Stadion a kertünkben
Idén elfoglaltuk vidéki lakhelyünket, de sajnos a közoktatás átmenetileg köt minket még a nagyvároshoz. Nem akartunk hirtelen iskolaváltást a gyerekeink életében, mert azt gondoljuk az megviselheti őket. Az elmúlt két hónap viszont megtette hatását és még a kamaszok is megszerették új otthonunkat! Dávid viszont, aki most kezdi a másodikat időről időre előjön a gondolattal: …nagyon szereti a tanítónéniket, de szívesebben járna a szomszéd utcába. Amit nem csodálok, mert itt a sulinak óriási a kertje és mivel közös az óvoda udvarával ezért tele van játékokkal. Ezen felül megtudtuk egy kedves ismerőstől, hogy tizenöt gyermek jár egy osztályba nem harmincöt. Az én nyolc éves fiam pedig az egész nyarat egy kertben töltötte s mivel nincs kerítés, ezért ha úgy tartotta kedve akkor elcsatangolt a szomszédokhoz barackot enni, vagy Zsuzsa néni unokáival medencézni, vagy a nagytesói vitték le a tóra fürdeni. Agusztus elején pedig velünk voltak több napot az unokaöcsémék, aki Dáviddal pont egyidős. Nos, ez a két srác megépítette a hátsó kertben a Sukorói Skarabeuszok Stadionját, amiben óriási bogárbajnokságok zajlottak több sportágban és persze minden faj számára. A család tizenöt feletti nőtagjai ennek annyira nem örültek, persze a játék ellen nem volt kifogás, csak és kizárólag a kistermetű kitinpáncélosok kertünkbe szoktatása ellen ágáltak. A tíz év alattiak viszont lelkesen vettek rész a sportlétesítmény kialakításában és az üzemeltetésben is; jegyet szedtek, perecet és jégrémet árultak a rovarközönségnek és azt hiszem nekik van igazuk! Minden kert végébe kellene egy ilyen szép stadion!
Szóval egy ehhez fogható nyár után visszaparancsolni a gyermekeket az iskolapadba, sajnos nagyon nehezen megy – legalább is nekem. Jajj! Előre félek az évnyitóktól! Nyilván nekem egyre hosszabbnak tűnnek, mert már öt gyerekem tanköteles. Tavaly például Dávid iskolájában egy kislány elájult a tűző napon, de a zakómat leterítve megmentettük és a feleségem ölében túlélte az ünnepséget, ezért hát remélem, hogy idén kevesebb mondnaivalója lesz az intézményvezetőknek.
Tudom hogy kötelező, de annyira jó lenne, ha mostantól harminckétnapos augusztusokkal tervezhetnénk. Vagy inkább harminchárom...A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Mit tehetünk az agyunk egészségéért?
- Már az anyaméhben eldől, ha balkezesek leszünk
- Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma?
- Tévhitek, amelyek a laktózintoleranciát övezik
- Életmentő beavatkozások méhen belül
- Hamis emlékeket alakít ki az elménk
- Gördülő sportok tavasszal
- Útmutató kismamáknak a genetikai vizsgálatokhoz
- Miért nevetnek a babák?
- Evészavarok megoldókulcsa: a család
- Örökölt mintázatok: nagyszüleink, szüleink sorsát éljük tovább?
- Ábel Anita: „Azért vagyunk, hogy áttörjük a falat”
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!