Orvosi szemmel a megrázottbaba-szindrómáról

2014. 01. 13.
Szerző: Szimpatika
Világszerte sok ezer kisbaba hal vagy sérül meg a megrázottbaba-szindróma (Shaken Baby Syndrome – SBS) miatt, amelyet csak néhány évtizede azonosítottak, és amelyről napjainkban még mindig kevesen tudnak, pedig a több információ életeket menthetne meg.

A szindróma következményeiről és a magyarországi helyzetről dr. Rudas Gábort, a Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpontjának igazgatóját kérdeztük.

- Mi tulajdonképpen a megrázottbaba-szindróma?

- Egy kevéssé ismert probléma, ami úgy jön létre, hogy a szülők, anélkül, hogy tudnák, mit tesznek, súlyos károsodást okoznak a gyermeküknek. Általában arról van szó, hogy a kisbaba nagyon sír, emiatt a szülő, vagy az, aki éppen vigyáz rá, elveszíti a türelmét, felkapja, és durván megrázza. Mivel a babák feje a testükhöz képest nagy és nehéz, a nyaki izmaik pedig még nem elég erősek, a gyermek feje rendkívül erősen, gyakorlatilag csillapítatlanul előre-hátra leng, az agya pedig a koponyán belül nekiütődik a csontnak. Ennek az a következménye, hogy a koponyán belül vérzés alakul ki, illetve az agy állományában súlyos károsodások jönnek létre. Úgy kell elképzelni, mintha egy felnőttnél egy frontális ütközéses karambol történne. Mindezek a csecsemő halálához, vagy súlyos, maradandó károsodásához – például mozgásbeli, illetve szellemi fejlődésének elmaradásához, bénuláshoz, a vakságig terjedő látásromláshoz – vezethetnek. A megrázottbaba-szindrómás gyerekek 20 százaléka meghal, 60-70 százalékuk pedig súlyosan sérül!

- Mióta tudunk erről a tünetegyüttesről?

- Ez nagyjából az elmúlt húsz év „felfedezése”. Körülbelül azóta tudunk róla, amióta az MR-vizsgálatok léteznek, és lehetővé teszik, hogy pontosan felismerjük, azonosítsuk a koponyán belüli károsodásokat.

- Magyarországon milyen gyakran találkozik ilyen esettel?

- Hazánkban, ahogyan külföldön is, néhány száz eset biztosan van évente, de egy is sok volna, hiszen az ok általában a tudatlanság, vagyis a baj megelőzhető lenne! Hozzánk néhány kisbaba kerül évente, de ez csak a jéghegy csúcsa, mert a koponyán belüli sérülések kellő pontossággal csak MRI-vel mutathatók ki, erre pedig a rendkívül szűk kapacitás miatt gyakran nem is kerül sor. A védőnők, a gyermekorvosok, radiológusok egyre tájékozottabbak ezen a téren is, így évről évre egyre több esetre derül fény, de legtöbbször csak a legsúlyosabb esetekre, vagy arra, amikor meghal egy gyermek. Az biztos, hogy sok csecsemőt érint, és nagyon fontos kiemelni, hogy szülei társadalmi helyzetétől, iskolázottságától függetlenül! A szülőkben egyébként gyakran alakul ki bűntudat, sejtik, hogy lehet összefüggés a baba egyre romló állapota és a megrázás között, és ilyenkor orvoshoz viszik a gyereket, legfeljebb valamilyen történetet találnak ki magyarázatul, hogy mi történt – például, hogy leesett a pelenkázóról.

- Mik a jellemző tünetek?

- Legtöbbször kezdetben nincsenek drámai tünetek: a gyermek letargiássá, aluszékonnyá válik, esetleg hány, görcsöl, majd fokozatosan egyre súlyosabb tudatzavar, majd kóma alakul ki, a csecsemő kutacsa elődomborodik, feszül. Ilyenkor már életveszélyes állapotban van, és sajnos általában csak ekkor szokták orvoshoz vinni. Nagyon jellemző – az esetek 80 százalékában –, hogy a szemfenéken is vérzést talál a szemészeti vizsgálat. Az MR- és a szemészeti vizsgálat alapján már 100 százalékos biztonsággal fel lehet állítani ezt a súlyos diagnózist, annak ellenére, hogy a gyerekeken általában semmilyen külsérelmi nyom nincsen.

- Miért fontos, hogy beszéljünk erről?

- Mert nem a szülők börtönbe juttatása a cél, hanem a megelőzés, hiszen általában a szülők nem is sejtik, milyen súlyos sérüléseket okozhatnak a csecsemő durva megrázásával. Ha a kétségbeesetten síró baba a rázásra abbahagyja a sírást, akkor baj van: ez annak a tünete, hogy sérülés történt a koponyán belül. Viszont ha már megtörtént a baj, akkor legalább azonnal kórházba kell vinni őt, és elmondani, mi történt, mert ha időben megkapja az ilyenkor szükséges orvosi ellátást, az életmentő lehet, illetve a későbbi károsodás is megelőzhető vagy csökkenthető vele.

- Ki mit tehet azért, hogy megelőzzük ezeket az eseteket?

- Attól tartok, az orvosok, a házi gyermekorvosok, illetve a védőnők egy jelentős része még nem tud a megrázottbaba-szindrómáról, így nem is hívják fel a szülők figyelmét erre a veszedelemre. Pedig, ha minden kisbaba születése után az egészségügyi dolgozók közül valaki öt percet szánna arra, hogy beszéljen róla a szülőknek, azzal sok életet menthetnénk meg. De az is fontos, hogy egyáltalán beszéljünk róla és bekerüljön a köztudatba, milyen következményei lehetnek a babák dühös megrázásának.

További információkat a megrázottbaba-szindrómáról a www.egeszsegonline.hu oldalon olvashatnak.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!