccot, a teafüvet, vagy a tojáshéjat is komposztálhatjuk. A kertből pedig az összes száraz kerti zöldhulladékot, a lombot, a levágott füvet, a gallyat, vagy a sövénynyesedéket. A két komponenst nagyjából fele-fele arányban érdemes keverni. A gyorsabb lebomlás érdekében minden hulladékot aprítsunk össze! Minél többféle anyagot teszünk bele, annál jobb minőségű komposztunk lesz."

Ha pedig nincs megfelelő kertünk, udvarunk, vagy kevés a konyhai maradék, komposztálhatunk akár a balkonon vagy a gangon felállított kis komposztládában. „A megfelelő száraz anyag, például szalma vagy faforgács hozzáadásával a belvárosi házakban is természetes úton tüntethetjük el a háztartásokban keletkező szerves, növényi eredetű szemetet. A módszer itt is ugyanaz, mint a kerti komposztálónál: aprítani, elkeverni, nedvesen tartani, letakarni" – mondta Szentirmai[m1] -Zöld.

Ha elég szorgalmasak és tudatosak vagyunk, akár 6-8 hónap alatt is kész komposztunk lehet, de általában 1 év kell a humuszképződéshez. Célszerű tavasszal és ősszel megforgatni, átpakolni a halmunkat. Munkánk eredményét gyorsan csírázó magokkal, például mustárral és zsázsával ellenőrizhetjük. Ezek a magvak a komposztba ültetve már pár nap alatt kihajtanak, és jelzik, ha tápanyagban gazdag földet sikerült gyártanunk.

Mint mindennek, a komposztálásnak is lehetnek buktatói, ám ezektől a komposztmester szerint nem szabad megijedni: „Tipikus hiba, hogy a túl sok víztől rothadásnak indul a komposzt tartalma, és büdös lesz, ha viszont túl száraz, akkor nem indul be a lebomlási folyamat, mert a mikroorganizmusok nem tudnak nedvesség nélkül működni. A komposzt tartalmának olyan nedvesnek kell lennie, mint egy kinyomott szivacsnak."

„A jól kezelt komposzt a közhiedelemmel ellentétben nem büdösödik, hanem kellemes föld illatú. Kellemetlen szagokat csak a nem megfelelően levegőztetett, például a kukában rothadó szerves anyagok okozhatnak. Veszélyt csak az jelenthet, ha a szerves anyagok a hulladéklerakóba, a szemétégetőbe, vagy a kerti levélmáglyára kerülnek, és nem hasznosulnak a természetben" – mondta Szentirmai-Zöld Máté.