Vegyszermentes tartósítás

Szerző: Szimpatika
Az utóbbi években egyre több háziasszony érzi fontosnak, hogy a család asztalára vegyszer- és adalékmentes élelmiszerek kerüljenek. Ez leginkább az ételek házi tartósításával valósítható meg, hiszen a boltok polcait még mindig különféle vegyszereket tartalmazó élelmiszerek, lekvárok, szörpök és ételízesítők töltik meg.

Azoknak érdemes elolvasni cikkünket, akik képesek nemet mondani a kálium-szorbáttól, nátrium-benzoáttól hemzsegő termékekre, de nem ismerik az ősi, jól bevált, vegyszermentes tartósítás fogásait.

Sok adalék, kevés gyümölcs

A termékek vegyszeres tartósítása a modern élelmiszeripar „vívmánya” – 200 éve még biztosan nem használtak mérgező „csodaszereket”, hogy az áru hosszú távon eladható maradhasson. A vegyszeres tartósítás nem a vevő, hanem a kereskedő érdekét szolgálja!

A hagyományos tartósítást legjobb a házi lekvárokkal, befőttekkel kezdeni. Ösztönző lehet egy-egy bolti dzsem címkéjének elolvasása, majd a termék megkóstolása és ízének összehasonlítása egy házi lekváréval.

A gyári termékek fő alkotóeleme a cukor, és jó esetben tartalmaznak még gyümölcsöt, de étkezési savat (E330), zselésítő anyagot (E440) és természetazonos aromát feltétlenül. Egy bolti szörp összetevői között megtalálhatjuk a kálium-szorbátot (E202), a nátrium-benzoátot (E211) és még különféle színezékeket is – tisztelet a kivételnek. Az általában lehullott, értéktelen, beteg gyümölcsből készülő gyári termékek meg is kívánják a „különleges kezelést”: tartósítószer nélkül megromlanának, hozzáadott aroma nélkül pedig ízetlenek lennének.

Befőzési tippek

A házi befőzéshez mindig jó minőségű árut vásároljunk – a legjobb, ha személyesen keressük fel az őstermelőket.

Málnát, ribizlit és más gurulós gyümölcsöket leginkább Nógrád megyében szerezhetünk be. Bármelyik házba bekopogtathatunk és itt vagy máris vásárolhatunk, vagy eligazítanak minket a falu legjobb termelőjéhez.

A „Szedd magad!” akciókat hirdető telepeken, hajdani termelőszövetkezeti gazdaságokban sokféle gyümölcshöz juthatunk hozzá: itt saját kezűleg szedhetünk meggyet, cseresznyét, barackot, szilvát, almát, vagy az eperföldeken természetesen epret is.

Ha már beszereztük a megfelelő gyümölcsöt, maga az eltevés, a tartósítás a legegyszerűbb feladat.

Háromféle módszer közül választhatunk:

- A gyümölcsöt megmosva, majd megszárítva betesszük a fagyasztóba

- Lekvárt főzünk belőle

- Befőttet készítünk

A tartósításhoz cukor egyik esetben sem szükséges. A figyelmet elsősorban az üvegek és a kupak alapos fertőtlenítésére fordítsuk! Legjobb, ha az üvegeket elmosás után sütőben vagy mikróban fertőtlenítjük.

Javaslat: az üvegek lezárásához csak új kupakot használjunk, a régi, már feszegetett fedők nem alkalmasak az újbóli felhasználásra!

Ha felfőztük a gyümölcsöt, kész a lekvár; ügyesen merjük bele az előkészített üvegekbe, majd zárjuk le tiszta kupakkal! A forró lekváros üvegeket fejjel lefelé fordítsuk meg, mert a forró lekvár így tökéletesen fertőtlenítheti az egész benti részt. Kis idő múlva az üvegeket ismét talpra állítjuk, és mehetnek is a kamrába.

Hasznos tudnivaló: e tartósító módszer előnye, hogy a lekvár így cukor nélkül is eláll, cukorbetegek is fogyaszthatják, felbontása után pedig tetszés szerint ízesíthető.

Ha kemény lekvárt szeretnénk, az üveg tetejét celofánnal kell lezárnunk. Sajnos a celofán nem steril, ezért a „celofános lekvárt” kénytelenek vagyunk cukorral készíteni. Ráadásul itt a forgatásos tartósítás sem célravezető, marad tehát a száraz dunszt: a forró, lezárt üvegeket burkoljuk a ruhásszekrény aljába tett paplanba, s hagyjuk egy napig állni benne. A lekvár akkor nem fog megromlani, ha az üvegek kiszedéskor még melegek.

