Szimpatika – A tanév vége – Apaszemmel

Aztán ezen felbátorodva Bori, szempilláit bájosan rebegtetve közölte, hogy neki a matek maradt hármas. Szerinte ugyanis normális ember nem képes megtanulni a matekot. Szóval, ahogy közeledett a június első fele, egyre több részlet derült ki a bizonyítványok várható tartalmával kapcsolatban.

Ekkor felmerült bennem, hogy a biziosztás után szűk családi körben tartok egy évértékelőt. Természetesen nem hívunk rá nagymamát, nagypapát és nagynénit, mivel ez tényleg csakis a mi ügyünk. A beszédemet azért alább most közzéteszem, de ez szerintem így köztünk marad, mert csupán pár százezer példányról van szó, a gyerekeim pedig nem hiszem, hogy olvassák...

Kedves családom, tisztelt velem egy háztartásban élő honfitársaim!

Nagy öröm számomra, hogy egy sikeres tanévet zárhattunk és még beszélő viszonyban vagyunk – 12 év felett is. A 2013/2014-es tanév sok kihívást tartogatott számunkra, de EGYÜTT vettük az akadályokat. Elsőként gratulálok Rékának, aki sikeresen felvételizett az általunk kiszemelt óvodába. Nem volt egyszerű – de közösen, no meg az óvodapedagógusok lágy szíve miatt – átjutottunk a rostán, a tízszeres túljelentkezés ellenére. Dávidkám általános iskolai felvételije már korántsem volt ilyen zökkenőmentes. Feleségem a bürokrácia hivatalos és törvényes határait súrolva, de mindvégig becsületét megtartva egy vezércsellel bejutott az általunk kiszemelt és oly nagyra becsült iskola körzetébe. Itt csupán tartaléklistára került a mi fiunk, de megnyugtattam, hogy ez nem azt jelenti, hogy mostantól ő már örökre „tartalékban” lesz számunkra. Az egész család örökös tagja marad. Ezt ő – a maga 6 évével – európai mércével is fantasztikusan kezelte. Bence nélkülünk volt egy hetet a némettáborban, de túlélte még a feleségem is. Illetve kiemelkedően teljesített az országos kendóbajnokságokon a saját korcsoportjában. Gergőnek nem jött össze a hatosztályos gimi, de nincs baj, mert nyolcadikra felgyúrjuk a gyereket, és akkor mehet Borcsa után a gimibe, feltéve, ha Bori maradhat... Na, ezzel nem is viccelnék! Ádámmal, hála a jó istennek, idén nem történt semmi. Huh! Ez az ő természetét tekintve már önmagában szerencse. Szerepelt egy országos gitárversenyen, melyet büszkén hallgattunk végig édesanyjával, és ennek hatására, így hét év után, elkezdett gyakorolni is. A tehetséggel nincs baj, de a szorgalom bizony, hangszertanulás esetében, néha fájdalommal jár. A család tanulmányi átlagát nem tehetem közzé, mert az már tényleg sértené a mi kis köztársaságunk lakóinak jogait.

Köszönöm a kitartó munkát, mindenkinek pihenést és feltöltődést kívánok a nyárra! EGYÜTT az is könnyebb lesz majd.

Apa