A világ leggazdagabb embere

2015. 01. 25.
Szerző: Küttel Dávid
Új év és új élet? Nem hiszem, mert marad a mi életünk egy átlagos nagycsaládé, az átlagnál egy picit több gyermekkel. Ahogy olvastam az eddig megjelent írásainkat, az jutott eszembe, hogy eddig minden leírt újévi fogadalmunkat betartottunk. Leszoktam a dohányzásról, elvettem a feleségemet feleségül és folytathatnám, de nem akarok senkit untatni. A leírt szavaknak ereje van, illetve nálam a kimondottaknak is, de ezzel valahogy az elmúlt húsz évben a politikusaink nincsenek tisztában. Ezt le kellett írnom, mert tényleg...
Most ebben az évben annyi a kívánságom, hogy minden ráfordítás nélkül lehessen valóban nagyobb a lakásunk. Ez persze elég nagy kérés, mivel minden hazai és nemzetközi lap sugallja, hogy ez egy nagyon kemény év lesz, de szerintem a következő pedig még keményebb. Ehhez sajnos nem kell jósnak, gazdasági-elemzőnek, vagy tudósnak lenni, hanem elég csak elolvasni a híreket, illetve elmenni a sarki közértbe. Egyik téli estén zötyögtem haza a buszon és közben – szokás szerint – az okostelefonomon híreket olvastam. Hazánk legismertebb hírportálján akadtam bele egy kutatásba, melyet az EU összes tagállamában elvégeztek. A kutatás arról szólt, hogy hányan élnek szegénységben, és ha én a kutatás szervezői által megadott 8 pontból háromnak megfelelek, akkor én is mélyszegénységben élek. Megdöbbentem, mert a statisztika szerint szegény vagyok. Nem tudom négyévente lecserélni az autómat, nem megyek évente egyszer nyaralni (fizetett útra), nem veszek magamnak évente új ruhát, és a feleségemnek sincs egy gönce, amit felvegyen... Aztán leszálltam a buszról, hazaértem és beléptem az ajtón. Nyakamba ugrott Réka, Dávid egyből mesélni kezdett, Bencével egy „jót” veszekedtem a német szavak miatt, Ádám nem köszönt, Gergő pedig elkérte a pénzt az osztálykirándulásra. Bori „kivételesen” elkésett, majd megölelt, bocsánatot kért és elmesélte, hogy annyira sétáltak, hogy elfelejtett az órára nézni, de akkor egyszer csak az eszébe jutottunk és hiányoztunk. Bence pedig 40 perc tanulás után lejött hozzám a konyhába, az ölembe ült és felmondta az egész hónap német leckéjét. Ennél nagyobb vagyona nincs senkinek a világon, így arra jutottam, hogy én mélygazdagságban élek:

  • én kapom a legtöbb puszit,
  • én járok a legtöbb karácsonyi koncertre,
  • nekem van a legtöbb 31-45 közötti fiú tornacipőm.

Most azonban tényleg egy nagyot döntöttünk: el szeretnénk hagyni a fővárost. Én öt éve könyörgök Györgyinek, de úgy látszik, mindennek megvan a maga ideje. Ezt a kis csapatot pedig nagyon sokáig egyben szeretném tartani, de ehhez mindenkinek saját kuckóra van szüksége, a sokasodó barátoknak, barátnőknek pedig egy nagy asztalra, amit körülülhetünk.

Tényleg kinőttük a lakást, megtakarított pénzünk nincs, de valamit kitalálok, mert váltanunk kell!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!