Szimpatika – Már születésük előtt is ismerték egymást

Mára számos, nemzetközi szinten is jelentős kutatás fűződik a nevükhöz, mi azonban elsősorban arról beszélgettünk velük, hogyan élnek és éreznek a mindennapokban az egypetéjű ikrek.

Ha csak az orvosszakmai vonatkozásokra koncentrálunk, mikor jött be a radiológia mellé az ikerkutatás?

Tárnoki Dávid: Ikerkutatással csak az egyetem negyedévében kezdtünk foglalkozni, amikor felvetődött, hogy egy tudományos munka kapcsán írjunk az ikerbetegségekről. Egy amerikai konferencián is erről a témáról adtunk elő, ahol megismerkedtünk egy magyar orvossal, dr. Luczek Istvánnal. Meghívott minket a következő évben a világ-ikertalálkozóra Twinsburgba, ahol ő lakott.

Tárnoki Ádám: Számos tudományos eredményre vagyunk büszkék: ilyen például az, amikor a nyakiütőér-plakkok természetének, öröklődésének vizsgálatakor megállapítottuk, hogy 67-77 százalékos öröklődésről van szó. De ugyanígy egy magyar világszabadalommal, az arteriográffal végzett érrugalmassági öröklődési vizsgálataink is komoly visszhangot váltottak ki.


Ezek az eredmények eszerint mind ikerkutatásokból származnak?

T. D.: Az ikerkutatások azért jelentenek sajátos eszközt, mert az ikrek tulajdonképpen „élő laboratóriumok”. Meg tudjuk állapítani, hogy hány százalékban genetikai vagy környezeti eredetű egy adott jelenség, és összefüggéseket találhatunk, például, hogy melyik génszakaszon kódolt az adott betegség.

T. Á.: Az egypetéjű ikrek génállománya közel száz százalékban azonos, a kétpetéjűek esetében pedig ötven százalék körüli az azonosság. Az utóbbi években az epigenetikai vizsgálatok kerültek a kutatás célpontjába, amelyek során azt kutatják, miként módosítják a környezeti tényezők – a stressz, a dohányzás, az alkohol, az egyéb életmódbeli sajátosságok – az emberi génállományt. Így az ikerkutatásokon keresztül kaphatunk magyarázatot arra, miért lesz daganatos az egyik ember, a másik pedig miért nem.

Azt mondta, közel százszázalékos az azonosság. Mit jelent ebben az esetben, hogy „közel”?

T. Á.: Az utóbbi évekig azt hittük, száz százalékban egyezik az egypetéjű ikrek génállománya, majd az epigenetikai vizsgálatok kiderítették: ha egy 3 éves ikerpárt vizsgálunk, már akkor sem teljes az azonosság, egy 50 éves ikerpár esetében azonban még kevésbé, jóval nagyobb az eltérés az aktív génszakaszokban. A háttérben az említett különböző életmódbeli tényezők, illetve ezek eltérő volta húzódik meg.

Az ikrek szoros kapcsolata közhelyszerű, sokak szemében mégis valamiféle misztikus dolognak tűnik. Önök „testközelből”, illetve szakemberként hogyan jellemeznék ezt a viszonyt?

T. Á.: A szoros viszony abból fakad, hogy az egypetéjű ikrek nem a születés óta ismerik egymást. Vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy már az anyaméhben is kommunikálnak, például máshogy érnek a méh falához, mint egymáshoz, és ez a kötődés azután egész életük során végigkíséri őket. A kétpetéjű ikreknél nem feltétlenül ennyire szoros a kapcsolat, de előfordul hasonlóan intenzív kötődés. Nagyon sok múlik azon, hogy a család miként viszonyul az ikrek kapcsolatához.

T. D.: Mi végig azonos általános iskolába, gimnáziumba, majd egyetemre jártunk, és az érdeklődésünk is egyezett. Szüleink és nagyszüleink is inkább azt tartották helyesnek, ha együtt maradunk, és mindenben segítjük egymást.

T. Á.: Tény, hogy a személyiségfejlődésnek gátat szabhat, ha a külvilág egy embernek nézi, és teljesen egyként kezeli az ikreket. Szintén hátrányok származhatnak abból, ha az egyik fél, aki jobb valamiben, alulteljesít a másik javára. Ilyenkor érdemes a gyerekeket szétválasztani, például egy iskolába, de külön osztályba járatni, hogy maradéktalanul kifejlődhessen a saját személyiségük.

