Szimpatika – Gyermekkori diabétesz

Milyen sajátosságai vannak a gyermekkori diabétesznek?

Bár az utóbbi években – főképp a kamaszkorú és túlsúlyos gyerekeknél – találkozunk a 2-es típusú cukorbetegséggel is, de a gyermekkori cukorbetegek túlnyomó része 1-es típusú inzulinfüggő diabéteszes. Az 1-es típusú cukorbeteg gyermekek száma az utóbbi évtizedekben világszerte háromszorosára nőtt, mára az egyik leggyakoribb krónikus gyermekbetegséggé vált. Ma Magyarországon minden hatszáz újszülött közül egy számíthat arra, hogy 15 éves kora előtt cukorbeteg lesz, ráadásul egyre fiatalabb korban. A gyermekek 60 százaléka tíz évnél fiatalabb, negyedük pedig még csak bölcsődés és óvodás korú.

A gyermekkori diabéteszt a vércukorszint nagyfokú ingadozása jellemzi, az egymást követő napok eredményei is különbözhetnek, de az értékek akár egyetlen napon belül is széles határok között mozoghatnak. Maga a gyermekkor sem egy egységes, homogén életszakasz, hanem különböző életkor szerinti ciklusokra osztható, melyeknek eltérőek a sajátosságai. A különböző életkorokban az inzulinigény megváltozik, valamint a vércukor-ellenőrzési lehetőségek is eltérhetnek.

Mitől alakulhat ki a gyermekkori cukorbetegség?

A pontos oka még nem feltárt. A jelenlegi ismeretek szerint, a genetikailag hajlamos egyénekben külső tényezők hatására, egy hosszú, évekig tartó, az inzulintermelő sejteket megbetegítő, úgynevezett autoimmun folyamat indul el. Ilyenkor az immunrendszer a szervezet saját alkotóelemeit „idegen testnek” érzékeli, és az elpusztításukra törekszik. Ez az immunmechanizmus egy gyűjtőfogalom, melybe a diabétesz is beletartozik. Ebben az esetben maga az immunfolyamat a szervezet sejtjei és szövetei közül a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit támadja és semmisíti meg, ez vezet az inzulin egyre nagyobb, majd a későbbiekben teljes hiányához. Az elégtelen inzulinmennyiség miatt a cukor a vérből képtelen bejutni a sejtekbe, emiatt alakulnak ki a jellegzetes, könnyen felismerhető tünetek. Ilyen a bőséges vizeletürítés, a nagy mennyiségű folyadékfogyasztás, fáradékonyság és levertség, illetve habár az érintettek jó étvágyúak és sokat esznek, ennek ellenére is fogynak, mert a vérben lévő cukor nem tud hasznosulni.

Mi jellemzi a különböző életkorokat a diabétesz tekintetében?

Három korcsoportot különböztetünk meg: csecsemő vagy kisded, iskolás, illetve serdülő. Külön jellegzetességeik vannak, de mindegyik esetében kiemelten fontos, az  időben történő diagnosztizálás és a életmódváltás. A szűrések fontosságára a Médiaunió Alapítvány idei kampánya is felhívja a figyelmet. A kisdedek még egy nagyon esendő korcsoportot jelentenek a különböző (leggyakrabban légúti és enterális) betegségek szempontjából, sokkal érzékenyebbek, könnyebben betegednek meg, emiatt akár hosszabb időre is kikerülhetnek a közösségből. Emellett teljesen más az inzulinigényük, mint a többi korcsoportnak, és a diétájukat is sokkal nehezebb betartani, hiszen náluk még nem egyszerű elérni azt, hogy adott időben és mennyiségben étkezzenek. Egy iskoláskorú gyermektől már könnyebben elvárható, hogy meg tudja mérni a vércukrát, értékelje, majd az eredmény függvényében eldöntse, hogy szükséges-e lépnie, és ha igen, akkor képes önállóan beadni az inzulint. Ezért ez az időszak már kiegyensúlyozottabb a diabétesz tekintetében. Sok gyerek ebben az életkorban lesz cukorbeteg, ezért fontos, hogy a tanárnak és osztálytársaknak is ismernie kell magát a gyermekkori diabéteszt. A serdülőkor ismét egy nehezebb időszak, többek közt azért, mert egyrészt ebben az élettani szakaszban jelentősen megnő az inzulinigény, másrészt sokszor tapasztalunk elutasító magatartást a serdülő részéről a diabéteszével szemben.