A nagyi befőttje…

A befőttek esetében az egészséges, megtisztított gyümölcsdarabokat fertőtlenített üvegekbe tesszük, felöntjük forró, cukros-vizes oldattal, majd az oldatot leöntjük róla, felforraljuk, s ismét felöntjük vele a gyümölcsöt. Ezt a műveletet összesen háromszor ismételjük, majd a végén az oldatot rajta hagyjuk, s az üveget csavaros kupakkal lezárjuk. A tartósság záloga ebben az esetben is az üveg felfordítása.

Szárítás, aszalás

A természetes tartósítási eljárások talán legősibb fajtája a szárítás, illetve az aszalás. Ehhez felesleges drága, nagy fogyasztású aszalógépet vásárolni, hiszen a vékonyra szeletelt gyümölcsöt a résnyire nyitva hagyott sütőben kis lángon (alacsony fokozaton) alaposan ki tudjuk szárítani. Ha a szeletek kellőképpen kiszáradtak, a kamrában vászonzsákban, -szatyorban felfüggesztve sokáig tárolhatók.

Szőlő eltevése
Az érett, hibátlan szőlőfürtök felfüggesztve szintén elállnak a kamrában; fontos, hogy a fürtök ne érjenek össze és átjárhassa őket a levegő. A szőlőn kívül nyersen a paradicsom is jól eltartható.

Paradicsom karácsonyra
Ha a nem túl érett, pirosodó paradicsomokat újságpapírba csomagoljuk, s egymástól megfelelő távolságra feltesszük a szekrény tetejére, karácsonykor friss zöldséget fogyaszthatunk!

Felfőzéses és olajos tartósítás

A paradicsom csodálatos zöldség, savtartalma miatt felfőzés után gond nélkül eláll kupakos üvegben; adalékként, ízesítés gyanánt legfeljebb sót és borsot tegyünk hozzá.

Befőzéshez legalkalmasabb a nagy, lédús, érettebb befőzőparadicsom. A hosszú távú eltartást itt is az üvegek csírátlanításával biztosíthatjuk, de ha az üveg lezárásához celofánt használunk, nem ússzuk meg a száraz dunsztolást sem.

A lecsó tartósításához már muszáj olajat is használnunk. Miután forrón üvegekbe adagoltuk, s tiszta ronggyal az üveg száját lecsómentesre töröltük, 1 centi vastagon töltsünk rá étolajat, majd kupakkal vagy celofánnal zárjuk le az üveget. Utóbbi esetben ügyeljünk arra, hogy mozgatáskor az olaj ne áztathassa el a celofánt!

Cukkinit, padlizsán olajos tartósítása
Cukkinit, padlizsánt vagy egyéb zöldségeket is olajos tartósítással tehetünk el – természetesen akkor, ha előzőleg a lecsóhoz hasonlóan hőkezeltük ezeket.

Nyers zöldségek, húsok tartósítása

A sózás is régi tartósító eljárás, segítségével remek tartósítószer- és adalékmentes ételízesítőket készíthetünk.

Fontos!
A bolti ételízesítők tartalmazzák a legtöbb adalékanyagot, ezért ezek kiváltása a legfontosabb feladat. Legalkalmasabb erre a célra a pritaminpaprika, hiszen ez nemcsak remek ízt, de élénkpiros színt is kölcsönöz az ételnek. Az eltevés sikerének záloga, hogy mag ne kerüljön a darálóba!

Elkészítése: a megtisztított, „csumátlanított” paprikát legjobb húsdarálón ledarálni egy tálba, majd sót keverni hozzá. Négy rész paprikához egy rész sót keverjünk. A keveréket két órán át állni hagyjuk, majd üvegekbe merjük, a tetejét celofánnal lezárjuk.

A házi vegetához sárgarépát, fehérrépát, zellert, karalábét, illetve egyéb leveszöldségeket daráljunk le, s tartósítsunk a paprikához hasonló módon sóval.

Jegyezzük meg!

Egy másik régi tartósító módszert, a füstölést senkinek sem ajánljuk, sőt ezt a módszert kerülni kell, a füstölt termékekbe ugyanis rákkeltő anyagok kerülnek. A hús tartósításának legjobb módja a fagyasztás, de ekkor is ügyelni kell arra, hogy csak friss árut hőkezeljünk! A már kiengedett húst, mirelit árut visszafagyasztani tilos!


Forrás: szeretetrehangoltan.blogspot.hu

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!