Ízlésben, habitusban mennyire térnek el egymástól?

T. Á.: Vannak ételek, amiket Dávid nem szeret, én pedig igen, és fordítva. Ő műszaki dolgokban jobb nálam. Azt mondanám, kiegészítjük egymást… Ami a habitust illeti, általában az elsőszülött szokott dominálni, jelen esetben én. Mondhatjuk, hogy nálunk én vagyok a „szóvivő”, ő pedig visszahúzódóbb. Az eltérések hátterében valószínűleg a méhen belüli jobb vérellátás áll: ebből fakadóan az ikrek is súlykülönbséggel születnek. Ez később eltűnik, és nagyjából tizennyolc éves kortól jelenik meg ismét. Már a születéskor befolyással bír a környezet, hiszen a szülők is máshogy törődnek a két kicsivel: szinte óhatatlan, hogy legyen nagyobb és kisebb gyerek, ami szintén kialakít dominanciákat.

A külvilággal szemben remek tréfákra vagy praktikus húzásokra adhat alapot, ha valakinek van egy egypetéjű ikertestvére…

T. D.: Nálunk ez annyira nem volt jellemző, bár az „egyet fizet - kettőt kap” akciókat azért természetesen ki szoktuk használni. De olyan nem fordult elő, hogy az egyetemen mondjuk bementünk volna vizsgázni a másik helyett, noha néha maguk a tanárok sem értették, hogy miért nem. Gyakran előfordult, hogy azonos ruhát vettünk fel tréfából.

Azt látom, hogy nagyon gördülékenyen veszik át egymástól a szót, de mennyire létezik az ikreknél ezen túlmenő kapocs, például a kommunikációban?

T. Á.: Létezik úgynevezett nem nyelvi kommunikáció: ha egymásra nézünk is automatikusan tudjuk, mit gondol a másik. Ez is feltehetőleg az említett méhen belüli kapcsolathoz köthető. Sőt, előfordulnak extrém esetek is. Amerikában például beszámoltak egy ikerpárról, akik kizárólag egymással voltak hajlandók kommunikálni, és saját nyelvi eszköztárral rendelkező ikreket is találtak már különböző kutatások során. Ugyanígy ténylegesen végeztek kísérleteket, hogy például az ikerpár egyik tagját egy külön szobában különböző hőhatásoknak tették ki. A másiknak közben fogalma sem volt róla, mi történik éppen a testvérével, mégis vérnyomás- és pulzusemelkedést észleltek nála. Ezek létező dolgok, még ha az egzakt magyarázatukkal egyelőre adós is az orvostudomány. Viszont létezik arra nézve is egy ausztrál kutatás, hogy például az említett nem verbális, gondolati kommunikációt mindösszesen az egypetéjű ikerpárok 55 százaléka tapasztalta meg legalább egyszer az életében. A mérleg másik serpenyőjében pedig ott van az a tény, hogy szoros érzelmi kötődésben élő házastársaknál is előfordulhatnak szimpátiafájdalmak. Szóval ezek nem mindennapos jelenségek, és vizsgálni is roppant nehéz őket.

Mennyire bírnak külön lenni egymástól? Egyáltalán, hogyan kell elképzelni, amikor nincsenek együtt? Mint amikor valaki távol van a gyerekétől vagy a partnerétől?

T. D.: Annál egy fokkal talán erősebb a hiányérzet: tudod, hogy a legjobb barátod nincs ott veled. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy a legfontosabb ember az életedben nincs ott veled, hiszen az egypetéjű ikrek többsége így jellemzi a testvérét. Nálunk ez nem feltétlenül okoz gondot, különösen nem az internet korában.

T. Á.: Ha Magyarországon vagyunk, akkor is előfordulnak napok, hogy nem találkozunk, nem beszélünk egymással. Mindketten jártunk három-három hónapos ösztöndíjjal külföldön, a másik nélkül. Az első pár nap mindig furcsa szokott lenni, de aztán megszokja az ember… Viszont ez is eltérő az egyes ikerpároknál. Ismerünk olyat, aki sohasem vállalkozna ilyenre, és nyíltan megmondja, hogy nem lenne képes ennyi ideig távol lenni az ikertestvérétől.

