Szimpatika – Társadalmi felelősségvállalás: GUMICSONT

Közép-Európában, így Magyarországon is a társadalmi felelősségvállalás egyelőre csak kirakattéma. Sokan gondolják úgy, hogy adományokkal és támogatásokkal mindent megoldottak: de ez még közel sem a felelősségvállalás maga. Attól, hogy adok a koldusnak egy húszast, azzal még nem szüntettem meg a szegénységet, nem javítottam az életminőséget, és a környezetért sem tettem semmit. Nehéz mindent felelősen csinálni, mindent komplexen átlátni, de valahogy el kell kezdeni.
A CSR (Corporate Social Responsibility – Vállalatok Társadalmi Felelősségvállalása) már a ’70-es évek elején létező fogalom volt.

Emellett 1972-ben Stockholmban, az ENSZ környezeti világkonferenciáján az országok már azon gondolkoztak, hogyan óvják meg a környezetet a jövő számára. 1987-ben az ENSZ „Közös Jövőnk” jelentésében pedig megfogalmazta a fenntartható fejlődés ideológiáját. 1992-ben Rio de Janeiro-ban a Környezet és Fejlődés Világkonferencián pedig már ezen ideológia mentén próbáltak meg új akciókat kezdeményezni. Tíz évre rá Johannesburgban rájöttek, hogy a kitűzött célok egyáltalán nem teljesülnek, a problémák (mint egészségügy, szegénység, klímaváltozás, energia, biológiai sokféleség stb.) közötti kölcsönhatások egyre erősebbek – és egyre inkább elmélyülnek.

Az ezredfordulón az Európai Unió is elkészítette a Fenntartható Fejlődés Stratégiát, és miután rájött, hogy ezt nem tudja kizárólag szabályozással megvalósítani, hanem be kell vonnia a vállalatokat és partnerként kell kezelnie őket, kiadott egy ajánlást a vállalatok társadalmi felelősségvállalására. Egy útmutatót arra, hogy önkéntes alapon, az érintetteket bevonva, hogyan építsék be a cégek működésükbe a társadalmi és környezeti szempontokat.

A felelősségvállalásnak talán két fontos sarokpontja van:
Mindegy, hogy szabályozóról, vállalatról vagy egyénről van-e szó – felelősséggel tartozunk minden döntésünkért és cselekedetünkért. Ha nem tudjuk kontrollálni, hogy egy távolkeleti árut hogyan gyártottak (gyerekmunkával, szennyezéssel, stb.), akkor hiába olcsóbb, nagyobb kárt okozunk vele, így inkább vegyünk helyi terméket. Ezzel is kiküszöböljük a termék szállításából adódó környezeti szennyezést és a helyi munkaerő piacot is ösztönözzük. Minden vásárlással szavazunk valami mellett. A helyi vállalatoktól pedig kérjünk információt a szociális és környezeti teljesítményükről, buzdítsuk őket a javulásra.

Minden mindennel összefügg – ezt tartsuk észben a döntéseink előtt. A klímaváltozás sem kizárólag környezeti probléma, hiszen súlyos társadalmi és gazdasági következményei is lesznek. Ez tehát már régen nem a jegesmedvék kipusztulásáról szól, hanem emberek élőhelyeinek eltűnéséről, menekültek millióiról, ivóvízhiányról, élelemhiányról és komoly gazdasági problémákról.

Nyugat-Európában már előrébb tartanak ebben a témában, de nem véletlenül. Köszönhető ez annak is, hogy különböző politikai és gazdasági adottságokkal rendelkezünk, és annak is, hogy ott már sokan meg is égették a kezüket.

Az egyik nagyvállalat azt a nagyon komoly hibát követte el, hogy csecsemő -tápszerét Afrikában úgy hirdette, mint ami még az anyatejnél is egészségesebb. A kismamák bevásároltak, és a hirdetésnek megfelelően vizet adtak a táphoz. Csakhogy az ihatatlan és szennyezett víz több kisgyerek halálát okozta. A cég csak a profitra koncentrált, nem vette figyelembe a helyi körülményeket.

Nekünk már nem kéne ezeket és az ehhez hasonló hibákat elkövetnünk. Elég, ha tanulunk belőlük, átugorjuk őket, és már csak a felelős működésre koncentrálunk. Van már olyan cég Magyarországon, ami Közép-Európában a legjobb vállalat felelősségvállalás terén, sok nyugat-európai céget is lekörözve. Tehát nem kérdés, hogy meg lehet-e csinálni. Csak el kell kezdeni. Még ma, hogy legyen holnap és holnapután.

(a szerző a Magyar Telekom Vállalati Fenntarthatósági osztály vezetője, a Holnapután című műsor vezetője)