Szimpatika – „Anyám, az álmok nem hazudnak”

Az volt a tervem, hogy megjegyzem egy álmom, és elmondom Önnek, hátha választ kapok a jelentésére... De sajnos elfelejtettem, amint felébredtem. Mit tehetnék azért, hogy emlékezzek?

Van rá lehetőség, kettő is. Az egyik nagyon nehéz ügy. Ha valaki vállalja, hogy fönnmarad ön mellett, akkor pontosan meg lehet neki mondani, hogy mikor ébressze föl, az álmot ugyanis gyors szemmozgások kísérik. Az elnevezése, a REM (Rapid Eye Movement) is innen fakad. A másik lehetőség az elhatározás. Ha elalvás előtt eldönti, hogy „szeretnék emlékezni”, akkor – nem azonnal, és nem mindig –, de elérhetővé válik az emlékezés.

Ezt befolyásolhatják az ébredés körülményei?

Hogyne. Régóta tudjuk, hogy három-hat alvásciklusunk van, és ezeknek csak az egyik része az álmodási szakasz, amit mindig egy felületes ciklus követ, aztán megint kezdődik újra az egész. Ha nem az álmodási szakaszból ébredünk, akkor nem nagyon fogunk emlékezni.

Azt hallottam, hogy ezeknek a szakaszoknak meghatározható a hossza, így akár ki is számolhatjuk, hogy mikorra kell állítani az ébresztőórát ahhoz, hogy "álmos" szakaszból ébredjünk.

Az a helyzet, hogy nem lehetünk ravaszabbak saját magunknál. Elképesztően bölcs az evolúció vagy az Úristen, tetszés szerint. Ha például valaki sokáig nem tud kellő mennyiséget aludni, akkor az alvásciklusok módosulnak, az álmodási fázisok hosszabbá válnak a regeneráció miatt. Ezzel azt akarom mondani, hogy én ugyan kicselezhetem magam azzal, hogy a megfelelő időpontra állítom az órát, de közben valahol tudom, hogy aludni szeretnék, tehát nem biztos, hogy pont akkorra fog esni a megfelelő szakasz, amikorra beállítottam az ébresztést. Azért is nehéz a kérdés, mert vannak egyéni különbségeink. Egy szakasz hosszúsága lehet kilencven perc vagy csak hetvennyolc...

Említette, hogy az álom egyfajta regeneráció. Milyen módon segít minket?

Minden lélektani eszközünkkel, ami a rendelkezésünkre áll, próbáljuk megélni és feldolgozni a saját életünket. Ennek leghatékonyabb formája az álom, ami nagyon nem direktben dolgozik, tele van sűrítéssel, szimbolikával, áttételezéssel. Ezek megfejthetőek, de nem feltétlenül egyszerű a hozzáférés.

És ha nem boldogulunk a megfejtéssel?

Akkor érdemes róla beszélgetni. Bár itt mindig zavarban vagyok egy kicsit. Szívem szerint azt mondanám, hogy egy szakértővel beszéljünk, de ez így önmagában nem igaz, mert egy barát is alkalmas lehet a feladatra. A szakértőt én azért teszem mindig hozzá, mert a másik ember rosszul is visszatükrözheti a dolgokat. Ez nem a barátság milyenségétől, hanem a beszélgetőpartner asszociációs készségétől függ.

Ebből kiindulva az álmoskönyvek nem adnak megfejtést.

Az álmoskönyv egy jó játék, egy kedves szórakozás, a kultúra egy aranyos terméke, de semmi köze a valódi megfejtéshez. Maximum – de most nagyon megengedő vagyok – klasszikus szimbolikák szintjén lehetnek nagyon távoli áthallások, de abból nem biztos, hogy a saját álmomra egy az egyben következtethetek.

Mi van, ha valakit gyötörnek a rémálmok, és meg akar szabadulni tőlük? Mikor kell szakemberhez fordulni?

Itt nagyon abszurd a helyzet, mert ahhoz, hogy meg tudjak tőle szabadulni, meg kell álmodnom. De akkor is megszűnhet a rémálom, ha megtörténik a feldolgozása az elakadásnak az életemben, ami ezt okozza. Szakemberhez akkor kell fordulni, amikor szükségét érzi az ember, ha már nem tud mit kezdeni a helyzettel, ha szenved tőle. De ha jó szakértőhöz fordul az ember, akkor az valószínűleg nem az álmokkal, hanem vele, az aktuális élethelyzetével kezd el foglalkozni.

Vannak ”sláger” álmok és rémálmok. Mi lehet az oka, hogy sokan ugyanazt álmodjuk?

Ugyanazt, de mégsem ugyanazt. Az álmok is építkeznek valamiből, és vannak szociokulturális sztereotípiáink. Ez egy adott repertoár, ezekből rendelünk, a statisztikák ezért hoznak ki ilyenfajta gyakoriságot. Ami viszont nagyon fontos, hogy ugyanaz a tematika két különböző embernél teljesen mást jelenthet.

Mi a helyzet a jósló álmokkal?

Nem tudom. Meg is mondom, miért. Én akár partner is volnék abban, hogy transzcendens világ is van körülöttünk. Mozart is eléggé transzcendens volt, ha a zenéjét nézzük. Csak az ehhez való hozzáférésünk, és a hozzáférés útvonala számomra eléggé kétséges. Azt gondolom, hogy ez nem annyira automatikus. Én is olvastam ilyen esetekről, és tárt karokkal állok a jelenség előtt, mert ha valóban létezik ilyesmi, akkor az már valami másról szól, és ott én is ugyanolyan tágra nyílt szemmel nézek, mint bárki más. Tudom, hogy voltak kutatások ezzel kapcsolatban. Alaposan megvizsgálták, hogy mennyi ennek az esélye. Sok esetben kiderült, hogy véletlen egybeesésről van szó, sokszor meg az, hogy ennél többről.

Na és a tudatos álmodás? Nem árthat magának, aki ezzel próbálkozik?

Semmi baj nincs vele. Vannak technikák, amiket ha valaki tanul és gyakorol, akkor elő tud állítani ilyen dolgokat. Hajnalban például, amikor még félálomban, egyfajta meditációs állapotban vagyunk, próbálkozhatunk az álmaink irányításával. Ez működhet, erről van saját élményem is; ugyanakkor nagyon nehéz ebben a helyzetben tartani magunkat, ilyenkor már könnyen átbillenhetünk az ébrenlétbe. Annak ellenére, hogy ártani semmiképpen sem árt, én nem vagyok híve az ilyen próbálkozásoknak, mert hiába alakítjuk át az álmainkat, ha valaminek elő kell jönnie, az úgyis elő fog. Ezen a szinten nem tudjuk kijátszani saját magunkat. Napközben tudunk úgy csinálni, mintha; de az álmainkban nem.

Maga figyel az álmaira?

Nem jobban, mint bárki más, de ha nagyon ”elbambulnék”, nekem is szokott lenni egy-két olyan álmom, ami rendesen a helyére rakja a dolgokat.