T. D.: Kétpetéjű ikrek közül pedig olyanokkal is találkoztunk már, akik évtizedek óta nem is beszéltek egymással, mert valamin összevesztek. Még a vizsgálatunkra sem együtt érkeztek, és az egyik a másik telefonszámát sem tudta azonnal megadni. Azután a következő vizsgálaton már közösen vettek részt, mert közben kibékültek…

A párkapcsolatok, illetve a családalapítás szempontjából mennyire okozhat problémát a szoros kötődés?

T. Á.: Okozhat. Ismerünk olyanokat, akik egész életükben együtt éltek, és nem is alapítottak családot, és olyat is, aki nem mert férjhez menni, miután az ikertestvére megházasodott, mondván, hogy akkor már túlságosan is elszakadnának egymástól. Ehelyett inkább amolyan nagynéni-szerepet vállalt a másik család mellett. A partnerben is visszatetszést, rossz érzéseket kelthet, hogy a férje vagy a felesége nem vele van a világon a legbizalmasabb viszonyban, hanem az ikertestvérével. De gyorsan leszögezem: ez a ritkább.

Mennyire kutatják a pszichés vonatkozásokat?

T. D.: Mi ezen a téren egyelőre csak néhány kutatást végzünk, például egy írásanalitikai jellegűt, melyben az írásjegyekkel, az írásképpel kapcsolatos személyiségjegyeket kutatjuk dr. Farkas László vezetésével. Még nem teljesen dolgoztuk fel az eredményeket, tehát korai lenne bármit is kijelenteni. Egy másik vizsgálatunkban azt találtuk, hogy maga a boldogságérzés, az impulzivitás, a pozitív személyiségjegyek nagyon öröklődnek, magyarán szólva, már a születéskor kódolt lehet, milyen lesz az adott ember pozitív személyisége. Külföldi szakemberek arra jutottak: sokan azért hajlamosabbak a depresszióra, mert a méhen belül elveszett ikertestvérüket keresik.

Az elveszett ikertestvérüket?

T. Á.: Minden kilencedik-tizedik terhesség ikerterhességként indul, csak az egyik már a korai szakaszban elhal. A szakember arra jutott, hogy utólagosan, bizonyos pszichológiai jegyekből kikövetkeztethető, kinek van ilyen elveszett ikertestvére: ezek az emberek keresnek valamit, ami hiányzik az életükből, de nem tudják, pontosan mi az.

Hány egypetéjű ikerpár él ma Magyarországon?

T. D.: Évente körülbelül 1300-1900 ikerpár születik, ami nagyjából a születések 2-3 százaléka. Összesen 110-120 ezerre becsülik a számukat ma itthon. Az egypetéjűek aránya egyébként nem növekszik, de a kétpetéjűeké több tényező miatt igen: ide sorolható a mesterséges megtermékenyítés, a fogamzásgátlás, az, hogy idősebben szülnek a nők, és még hosszasan sorolhatnánk. A mesterséges megtermékenyítés esetében az a magyarázat, hogy általában több petesejtet ültetnek be, mondván, hogy majd csak egy marad meg közülük, ez azonban – mint a mellékelt ábra is mutatja – nem feltétlenül van mindig így.

Mire kell odafigyelni az ikrek esetében, illetve milyen betegségek alakulnak ki náluk nagyobb eséllyel?

T. Á.: Az ikerterhesség eleve magasabb rizikót jelent a várandósság, illetve a szülés során is. Gyakoribb az oxigénhiányos állapot, az agyvérzés és így tovább. Ezen túlmenően elsősorban olyan fejlődési rendellenességek jellemzőbbek az ikrekre, mint például a le nem szállt here vagy a lágyéksérv. A mai kutatások során azt is vizsgálják a szakemberek, hogy vajon mi történhetett az anyaméhben, illetve mennyiben befolyásolták az édesanya terhesség alatti szokásai például azt, hogy eltérés mutatkozik a testvérekben. Mi például jelenleg azt kutatjuk, hogy az ikreknek egyforma-e a szívük. Azt is ikreken mutatták ki, hogy bizonyos betegségekre való hajlam generációkon át öröklődhet tovább a korábbi egyenes ági rokon káros életmódbeli tényezői miatt. Ezek még feltáratlan területek, itt várható az ikervizsgálatok terén komoly áttörés a következő időszakban. Ajánljuk minden ikerpárnak, hogy jelentkezzen és regisztrálja magát a www.ikrek.com oldalon – egyrészt, mert kutatásunk során számos ingyenes szűrővizsgálatot végzünk el, másrészt, mert hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez.