A pszichoterápia biológiai hatásai traumán átesett betegeknél

A Szegedi Tudományegyetem és a Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet Kéri Szabolcs pszichiáter által vezetett kutatócsoportja 39, valamilyen traumát átélt önkéntest vizsgált meg, akiknél megállapították a poszttraumásstressz-zavart (PTSD). Összehasonlításul kialakítottak egy kontrolcsoportot is, amelyben 31 olyan önkéntes vett részt, akik átestek ugyan traumán, de nem állapították meg náluk a betegséget.

Kéri Szabolcs az MTI-nek elmondta: a poszttraumásstressz-zavarnak nevezett, meglehetősen összetett betegség akkor lép fel, ha olyan extrém lelki vagy testi megrázkódtatáson esik át az ember, amely életveszéllyel jár. Ennek a lelki zavarnak egyik dimenziója az intenzív szorongás, amely a veszélyérzet elmúltával is megmarad. A másik dimenzióba a traumával kapcsolatos, visszatérő gondolatok, emlékek és képek tartoznak, amelyek a beteg akarata ellenére is betörnek a tudatába, és gyakran filmszerűen lepörgő élmények, rémálmok formájában jelentkeznek.

A harmadik az úgynevezett elkerülő viselkedés. Ha valaki autóbalesetet szenved, nagyon nehezen fog ismét gépjárműbe ülni, azonban ez az elkerülő viselkedés addig fokozódhat, hogy a lakását sem hajlandó elhagyni, a társas kapcsolatait elhanyagolja, bezárkózik, depresszióssá válik, tudtuk meg Kéri Szabolcstól.

A PTSD-s csoport tagjai közül hárman háborús traumán estek át, sokan természeti csapás (vörösiszap-katasztrófa, árvíz) túlélői, mások közlekedési baleset elszenvedői, jelentős számuk pedig bűncselekmény áldozata volt: kirabolták, fizikailag bántalmazták őket, vagy szexuális erőszakot szenvedtek el. Őket 12 héten át kezelték kognitív viselkedésterápiával, míg a másik csoportot nem. Kéri elmondta, hogy a kognitív viselkedésterápia során a pácienseket megtanítják arra, hogyan ismerjék fel a traumával kapcsolatos irracionális, automatikus gondolatokat, a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket, és hogyan különítsék el ezeket a normális tartalmaktól. Ez sokszor hosszú hetek, hónapok munkájával érhető el.

A betegeknek naplót kell vezetniük, amelyben lejegyzik a traumával kapcsolatos gondolatokat, a szorongást kiváltó képeket, és utána elgondolkodnak rajta, mekkora a valóságtartalmuk, majd megpróbálnak alternatív gondolatokat megfogalmazni, ami csökkenti a feszültséget és a tüneteket. Lassan ráébrednek arra, hogy lehetséges a történteket másképp is látni, és elfogadni.

A pszichiáter hozzátette, hogy a traumán átesett betegeknél alkalmazott terápiában a képzelet erejét is felhasználják. Ilyenkor a páciensek relaxálnak, a megrázkódtatással kapcsolatos képeket idéznek fel, majd szimbolikus módon megsemmisítik őket: elképzelheti pl. a beteg, hogy megragadja az emléket és belehajítja a tengerbe, a kép pedig eltűnik. A kutató úgy vélte, a két módszer – természetesen a terápiát végző szakember empátiás, segítő és támogató viszonyulásával együtt – kitűnően kiegészíti egymást.

A résztvevők agyáról a kutatók mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) felvételt készítettek kezelés előtt és után, hogy bizonyos agyi régiók méretét regisztrálják. Vérmintát is vettek a résztvevőktől, hogy többek között az FKBP5 jelű gén kifejeződésének változásait is megfigyelhessék. Ez a gén összefügg a PTSD és a depresszió kialakulásának kockázatával, valamint szerepe van a stresszhormonok szabályozásában is.

A terápia előtt a kontrollcsoporthoz képest a PTSD-pácienseknél alacsonyabb volt a FKBP5-gén aktivitása és kisebb volt a tanulás, az emlékezet és az érzelmek szabályozásában fontos szerepet betöltő agyi területek, a hippokampusz és az orbitofrontális agykéreg (a homloklebeny alsó része) térfogata. A 12 héttel későbbi vizsgálaton a PTSD-s betegeknél az említett gén fokozottabb kifejeződését állapították meg, és növekedett a hippokampuszuk térfogata is. Ami a legfontosabb, az az, hogy ezek a változások közvetlenül összefüggtek a páciensek tüneteinek javulásával. A gén fokozottabb kifejeződése és a hippokampusz megnövekedett térfogata a PTSD tüneteinek javulását jelezte.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a pszichoterápia alapvető biológiai tényezőkön képes változtatni: a gének kifejeződése, az agy szerkezeti módosulásai és a pszichológiai javulás közeli kapcsolatban állhatnak egymással.

forrás: MTI

Magyar kutatóknak a Biological Psychiatry c. folyóiratban megjelent új tanulmánya szerint pszichoterápiával nemcsak a poszttraumásstressz-zavar (PTSD) tünetei csökkenthetők, hanem az általa okozott biológiai változások is visszafordíthatók.