Szimpatika – Karácsonyi levél – Anyaszemmel: Angyalok az ablakban

Fontos pillanata ennek a várakozással teli négy hétnek, mikor a gyerekek megírják leveleiket a Jézuskának: kiválasztják a megfelelő színű levélpapírt és borítékot, majd nekikezdenek a kívánságok sorolásának.

Lássuk egy kicsit részletesebben, miről is szól ez a nagyon is komoly hagyomány, mennyi kreativitást igényel a szülők részéről, hogyan szoktunk segíteni a hat különböző életkorú gyerkőcnek.

Gyerekkoromban mi az öcsémmel sosem írtunk levelet; én arra emlékszem, hogy a Jézuska majdnem mindig tudta, mire vágyom a legjobban. A levélírást Apa hozta a családba, és mára elengedhetetlen része a karácsonynak: nagy izgalom, hogy mikor viszik el az angyalok az ablakból a leveleket, és folyamatos a készenlét, hogy nehogy visszahozzák, mert ha valaki a viselkedésével felhívja magára a házak közt repkedő angyalok figyelmét, az reggel bizony újra ott találhatja a levelet, és félő, hogy így nem jut el időben a Jézuskához...

Nem könnyű „terelgetni” a kívánságokat, főleg akkor, ha Anya időben, jóval karácsony előtt beszerzett néhány ajándékot. Ezért mi már ősszel elkezdünk beszélgetni arról, mire is vágynak, mire is vágyhatnak, mire van valóban szükségük, mi az, amit régóta szeretnének. A nagyokkal már könnyebb, általában határozott elképzeléseik vannak, amiről már jó előre tájékoztatnak is, így náluk a levélírás pikk-pakk megvan. Ádám (13) és Bence (10) csak nevet rajtam, amikor megjegyzem, hogy nem fogja tudni elolvasni egyetlen angyal sem azt a macskakaparást. Bori (15) gyönyörű gyöngybetűkkel írja kicsi kora óta a levelét, kifinomult stílusban megfogalmazva, képekkel díszítve, majd gondosan leragasztja, hiszen csak a Jézuskának szól. Gergő (12) is szívesen körmöl, szépen, soronként írja meg a kívánságait. Dávid (6) idén először írja majdnem csak saját kezével a levelet, de nála nagy odafigyelést jelent, hogy mit tartalmazzon a levél, nehogy az elmúlt pár hétben látott tv-reklámok hatása erősebb legyen az „anyai tréning”-nél.
Réka lányunknak (3) ez lesz az első olyan karácsonya, amikor már meg is tudja fogalmazni, hogy mit szeretne a fa alá, na, őt is kicsit terelgetni kell, hiszen mindent lediktálna a nővérének, amit a bátyjai viccesen felvetnek, így szerepelne a levélben a világító, éneklő pónitól a köldökpiercingig minden...

Minden évben elgondolkodom azon, hogy nem válik-e „rendeléssé” a karácsonyi ajándékozás, vagy, hogy mennyire a saját vágyaik szerepelnek a levélben, mennyire erős az anyai „ráhatás”, és nem vész-e el a meglepetésre való várakozás időszaka, ha levelet írunk – de talán ez is a varázslat része, és ugyanúgy örülnek annak, amit leírtak, annak, amit az angyalok találtak ki nekik, és annak is, amit egymásnak és nekünk készítettek.

Arra viszont nehezen tudok válaszolni, és könnyeket csal a szemembe, amikor az éppen aktuális 5 és 10 év közötti gyermek megkérdezi, hogy miért gyűjtöttük össze a feleslegessé vált játékokat és könyveket a szegényebb családban élő gyerekeknek, ha ők is írhatnának a Jézuskának, és kérhetnének szép új autót, labdát vagy babát, hiszen az angyalok mindenkihez el tudnak repülni...