Lehet-e kezelni, segíteni az „iskolai-stresszből” fakadó vércukorszint ingadozást?

Maga az iskola minden gyereknél hatással van a szénhidrát-anyagcserére, de egy ilyen stresszhelyzet vércukoremelő hatása egyénenként eltérő. Miután a cukorbeteg gyerekek ma már nagyon modern vércukormérő eszközökkel rendelkeznek, így egy gyors méréssel meg lehet állapítani, hogy mi legyen a következő teendő.

Mi a tapasztalata, mennyire nyitottak a közösségek a diabéteszes gyermekekkel szemben?

Rendkívül vegyes az elfogadás. A saját gondozó hálózatunkban lévő gyermekek döntő többségének gond nélküli a beilleszkedés, de tudunk olyan családokról, akiknek sajnos jóval nehezebb volt olyan óvodát vagy iskolát találni, ahol fogadják a gyereket. A legtöbb esetben az ok a félelem, mely a cukorbetegség ismeretének hiányából fakad. A pedagógusok tanulmányaik során nagyon keveset hallanak a diabéteszről, és habár rohamosan emelkedik a cukorbeteg gyermekek száma, mégis általában ritkán találkoznak ilyen esetekkel, így rutinjuk sincs benne. De tapasztalataink szerint ez a félelem megfelelő információátadással leküzdhető. A pedagógusoknak leginkább azzal kell tisztában lenniük, hogy helyesen értelmezzék és szakszerűen kezeljék a tüneteket, hiszen ezek időben történő felismerése megelőzheti a súlyosabb állapotot, de ha ez mégis bekövetkezik, tudják, hogy milyen lépéseket tegyenek. Erre remek alkalom a személyes elméleti és gyakorlati oktatás.

Ön a Diaboló Alapítvány alelnöke. Miben tudnak segíteni a betegséggel küzdő családoknak?

A gondozó feladata nem szűnik meg azzal, hogy felismerjük, majd kezeljük az érintett gyermekeket. Figyelünk rájuk a hazamenetelüket követően is, többek között úgy is, hogy igény esetén kimegy a szakértő csapat abba az óvodába vagy iskolába, ahová egy ilyen gyerek bekerül, és az ottani pedagógusokat egy rendkívül széleskörű tájékoztatásban részesíti. Amikor bekerül az osztályunkra egy gyermek, a vele való törődés kezdetben a szülők számára is megtanulandó. Ilyen esetben, az alapítvány munkájában résztvevő szülői hálózat is segít a családoknak. Kéthavonta klubfoglalkozásokat tartunk különböző témakörökben, illetve gyereknapokat és nyári táborokat szervezünk, ahol alkalmanként 25-30 cukorbeteg gyermeket táboroztatunk. Ezen felül megjelentettünk egy speciális oktatókönyvet is Hétpettyes Angyalok címmel, melynek az a célja, hogy csökkentse a félelmet, illetve a hátrányos megkülönbözetést, és ráirányítsuk a figyelmet a betegségre. Nemcsak a már beteg családok informálódhatnak, hanem pedagógusok és a téma iránt érdeklődők is. Ez egy szeretetkönyv, melyben 33 család mondja el a történetét. Illetve elkészült két éve egy oktató film is Kéretlen ajándék címmel, ami egy cukorbeteg gyermek teljes napját mutatja be.