Szeresd a bringádat!

2014. 07. 02.
Szerző: Csimár Kamilla
Dél-Buda egyik legizgalmasabb üzletében járunk. Körben a falakon a legkülönfélébb kerékpárvázak, a plafonról kerékrengeteg lóg, pedálok és kormányok mindenütt. A Recikli Kerékpárműhelyben bárki összeállíthatja az egyéniségéhez leginkább passzoló bringát, és ebben a biciklik igazi szerelmesei lesznek a segítségére.

A műhely vezetőjével, Molnár Gáborral beszélgettünk.

Hogyan indult a biciklis karriered?

Egy olyan településről származom, amelyik viszonylag nagy alapterületű, azonban egyáltalán nincs tömegközlekedése. Magától értetődő tehát, hogy az emberek kerékpárral járnak mindenhova: munkába, iskolába, templomba. Én is bringázom gyerekkorom óta, és amikor Pestre kerültem, azonnal láttam, hogy itt sincs számomra ennél jobb megoldás: a tömegközlekedés drága és lomha, gyalog pedig soha nem érek oda sehová.

Milyen volt az első bringád?

Az első egy szovjet gyártmányú narancssárga, tömör kerekes, örökhajtós, nyeklő-nyakló kis bringának nevezhető valami volt. A homlokcsövön egy nyuszi volt répával, erre egészen konkrétan emlékszem. Arra nem, hogy mi volt a márka, mert cirill betűkkel írták, és nem tudtam elolvasni. De ami a lényeg: örökhajtós volt, úgynevezett „fixi”, ami azóta is a kedvenc típusom. És ahogy látom, ma egyre inkább újra divatba jön.

A Recikli ötlete mikor pattant ki a fejedből?

Eredetileg nem is az én fejemből pattant ki, illetve maga a név igen, de az már csak pár hónappal később jött. Hosszú ideig külföldön éltem, és amikor hazajöttem Spanyolországból, úgy döntöttem, hogy elég volt, szeretnék már itthon maradni, és itt létrehozni valamit. Akkor keresett meg egy régi kollégám, akivel anno együtt futárkodtunk (és akkor ő még mindig ezzel foglalkozott), hogy belefáradt, szeretné abbahagyni a futármunkát, nyissunk együtt egy műhelyt. Az egyik ismerősének volt egy síkölcsönzője, annak az üzletnek a felét béreltük ki akkor, amikor a síszezonnak vége volt. Akkor azt mondtuk, hogy ha szeptemberig kihúzzuk, annak már örülni tudunk. Ennek már négy éve, és azóta egyre csak növekszünk.

Mi a Recikli legfőbb üzenete?

Semmiképp sem akartunk új kerékpárokkal foglalkozni, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább veszünk jó minőségű, régebbi modelleket, és azokat felújítjuk. Ha felújítok egy tízéves bringát, amely még abban a korszakban született, amikor a hosszabb élettartam érdekében jócskán túlkalibrálták a szerkezetet, abból biztos, hogy még húsz év múlva is bicikli lesz. Szemben egy ma készülttel, amelyet biztos, hogy fél-egy éven belül máris szervizbe kell vinni.

Kik járnak hozzátok?

Nagyon sok futár jár hozzánk szervizbe, vannak amatőr versenyzőink és néhány profi is, de sok lakó is jön a környékről. Gyakran előfordult az, hogy valaki szinte hetente megjelent a műhelyben javíttatni valamit a kerékpárján, míg végül rájött, hogy ez sokkal többe kerül, mint ha egyszer rászán egy nagyobb összeget, és vesz egy igazán jól összerakott bringát, amellyel aztán hosszú ideig garantáltan nem lesz gond.

A megrendelőnek mekkora beleszólása van a bringa összeállításába?

Teljes mértékben együttműködünk. A legkülönfélébb vázaink és kerékszettjeink vannak, amelyekből mindenkinek személyre szabottan tudjuk összeállítani a neki legmegfelelőbb biciklit. Gyakran van az, hogy valaki csak egy fotóval jön be hozzánk, amin gyakorlatilag csak a bicikli színei látszanak, de valójában nincs túl sok fogalma arról, hogy mit is szeretne. Én nem szeretem, amikor az esztétikai szempontok háttérbe szorítják a funkciót, de mindig sikerül olyan kompromisszumot kötnünk, hogy nézzen ki a bringa úgy, ahogy a vevő szeretné, de működjön úgy, ahogy én akarom. És így mind a ketten boldogok és elégedettek leszünk.

Milyen a legöregebb bringátok?

Nagyon szeretjük a veteránokat, van több sport- és országúti kerékpár, melyek a 60-as és a 70-es években készültek. De a beszerző útjaimon nem egyszer találtam már olyan még régebbi, 30-as, 40-es évekbeli járművet is, amely annyira jó állapotban volt, hogy alig volt vele munka. Persze ezekhez általában elég nehéz alkatrészt kapni, de szeretjük a kihívást.

Az igazán különleges darabok különleges gazdát is érdemelnek. Minden biciklinek tudod a történetét?

Minden egyes darabról tudom, hogy kitől vettem, és amennyit csak lehet, igyekszem megtudni a múltjáról. És be kell vallanom, hogy nem minden darabot adok oda akárkinek mindennapos használatra. Van például egy versenybringa, amely 83-ban készült egy versenyző számára, személyre szabottan, még a neve is bele van gravírozva. És soha egyetlenegy kilométert sem mentek vele. Hogy miért, azt nem sikerült kiderítenem. Egy ilyen kerékpárral vasárnap délután elgurulhatsz egy kávéházba, vagy ki a Római-partra, épp csak addig, hogy megcsillanjon a vázon a napfény, de aztán, amint hazaérsz vele, letakarítod és visszaakasztod a kampóra. Ezzel nem járhatsz melózni az esőben, sárban, mert nem arra találták ki.

És ezt meg is mondod a vevőnek?

Sajnos igen. Kaptunk is már ezért rengeteg kritikát, hogy így nem lehet egy vállalkozást vinni. De mi elsősorban nem üzleti szempontból csináljuk ezt az egészet. Szeretjük a kerékpárokat. És ha egy darab különösen közel áll a szívünkhöz, akkor azt akarjuk, hogy akihez kerül, az is – legalább – ugyanannyira szeresse, mint mi. Ha pedig azt látjuk, hogy igazán nem szerelmes belé, csak úgy tetszeget neki, akkor bizony nem fogjuk odaadni neki. Ez üzleti szempontból kész katasztrófa.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!