Alapvető a korai hallásszűrés

A cochleáris implantátumok megjelenése és elterjedése áttörést jelentett a halláskárosodás kezelésében, és a szakterületen folyamatos fejlődés megy végbe. Prof. dr. Rovó Lászlóval, a Szegedi Tudományegyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának igazgatójával beszélgettünk.

Mit értünk cochleáris implantátum alatt?

A cochlea, azaz csiga a belső fül egyik fő alkotóelemének neve. Ez fogja fel azokat a mechanikus hullámokat, amelyeket hangként érzékelünk, majd alakítja át őket olyan elektromos rezgésekké, amelyeket aztán az agy fel tud dolgozni. A cochleáris implantátumokat – mint nevük is mutatja – a csigába helyezzük be teljes siketség vagy súlyos fokú nagyothallás esetén.

Mindenkinél javulást hozhatnak ezek a berendezések?

Cochleáris implantátumot azoknak a pácienseknek javallott beültetni, akiknél a mechanikai rezgést átalakító érzékelősejtek – a szőrsejtek – nem épek. Komoly hallásproblémák esetében többnyire erről van szó. Vagyis amennyiben a csigában elhelyezkedő szőrsejtek hiányoznak, és nem az idegpályák károsultak, akkor megoldást hozhat ez a fajta beavatkozás. A szerkezet elektromos impulzusok segítségével magukat az idegsejteket ingerli direkt módon. Ezt követően az idegsejtek a hallóideghez továbbítják a jeleket. Miután ezek az ingerek végigfutottak a hallópályán, a beteg értelmezni tudja a hangokat. Mint említettem, ahol idegi okai vannak a halláskárosodásnak, ott nem hoz megoldást ez a beavatkozás sem – ez az esetek öt-tíz százalékát jelenti. Ilyen típusú károsodás rendszerint betegségek, elsősorban daganatos elváltozások miatt szokott kialakulni. Azonban az agytörzsi implantátumok ilyenkor is megoldást jelenthetnek: ezekben az esetekben az elektródákat magára az agytörzs megfelelő részére rögzítjük. Szintén nem jelent megoldást a cochleáris implantátum, ha a beteg már tíz-tizenöt éve siket, és a hallásingerek hiánya miatt a hallópályák is károsodtak, a hallópályarendszer nem működik. A tíz éven belül kialakult siketség vagy súlyos halláskárosodás esetén azonban jó eredményekre számíthatunk.

Gyakran látni fotókat egészen kicsi gyerekekről is ilyen berendezésekkel. Milyen kortól lehet beültetni az implantátumokat?

Általában egyéves kortól ajánlott. A cochleáris implantátumok egyébként épp a legkisebb, súlyos halláskárosodással született gyerekek esetében hozzák a legkomolyabb és leglátványosabb eredményeket. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a korai hallásszűrés fontosságát, mivel minél előbb derül ki a probléma, annál gyorsabban és hatékonyabban tudunk segíteni. Ezek a gyerekek gyakorlatilag normálishoz közelítő hallást nyernek a beültetett szerkezetek segítségével. Régen sajnos rengeteg kisgyereknél egészen sokáig rejtve maradt a probléma.

Akiknek ilyen implantátumuk van, azok ugyanúgy hallanak, mint akiknek nem károsodott a hallásuk?

Ezt nehéz megmondani – mivel nincs összehasonlítási alapjuk, nekik az jelenti a hallást, amit a cochleáris implantátum segítségével érzékelnek. Ön vagy én érzékelnénk a különbséget, hiszen nyilvánvalóan nem lehet teljesen ugyanolyan az így elért hallásélmény, mint a természetes. Azonban a mai készülékek már nagyon összetettek, sok zajszűrési lehetőség adott, így azt mondanám, hogy a beszéd érzékelése és megértése tekintetében lényegi különbség már gyakorlatilag nincsen.

És mi a helyzet például akkor, ha egy zajos tömegrendezvényen vagy a hangos utcán kell kommunikálni éppen?

A legnagyobb kihívást a hagyományos hallókészülékek esetében is az jelenti, hogy zajban is biztosítsuk a betegek számára azt a beszédértést, amelyet nyugodt körülmények között. Az előrelépés itt is egyértelmű, de ezen a téren még van hová fejlődni.

Milyen gyakran kell hozzányúlni ezekhez a berendezésekhez a beültetést követően?

A külső egységet nagyjából három-öt évente kell cserélni, de ezen a téren hatalmas fejlődés ment végbe az évek során. A belső egységek pedig valóban rendkívül megbízhatóak: hogy csak egy számot mondjak, tizenötezer beültetett készülékből átlagosan kettőnél jelentkezik később valamilyen hiba, és tizenöt évig elméletben bírniuk is kell az igénybevételt. Viszont van már adat olyan húsz éven túli használatról is, amikor még nem volt szükség cserére.

Életmód tekintetében mire kell figyelni ezekkel a készülékekkel? Lehet például vízbe menni velük?

A beépített egységekkel természetesen nincs gond a vízben sem, egyébként pedig erre is megvannak a megfelelő módszerek: különböző tokok, vízelzárós készülékek, és így tovább. Ezen a téren is komoly előrelépések történtek. Leginkább talán a mobiltelefonokhoz tudom hasonlítani ezeket a berendezéseket: nem vízi használatra találták ki őket, viszont a legújabb modellek már ezt is kibírják.

A külső egységek meglehetősen feltűnőek. E téren milyen irányba halad a technika?

Mindenképpen a látványos berendezések eltűnése felé. A nagy gyártók többségénél már kicserélhető a jól ismert klasszikus forma, az újabbakat pedig könnyedén el lehet takarni a hajjal.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!