Szimpatika – Kutyajó hétvégi kirándulás

Jaj, az ételt nem kéne így elöl hagyni a kutyák miatt, mert teljesen megőrülnek ezektől a finom szagoktól. Mi főtt egyébként? Pörkölt? Jó a színe. Kicsit belelefetyeltek, hát belelefetyeltek. Olyan tiszták ezek a kutyák, hogy némelyik ember piszkosabb. Már nem magukra értem, csak úgy mondom. Nem kell úgy finnyáskodni. Ide a tetejébe falatoztak bele, fogom a merőkanalat, hoppsz, innen kanyarintok egyet, már jó is. Kis paprikát szórjanak rá, meg fokhagymát, az majd fertőtlenít. Mennem kell, mert…

…engedd el a fiatalember kabátját! Csubi, nem szabad! Köpöd ki?! Ül, mondom, hogy ül! Pedig higgye el, a kutyaiskolában nem is hajlandó csibészelni. Na hát most má’ tényleg engedd el azt a kabátot. Nem is értem. Nem postás véletlenül? Nem? Biztos a színe miatt hiszi, hogy az. Mármint a kabát színére gondoltam. Bár most az arca is olyan fehér, amilyen a postásunknak szok’ lenni. Mennie kéne? Hova siet ilyen kellemes őszi időben? Mindig csak a rohanás. Hát eléggé sajnos, úgy néz ki, Csubi szájzárat kapott. Azt tehetjük, hogy körbevágjuk a kabátot a szájánál, aztán ha otthon majd kiköpi, elküldöm levélben, és vissza tetszik varrni. Vagy azt lehet még, hogy a heréit tessék finoman csavargatni, masszírozni, akkor elengedi. Mármint a kutyának, nem a sajátjait. Én masszírozzam? Hozzá nem nyúlok. Én nem sietek, nekem ráér kivárni, amíg elengedi. Nincs egy kávéjuk?



Hozd vissza! Jól van, okos kutya. De hát nem is ezt a labdát dobtam el neked. Nem baj, okos kutya. Honnét van ez a labda, kutyuli-mutyuli, honnan hoztad, te kis kópé? Attól az integető nőtől? Jaj, de mérges. Asszonyom! Nem látott arra egy másik labdát? Olyan, mint ez, csak nem ennyire lapos. Megértem, hogy dühös – manapság rettenet, hogy milyen labdákat gyártanak, csókolom a kezét. Csak a szájába veszi a kutya, azt’ már lyukad is kifele. Pedig ezek a kutyák finoman fognak a szájukkal, nekem elhiheti. Fajtatiszták, csak több fajtából. De mindenikből a legjobbat örökölték. Svájcban ilyenekkel mentenek embereket a tavakból, annyira finoman fognak a szájukkal. Ha én maga volnék, visszavinném azt a labdát, ahol vettem, hogy adják vissza a pénzem. Micsoda silány minőség. Hol van ilyenkor az Európúnió?!

Ááá, nem kell félni, nem bánt. Szereti a gyerekeket. Nekünk is van. Ott, az a kisfiú, akinek be van kötve a karja. Neeem, nem a kutyák miatt. Megégette szegény drágám a tűzhelyen. Amikor átesett az alvó kis kedvenceinken. Mert ha hiszi, ha nem, otthon nem rohangálnak így – alszanak naphosszat. Lusták, mint az elefánt. Fellökte a gyereket? Nem szabad hagyni, hogy felugorjon rá. Azt lehet tenni, hogy tudomást sem vesz róla, amikor felugrik, amikor meg lemászik, akkor megdicséri. Csak következetesnek kell lenni. Hogy koszos lett a gyerek ruhája? Hát minek jön ilyen szép ruhában kirándulni? Egyébként meg a hipó úgy kihozza, hogy sutty. A színét is, az igaz, de kirándulni jó lesz, nem?

Rambóka odakakilt az asztaluk mellé? Hála istennek, mostanában gyakran van szorulása neki. Meg tetszett nézni? Remélem, egészséges a széklet. Van-e nálam nejlon a kakinak? Miért, haza akarják vinni? Mondjuk, állítólag rózsára jó. Én-e?!? Mi a bánatnak vinném el? Ez a természet körforgása. Csak tessék rárúgni egy kis avart, oszt volt, nincs, lehet tovább uzsonnázni. Úgy nézek én ki, mint valami kakagyűjtő? Jó, hogy az őz- meg a vaddisznóganéjt ne szedjem össze az egész erdőből. Na, Rambó, Csubi, gyertek, megyünk haza. Micsoda népek vannak!