Szimpatika – „Tudatos odafigyelés szükséges”

Jelen állás szerint mennyire ismerjük a mellrák kialakulásának okait? Többet tudunk-e most, mint korábban?

A betegség kialakulásának okai régóta ismertek. Az egyik legjelentősebb tényező még mindig az ösztrogénhatás időtartama. Ez azoknál a nőknél érvényes főleg, akik nagyon korán kezdenek el menstruálni és nagyon későn fejezik be. Emellett a civilizációs életmódból adódó mozgásszegény életmód, a nagy mennyiségű szénhidrát fogyasztása, a gyorséttermekben étkezés, kevés rost bevitele szintén nincs jótékony hatással a szervezetre. A kialakulásért felelős lehet az öröklődés, különösen, ha elsőfokú rokonnak, édesanyának, nagynéninek, testvérnek volt emlőrákja.

Sokan a dezodort, melltartót, tartósítószereket hozzák fel lehetséges kiváltó okként. Ezek valós, vagy megcáfolandó kijelentések egy ilyen összetett betegség esetében?

Mindig azt kell nézni, hogy milyen tényezők játszanak szerepet egy betegség kialakulásában. Soha nem szabad egy dolgot kinevezni „bűnösnek.” A dezodorok esetében számos pro és kontra érv jelent meg. Óvakodnék attól, hogy kijelentsük, egy dezodor önmagában rákot okoz. A dezodoroknál főleg az alumínium tartalmúak említhetőek, amik elnyomhatják, akár huszonnégy, negyvennyolc, hetvenkét órára a verejtékmirigyeknek a működését, ezek nyilván nem szolgálják az egészséget. Bár jelennek meg olyan tanulmányok, hogy aki fiatal korától az előbb szóba került eszközöket alkalmazza, olyan plusz behatásnak teszi ki magát, amihez ha nem járul megfelelő életmód, akkor hozzáadódik a kockázatokhoz, de hangsúlyozom, nem önmagában ez az ok.

A melltartók mennyire tehetőek felelőssé a betegség kialakulásában?

Nem lehet elégszer elmondani, hogy a nők hetven százaléka rossz melltartót hord. Az emlőnek van egy hónalji nyúlványa is, a mirigyállomány a hónalj felé terjed. Nem jók a kiskosarú melltartók, amik bevágnak a mirigyállományba, és nyomásnak teszik ki. Fontos, hogy ne terhelődjenek az emlő szalagjai. Itt is kijelenthető, hogy a melltartóviselés nem oka az emlőráknak, de a rossz melltartó számos egyéb problémáért felelős, például vállfájdalmak jelentkezhetnek.

Hogyan készülhet fel egy nő a problémák kivédésére?

Elsősorban a táplálkozás fontosságára hívnám fel a figyelmet.

A tartósítószereket hogyan kerülhetik el a nők, ha az összetevőkről és a hatásaikról semmit nem tudnak?

Egy mondatot tudok tanácsként adni: mindenki nézze meg a gyártási és a lejárati időt, ha az hosszú, akkor nyilvánvalóan sok adalékanyagot tartalmaz az adott készítmény. Nem tud mindenki bioboltban, biopiacon vásárolni, azonban az emberek törekedjenek arra, hogy friss zöldséget, friss húst vegyenek. A zöldségfogyasztás arányát eleve növelni kellene, tudniillik Magyarországon ez a szám eléggé alacsony.

Mit mondhatunk, ha valaki annak ellenére betegszik meg, hogy egészségesen élt, nem dohányzott, rendszeresen mozgott, stb?

Soha nem tudhatjuk, hogy az édesanyja hogyan viselte a terhességet. Hogy milyen gyógyszereket kapott a magzati fejlődés alatt, milyen területen töltötte a gyermekkorát, milyen volt a víz, milyen ételek jutottak a szervezetébe. Ezek mind hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához.

Korra lebontva változott-e az elmúlt évtizedekben Magyarországon az emlőrák előfordulása?

Egy trend látható, miszerint fiatalabb korban is megjelenik a betegség, de ez még nem mondható jelentős statisztikai változásnak. Azonban a társadalom a női daganatok közül legjobban az emlőrákra figyel oda, talán mert a civil szervezetek kellő erővel bírnak ahhoz, hogy a betegségről többet beszéljenek. Fontos, hogy a fiatal lányokat már az iskolában megtanítsák, hogyan érdemes végezni az emlő vizsgálatát. Tudatos odafigyelés szükséges, hogy értsék, mi történik a testtel. Hasznos minden menstruációs időszak után a mellek tapintással történő megvizsgálása.

Sok nő idegenkedik a mammográfiától, de a vizsgálatokon rendszeresen használják. Miért?

Igen, ugyanis a mammográfia alkalmas műszer a korai, nem kitapintható emlőrák kiszűrésére.

Beszélhetünk-e komoly eredményekről a gyógyításban?

A személyre szabott terápiák már lassan ötven éve ismertek és jól alkalmazhatóak. Számos módozatból adódik össze ennek a betegségnek a kezelése. A legújabb sikerekről egy példát hoznék fel: a prosztataráknál szerepet játszó androgén receptor az emlőrák egy bizonyos alcsoportjában időnként megjelenik, és kiderült, hogy a prosztatarák kezeléséhez használt gyógyszer az emlőráknál is hatékony. Fontos, hogy mindenkit úgy kezeljünk, ahogy a betegsége megköveteli, az onkológia pedig egy folyamatosan fejlődő terület.

Összességében kijelenthetjük-e, hogy aki odafigyel magára és rendszeresen eljár a szűrésekre, nagy eséllyel meggyógyul akkor is, ha esetleg daganatot találnak nála?

Nagy esély van a gyógyulásra. De nagyon fontos, hogy a gyógyulás után is elengedhetetlen az éberség, a megfelelő odafigyelés.