Szimpatika – Túlélők

Szomorú, hogy a természettudományos értekezésektől a hollywoodi filmajánlókig imigyen prognosztizál majdnem minden utópiavízió. Mintha egyirányú jeggyel robognánk Armageddon-Felső felé, hol továbbmenet nincs! Egyébiránt sosem volt ez másképp emberiségtörténetünkben; a világ végét jósoló  vélelmek gyakorisága tragikomikus, már ami azon karikírozható momentumot illeti, hogy elmaradtak.

De hogy lesz ez a jövőben? Míg a halál apokaliptikus megidézése gyarló emberi lelkületünk sajátja, annak előidézése kevésbé megbocsájtható vétek, lévén szép lassan rámegyünk, de en bloc. Nincs még egy faj, ami fejlődésében ily szorgosan munkálkodna saját sírgödrének mélyítésén, hogy látszólagos evolúciós parancsként a kipusztulás, s ne az alkalmazkodás legyen prioritás. Hátborzongató.

Nem csoda, hogy rohamosan nő a Szodomát és Gomorát kiáltók, és a folyamatokból így vagy úgy kiállók száma! Társadalmi migránsok – mondhatnánk, bár a menekült státusszal manapság se nem jó, se nem illik szórakozni... Amúgy se.

Ugyanis a valóban életükért küzdőkkel szemben e szociológiai jelenség preventív szándékú, reális kényszerítő erők nélkül önként és dalolva választott, jellemzően költséges alternatíva, ha egyáltalán. Hiszen mi a valóság és mi az opció?

Amit elhiszünk, akárhogy is. Mind ez idáig például – legyen bármennyire nyomasztó ökológiai lábnyomunk mérete – még egyetlen olyan globális változás sem történt, mit ne lehetne lassítani és/vagy visszafordítani! Jó fajta közös akarattal, szándékkal, összefogással, elosztással, és blablabla. Mivel? Kivel? Hogyan? Minek?

Kár, hogy eljátszottuk saját bizalmunkat egymásban, és valószínűleg magunkban is. Nincs hiteles struktúra, autentikus hatalmi berendezkedés; mindent korrodál a transzparencia hiánya, s az ebből fakadó szkepszis, bántó cinizmus.

Mi más marad, mint a teljes kivonulás? Kétségtelen, hogy mindannyiunk fejében megfordult már hasonló, de vannak, akik valóra is váltják rémálmainkat, miszerint egy esetleges kataklizma pillanatában túlélői lehessenek a veszteségeknek.

Sokan, sokféleképpen értelmezik ennek gyakorlatát, hol vicces, hol ijesztő formákba öntve elméleteiket a velük együtt szaporodó kommunikációs felületeiken.

Tanulékonyságuk dicséretes, fantáziájuk határtalan! Egyesek igazi naturistákká lettek, hogy a természeti népek technológiáit elevenítsék fel a túlélés reményében. Mások, túl a vadon adta lehetőségeken, rejtett raktárkészletekkel, többfunkciós eszközökkel, mobil energiaforrásokkal biztosítanák megszokott szükségleteiket. Sőt! Van, aki láthatatlan házzal kísérletezik, szkafandert tervez, vagy kereskedelmi mennyiségben spájzol szexuális segédeszközöket...! Make love, not war?

Remélem, mert ugyan önképzés mindez a maga módján, de fanatikus művelőinek közös jellemzője az offenzív kisugárzás, az összeesküvés-elméletek táplálta agresszió.

Mért ajánlom mégis figyelmünkbe – megannyi proponált film, könyv, zene és más szellemi tartalom után – az önkifejezés ilyetén, bár az említett szélsőségektől lehetőleg mentes tapasztalását?

Minden mindennel összefügg. Oly távol kerültünk a természet(es)től, hogy el sem képzeljük valamikori élettérként, tehát felfedezésére kísérletet sem teszünk. Kirándulgatunk, sétálgatunk, felülünk a libegőre, bámulunk a szélvédőn át. Ennyi.

De alig-alig tudjuk felidézni a biológiai tananyag vonatkozó részeit; nemhogy a bolygó, de még a kontinens, az ország flórája és faunája is javarészt sötét folt, máskülönben túlképzett agytekervényeink zárványaiban. És akkor hol vagyunk már olyan kiscserkész praktikáktól, mint a gombaszedés növényhatározó, a tájékozódás 4G, a tűzgyújtás gyufa nélkül?

Tudom, öngyújtó. Ez lett főfoglalkozásunk, mert szikrányi felelősségünk sincs

a valódi érték és veszteség iránt. Egyik vagy másik oldalán kompenzálunk a lét szimbolikus paripájának, holott széles egy háta van. Poroszkáláshoz, ügetéshez, vágtához egyaránt kényelmes lenne a rengetegben. Ennyi az annyi!

Végzetünket illető hatásvadász közhelyáradat helyett, pedig álljon itt az egyik brit hivatásos túlélő őszintén egyszerű felismerése, mit zavaros konspirációs teóriái közepette osztott meg, tán öntudatlanul: „semmi sem fog változni, csak áttérek egy egyszerűbb életmódra...“