A személyi edzőim
Elárulom, nekem több személyi edzőm is van. Nem egy, nem kettő, nem három, hanem hét! Mert megtehetem. Gondolom, most többen irigykedve olvassák, nekem vajon mennyi pénzem lehet, ha minden napra jut egy személyi edző, de nyugalom, most mindent nyilvánosságra hozok.
Az egyik ilyen trénerem Dávid, aki kilenc éves múlt, negyedik osztályos tanuló. Rendszeres közös edzésformáink a kerékpározás, a lovaglás, amíg jó idő van, az úszás és a sárkányeregetés.
A fizikai állóképességemről a három nagykamasz fiam gondoskodik. A kamasz jelző sajnos már csak percekig lesz érvényes rájuk, mert gyakorlatilag felnőtt férfiakról van szó, negyvenötös lábmérettel és rendkívül izmos testalkattal Mindhárom magasabb nálam és tán erősebbek is, de súlyban pár évig még biztosan én győzök. A rendszeres mozgásban ők is kitűnő partnerek, de bevallom, baromi nehéz velük tartani a tempót egy fiús kerékpártúra alkalmával. Bence (14) a legfigyelmesebb edzőm, elképesztő profizmussal kísér el futni. Nem siettet, tartja a tempómat, és ha nagyon lihegek, még légzéstechnikai tanácsokkal is ellát.
Réka a legszebb kardióedző csajszi a faluban, aki hat éves, átlagos termetű, első osztályos tanuló. Vele rendszeresen teszek meg 2-3 kilométeres távot úgy, hogy a testmozgás közben ő önzetlenül a nyakamban üldögél. Nehezítésként egyfolytában beszél, és így nem csak a fizikai, hanem a szellemi állóképességemet is karbantartja. Másik partnerem az állandó agytornában Bori, aki az egyetem mellett heti két napot nálunk dolgozik. Folyamatosan próbálom neki megmutatni a tartalomgyártás és a kommunikáció szépségeit, illetve egy picit belelát a vállalkozói szféra olykor huzatos világába is.
A hetedik edzői posztért holtversenyben versenyez Maia kutya és a feleségem. Maia gyakorlatilag minden este vagy reggel egy sétára, és ilyenkor általában egy kis futásra is késztet. A nejem pedig pont, amikor leülnék, és kibontanék egy fránya sört (ami a fent említett pocak oka), akkor találja ki, hogy mit kell még felfúrni, felásni, kifesteni, behozni, kivinni.
Így állandó mozgásban vagyok és a nagycsaládnak köszönhetően remélem, még maradok is.
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Mit tehetünk az agyunk egészségéért?
- Már az anyaméhben eldől, ha balkezesek leszünk
- Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma?
- Tévhitek, amelyek a laktózintoleranciát övezik
- Életmentő beavatkozások méhen belül
- Hamis emlékeket alakít ki az elménk
- Gördülő sportok tavasszal
- Útmutató kismamáknak a genetikai vizsgálatokhoz
- Miért nevetnek a babák?
- Evészavarok megoldókulcsa: a család
- Örökölt mintázatok: nagyszüleink, szüleink sorsát éljük tovább?
- Ábel Anita: „Azért vagyunk, hogy áttörjük a falat”
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!