Szimpatika – Négyszáznál is több életet mentettek meg tavaly a donorok

A 2007-es évtől tavalyig összesen 4006 életet mentettek meg a transzplantációknak köszönhetően. Az utóbbi három évben jelentősen nőtt az átültetések száma, de átlagosan így is hosszú éveket várhatnak a betegek egy új szervre – derült ki az Országos Vérellátó Szolgálat szakmai beszámolójából.
A jelentés szerint Magyarországon tavaly 182 elhunyt donorból 358 szervet ültettek át. Emellett az Eurotransplanttal kötött együttműködési megállapodásnak hála további 113 szervhez jutott hazánk. Az utóbbi három évben így 100-150-nel több átültetést végeztek, mint az azt megelőző időszakban.

A donor- és szervhiány nem csak Magyarországon, de az egész világon problémát jelent, aminek enyhítéséhez nem csak az egészségügyi ellátórendszeren belüli változásokra van szükség, hanem arra is, hogy mindenki többet tudjon erről a fontos témáról.

Gyakran nagyon hosszú idő telik el, mire egy súlyos betegnek találnak alkalmas szervet: a várólistákon lévők átlagos várakozási ideje a múlt év végén vese és hasnyálmirigy esetében 2,95 év volt. Májra 0,92 éve, szívre 1,29 éve vártak akkor a listán szereplők. A legrövidebb várakozási idő a tüdőátültetésnél fordult elő 0,48 évvel, míg a veseátültetésre várók voltak listán a leghosszabb ideje, 3,36 éve. Utóbbi esetében a várólista hossza is sokszorosa a többinek.

Bizonyos szervek esetében az átültetés nem életmentő funkciójú – például a vese elvesztett funkciója dialízissel pótolható –, de segítségével a beteg élete meghosszabbítható, életminősége nagyban javítható, és sok szövődmény elkerülhetővé válik. Az anyagi szempont sem elhanyagolható: például a veseátültetés költségei jóval alacsonyabbak, mint a dialízisé, amire a betegek sokszor igen hosszú ideig vannak rászorulva.

Élő személyből, azaz donorból történő átültetésre páros szervek, illetve olyan, több szegmentből állók esetében kerülhet sor, amelyek egy része eltávolítható úgy, hogy a szerv jelentős funkciócsökkenés nélkül képes továbbra is működni, és a donor nem szenved maradandó egészségkárosodást. Ezek a tüdő, a máj, a hasnyálmirigy és a vese lehetnek; ritkábban a vékonybelet, pontosabban egyes szakaszait is átültetik.

A transzplantációk megvalósulásának persze elengedhetetlen feltétele, hogy legyen elég donor, akinek szervei életeket menthetnek.
Az OVSZ jelentése szerint tavaly hetven olyan eset volt, amikor a donorból három szervet is eltávolítottak, 40 esetben történt négy szerv kivétele, míg 15 esetben öt szervet távolítottak el az orvosok. A donáció ellen kevesen tiltakoztak, tavaly 16 alkalommal hiúsult meg a szervadományozás a család ellenvetése miatt, három esetben volt kiskorú a donorjelölt.

Kiből lehet szervdonor?
Elméletileg bárki, aki egészségügyi szempontból alkalmas rá, adományozhat szervet, fontos kritérium azonban, hogy pénzt ezért nem fogadhat el. A szervkereskedelem ennek ellenére hatalmas üzletág a világon, a rendelkezésre álló donorszerv ugyanis kevés. Főként a fejlődő világ országaira jellemző, hogy illegálisan működő transzplantációs klinikákon jó pénzért új szervhez lehet jutni. Élő donor általában a beteg családtagja, házastársa, vagy más, vele szoros érzelmi kapcsolatban álló személy szokott lenni. Amennyiben nincs köztük genetikai rokonság, a szerv átültetését az azt végző kórház etikai bizottságának is engedélyeznie kell, amely meggyőződik arról, hogy a donor önként és érzelmi okokból döntött az adományozás mellett.

Az elhunytak szerveinek átültetésével kapcsolatban Magyarországon az ún. feltételezett beleegyezés elve érvényesül, azaz ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy szerveit átültessék, feltételezik, hogy beleegyezne a transzplantációba. A család véleményét a törvényi szabályozás szerint nem kötelező ilyenkor figyelembe venni – kivéve a kiskorúak esetében, akiknél csak szülői engedéllyel lehetséges a szervkivétel –, csak utólag kell őket értesíteni; a gyakorlatban azonban ha a hozzátartozókat el tudják érni, az orvosok általában a beleegyezésüket kérik. Ha ezt nem kapják meg, a szervkivétel elmarad.

A szakemberek szerint ezért részben a szervátültetésről való ismeretek hiánya okolható, amin a lakosság széles körű felvilágosításával lehet segíteni. Emellett az is segítheti a helyzet javulását, ha mindenki még életében tájékoztatja a hozzá közel állókat arról, hogyan dönt szervei sorsáról – ha az átültetést ellenzi, regisztrálhatja magát az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban, vagy magánokiratban is megfogalmazhatja tiltakozását – hogy a nehéz döntést ne hozzátartozóinak kelljen meghozni.