Szimpatika – Fenntartható nevelés a Mecsek szívében

A környezetvédelmi oktatás különleges módszereiről Ladányi Attilát, a Mecsek Szíve Püspökszentlászlói Oktatóközpont vezetőjét kérdeztük.

Hogy lehet a környezetvédelem és a fenntarthatóság gondolatát a fiatalabb generációhoz eljuttatni?

Keverem a módszereket. Egyszerre közvetlen, kötetlen, jó hangulatú és frontális nálunk egy-egy interaktív előadás. Úgy kombinálom a két oldalt, hogy a témákat a hétköznapokból merítem, de a háttér-információkat keményen, feketén-fehéren odateszem. Sokszor megdöbbennek a gyerekek, amikor például egy gyorséttermi kajálás környezeti terheiről beszélünk.

Miért vált az elmúlt években egyre fontosabbá Neked, hogy a gyerekek és fiatalok oktatásán keresztül formáld a zöld témákkal kapcsolatos gondolkodásmódot?

Lehet, hogy túlaggódom a bolygónk sorsát, és nem lesz itt semmi baj. Valami azonban azt súgja, hogy jogos a félelmem a klímaváltozás és a környezetszennyezés hatásait illetően. A környezeti problémáknak gazdasági és társadalmi következményei is vannak, amelyekre a fiatalokat fel kell készíteni, hiszen az ostor egyre nagyobbat csattan a soron következő generációkon.

Milyen módszereket alkalmaztok a püspökszentlászlói oktatóközpontban?

Óvodásoktól a felnőtt korosztályig mindenkit fogadunk, így a módszerek változatosak. A helyszín adott: a Kelet-Mecsek szívében található a korszerű oktatóépület, amit egy gyönyörű arborétum vesz körül. Itt szabadon lehet sétálni és feladatokat megoldani, amelyeket a végén közösen kiértékelünk. Minden esetben tartunk vetítéses előadást is, hiszen képi kultúrában élünk, és egy pár perces animációs videó a Húsvét-szigetek szomorú pusztulásáról hatásos eszköz a környezettudatosság gondolatának elültetéséhez. Ha több napig marad egy csoport, akkor túrázunk is a környéken, de volt már nálunk csillagászat, madárodú-kihelyezés, lovas foglalkozás, kézműveskedés, faragás, sőt színházi előadást is készítettek az itt táborozó művészeti szakközépiskolások. A legfontosabb a szemléletformálás: legyen szó vízről, fogyasztói szokásokról vagy környezeti problémákról, mindig a személyes felelősség felébresztése a cél.

Milyen célt tűztetek ki az oktatóközponttal?

Környezettudatosságot oktatunk, hiszen tisztában kell lennünk cselekedeteink környezetre gyakorolt hatásával. Emellett szelíd turizmusra és természetszeretetre is nevelünk, valamint az egymásra figyelést is fontosnak tartjuk. Szeretnénk, ha lenne értéke egy túrának a Zengőre, ami a Kelet-Mecsek legmagasabb pontja, tőlünk alig több mint egyórás sétára. Lóra is tudjuk ültetni a gyerekeket, ami közelebb hozza őket a természethez. Programjainkon, táborainkban a hasznos és szórakoztató időtöltés a cél, amiből a résztvevők évek múlva is tudnak szellemileg táplálkozni.

Mennyiben más a természetes környezetben zajló oktatás, mint egy fenntarthatósággal kapcsolatos általános ismeretterjesztő előadás?

Van, amikor nincs akkora különbség a kettő közt. De aki eljön Püspökszentlászlóra, jobban megtapasztalja a szelet, a napot, a hűvös patakot, a madárcsicsergést, a fakopáncsok hangját. Eleinte éjjel a baglyok hozzák rá a frászt, aztán megszokja, megismeri a hangjukat. Nem kell megtanulni minden csillagképet vagy minden fa és virág nevét, hanem tudni kell a helyünket köztük. Ez a célunk és ettől lehet más nálunk a természetközeli oktatás, mint egy teremben tartott óra.

Mit tanácsolsz azoknak, akik környezettudatosan szeretnének élni?

Először is nem szabad hagyni magunkat átverni a fogyasztói társadalom hétköznapjaiban. Aki lelkiismeretes a környezetével és embertársaival szemben, máris sokat tett a környezet megóvásáért. Persze mondhatnánk, hogy mindenki használjon megújuló energiát, de erre a magyar társadalomnak korlátozottan van lehetősége. Éppen ezért én azt mondom, hogy éljen mindenki lehetőleg egyszerűen, takarékosan, mint nagyszüleink, vásároljon hazai termékeket, nyaraljon itthon vagy a közelben, és úgy érezze jól magát, hogy az a legkevésbé legyen káros másoknak és a környezetnek.

Hogy lehet Magyarországon változást elérni a fenntarthatóság területén?

Tudásra lenne szükség. Az emberek alapvetőn jók. Ha tudják, mivel jár egy döntésük, akkor azt választják, amivel kevesebbet ártanak. Érthető azonban, hogy azok, akiknek az alapvető szükségleteik kielégítése is gondot okoz, nem a szelektív hulladékgyűjtésen törik a fejüket. Éppen ezért az oktatásban és a helyi erőforrásokra és sajátosságokra épülő munkahelyek létrejöttében látom a felelős társadalom kialakulását. Hosszú még az út.