Szimpatika – Az élhető gyerekkorért

Az UNICEF-et úgy ismerjük, mint az ENSZ azon szervezetét, mely elsősorban a harmadik világbeli gyerekeken segít. Sokakban felmerül a kérdés, minek törődünk mi, magyarok egy távoli ország lakójával, amikor itthon is komoly problémák vannak, például minden tizedik​ gyerek szegénységben él?

Az UNICEF most már több mint hatvan éve azért küzd, hogy a világon mindenhol valódi gyermekkora lehessen a gyerekeknek. Mi azt gondoljuk, hogy ez mindannyiunk közös felelőssége, attól függetlenül, hogy a Föld melyik pontján élünk. Azokban az országokban, ahol magas a gyermekhalandóság és nagyon nehezek az életkörülmények, azt tűzzük a zászlónkra, hogy egyetlen gyermek se halhasson meg olyan okok miatt, amelyeket megelőzhetnénk. Erről szól a „Higgyünk a nullában” kampányunk, amivel arra hívjuk fel a figyelmet, hogy naponta 18 000 gyermek veszíti életét olyan dolgok hiánya miatt, mint a tiszta ivóvíz vagy a védőoltások, gyógyszerek. Azokban az országokban azonban (és ide tartozik Magyarország is), ahol a gyermekeknek nem az életben maradás jelenti az elsődleges kihívást, ott a gyermekkor jobb minőségéért harcolunk. Ezért foglalkozik kiemelten a magyar UNICEF a gyermekekkel szembeni erőszak problémájával, a gyermekjogok oktatásával és azzal, hogy felhívjuk a figyelmet a nélkülöző gyermekek megdöbbentően magas arányára.

Mi motiválhatja azt, aki nem rendelkezik vagyonokkal, mégis segíteni szeretne?

Megdöbbentő, de ma a világon egymillió gyermek meghal még azon a napon, amikor megszületik. Mindannyiunk közös ügye kell, hogy legyen, hogy ez ne történhessen meg. A világ fejlettebb régióiban élőknek kötelessége erőfeszítéseket tenni azért, hogy minden gyermekeknek esélyt biztosítsunk a túlélésre. Az UNICEF jelen van minden olyan országban, ahol az öt éven aluli gyermekek halálozása kiugróan magas; a korai gyermekhalál kiváltó okainak mindegyikével felvesszük a harcot. Igyekszünk gondoskodni tiszta ivóvízről (víztisztító tablettákkal, ivóvíz-adományozással, kútfúrással), magas tápértékű terápiás élelmiszert osztunk, vagy például tájékoztatjuk a szülőket arról, hogyan kerülhetik el a gyerekek az alultápláltságot. ​​Annak érdekében, hogy ezt a munkát végezhessük például Afrikában, itthon adományszervezéssel foglalkozunk. Sokszor bele sem gondolunk, hogy milyen kicsi összeggel is mekkora segítséget lehet nyújtani. Aki ma például lemond egy gyorséttermi ebédről, az abból a pénzből egy teljes hónapig biztosíthatja egy nepáli kisgyermek megfelelő táplálkozását. De akár 10 forint is segíthet. Ennyibe kerül ugyanis egy víztisztító tabletta, amivel öt liter víz tisztítható meg. Bárki adományozhat, és ezzel kifejezheti, hogy nem közömbös számára, ami a világ más részein történik.

Számos híres ember lett UNICEF-nagykövet, Presser Gábortól Rooger Moore-ig, most pedig D. Tóth Krisztinát láthatjuk ebben a szerepben. Mi az ő dolguk, mit csinálnak pontosan?

Az UNICEF hazai programjait a legnevesebb magyar közéleti szereplők támogatják. ​​A „Higgyünk a nullában” kampányban – többek között – Cserhalmi György, Pécsi Ildikó, Azurák Csaba szerepel, míg a gyermekekkel szembeni erőszakról szóló 1% kampányunkban Schell Judit, Gryllus Dorka, Szabó Kimmel Tamás és Hegedűs D. Géza vett részt, más neves hazai művészek társaságában. Az UNICEF Magyar Bizottságának nagykövete pedig ez év februárjától D. Tóth Krisztina, aki kinevezését megelőzően már több mint egy éven keresztül segítette a munkánkat önkéntesként. A nagykövet feladata, hogy hangja és arca legyen azoknak a gyerekeknek, akik az emberek többsége számára láthatatlanok. De nem csak a szervezet kommunikációjában vesz részt a nagykövet. D. Tóth Krisztina például gyermekjogi előadásokat is tart az UNICEF oktatási programja, az „Ébresztő-óra” keretében.

A középiskolásoknak már kötelező az önkéntes munka: esetleg hasznukat tudják-e venni? Van-e lehetőség például arra, hogy valaki a harmadik világban, a tényleges helyszínen segítsen?

Fontosnak tartjuk, hogy az embereknek az adományozáson kívül lehetőségük legyen a munkánkban való személyes közreműködésre is. Ráadásul kicsi szervezet vagyunk, ezért pótolhatatlan (vagy megfizethetetlen) számunkra az a segítség, amit azoktól az önkéntesektől kapunk, akik saját munkájukat, tudásukat ajánlják fel nekünk. Aki ilyen lehetőségek iránt érdeklődik, annak azt ajánlom, hogy látogasson el az UNICEF Magyar Bizottság honlapjára, és iratkozzon fel az önkénteseink közé. De nem feltétlenül kell Afrikába utaznia annak, aki segíteni szeretne.

A világszintű szerepvállalás mellett magyar programjainkra is nagyon büszkék vagyunk. Sokat teszünk azért, hogy a gyerekeket valóban partnerként tekintsék a felnőttek a saját ügyeikben. Ennek érdekében például az iskolai gyermekjogi előadásokról szóló „Ébresztő-óra” programunk keretében idén szeptembertől már diákönkéntesek fogadására is van lehetőségünk. Ezenkívül gyakorlatilag minden anyagunkban, sajtótájékoztatónkon és a munkánkban közvetlenül is részt vesznek a gyerekek.

Mit tart a legfontosabbnak az UNICEF-nél végzett munkájában?​

Egy kiszolgáltatott gyermeknél nincs fájóbb​​. Egy héttel azután, hogy az UNICEF ügyvezető igazgatója lettem, a Fülöp-szigeteken végigsöpört az eddig mért legnagyobb tájfun, több százezer gyermeket téve hajléktalanná vagy árvává. Egyik pillanatról a másikra kellett egy rendkívüli katasztrófahelyzetben helytállnom. Ebben a drámai helyzetben is fantasztikus érzés volt megtapasztalni, ahogy alig két hét leforgása alatt a magyar emberek összefogása és adományai révén 35 millió forintnyi segélyt tudtunk a bajba jutott területre eljuttatni. Számomra az UNICEF munkája ezt a szolidaritást, felelősségvállalást és összefogást jelenti, ezért is örülök annyira, hogy itt dolgozhatom.