Hála? Pénz?

2013. 12. 05.
Szerző: Dogossy Katalin
A hálapénzzel kapcsolatos kutatások becslése szerint évente körülbelül 40 milliárd forintot fizetünk az orvosoknak borítékba rejtve, zsebbe csúsztatva, lopva, kórházi folyosókon körültekintve, titkon, szégyenlősen. Miközben mi ketten, orvos és betege nem merünk egymás szemébe nézni, úgy viselkedünk, akár a bűnösök.

A hálapénz nem más, mint a hiány kényszere. A magyar orvos a hálapénzt azért fogadja el, mert a fizetéséből nem tud az őt megillető életszínvonalon megélni. A beteg azért adja, mert az orvosi ellátás nem megfelelő színvonalú, s azt reméli, ha ad, akkor az lesz. Más kérdés, hogy ez valóban így van-e. Nem biztos. Az egész rendszer egyfajta magánüzlet, amiből az orvos nem tud, a beteg pedig nem mer kiszállni. Az egész mögött érezhető egy rossz társadalmi lelkiismeret, amely sejti, hogy az orvosait nem fizeti meg, ezért aztán nem is tud a hálapénz ellen hatékonyan fellépni. A hálapénz szétroncsolja az orvos önérzetét, aláássa a tartását, s mivel nem vívódhat örökké, idővel belezüllik.

Szerencsés vagyok, jómagam ritkán kényszerülök orvoshoz menni. Előfordult azonban, hogy néhány napot kórházban kellett töltenem. Egyszer jobb kezem kisujja kettétörött, miután fiam újonnan vásárolt kis motorját akartam kipróbálni éppen, anélkül, hogy megkérdeztem volna, hogyan működik. Az eredmény hatalmas esés, egy mikrosebészeti kézműtét, négynapos kórházban fekvés, öt hét gipsz, s egy örökre deformálódott kisujj lett. A műtétet a baleset napján éjszaka, a Szent János Kórház traumatológiáján végezte el egy halálosan kimerült, nevetségesen alulfizetett ügyeletes orvos. A hatágyas szobában, ahol elhelyeztek, két, lovasbaleset miatt gerinctörést szenvedett, ágyhoz kötött, és egy autóbaleset után megfigyelés alatt tartott fiatal lány feküdt, valamint egy idős néni, aki napközben aludt, éjszaka kiabált, s ha mérges volt, a teli ágytálat a falhoz vágta. Szemernyit sem tudtunk aludni mellette. A műtét előkészítése során meztelenre vetkőztettek, a műtőbe toltak, majd pontosan hetvenkét percig hagytak fagyoskodni ott betakaratlanul és kiszolgáltatottan. Éjszaka a frissen bepólyált karomról levágták a gipszet. Másnap kiderült, hogy tévedésből. Gyógyulásom után, az ujjamba keresztirányba helyezett tartócsavarok eltávolítása során az egészséges kezemmel tartottam a röntgenfelvételt, hogy az orvos láthassa, mit vesz ki és honnan. Ugyanis az ambulancián nem volt nővér. A beavatkozás nem sikerült, a kisujjamat azóta sem tudom teljesen kiegyenesíteni. Ha jól emlékszem, a kalandért harmincezer forintot adtam az orvosnak. Nem nevezném hálapénznek, ugyanis cseppet sem voltam hálás. Az egész borzalmas volt, sőt, felháborító. Miért fizettem mégis? Mert úgy tapasztaltam az ott eltöltött négy nap alatt, hogy mindez legkevésbé sem az orvos hibája. Úgy láttam, hogy ő a lehetőségekhez képest mindent elkövetett, emberhez méltatlan körülmények között, nevetséges fizetésért, sokszor folyamatosan hatvan órán keresztül dolgozott, s még a betegeinél is kiszolgáltatottabb volt. Mert az egész sürgősségi ellátás ott, akkor csupán arra volt képes, hogy a beteg ne haljon meg, ne vérezzen el, ne kapjon szepszist. S ez sikerült is. Nem haltam meg, nem véreztem el, nem kaptam szepszist. Egyszerűen sajnáltam őket, ezért fizettem.

Persze, nem adunk hálapénzt mindig minden orvosnak. A szike blog szerint a hálapénz eloszlása az egészségügyben igen igazságtalan: az „orvosi elit”, a felső kb. 10-15% kapja meg a hálapénz közel 90%-át. Tudjuk jól, hiszen többnyire eszünkbe sem jut, hogy a tüdőszűrésért, labor- vagy röntgenvizsgálatért hálapénzt adjunk. És természetesnek érezzük, hogy adnunk kell, például, a szülésért. Miért is? Mert úgy szokás. A szülészeteken a kismamák egymást akarják túllicitálni. Te mennyit gondoltál, kérdezgetik egymástól a folyosón várakozva, majd úgy érzik, nekik ennél öt-tízezerrel többet kell adniuk. Valójában nem is várnak el, és nem is kapnak ezért semmi extra szolgáltatást, hiszen az orvosok többsége ugyanúgy végzi a munkáját akkor is, ha kap érte borítékot, és akkor is, ha nem. Olyan esetek, hogy a doktor úr megmondja előre, hogy mennyit kér, előfordulnak, de ritkán. Ezek az orvosok büntetőjogilag is felelősségre vonhatók. Egy komplikációmentes szülés vezetésben ráadásul egyforma értékű az a munka, amit a szülésznő és az orvos végez. Sőt, normális esetben a szülésznő sokkal többet tesz és tehet. Ha már a hálapénzről gondolkodunk, neki ugyanúgy jár. Vagy még sokkal inkább. Természetesen, abban az esetben, ha valamiféle komplikáció adódik, s ezt az orvos megoldja, a kismama joggal hálás. Ha az orvos ünnepek alatt, éjszaka, ügyeleti időn kívül bemegy a kórházba, elhalasztja a nyaralását, vagy emberfeletti küzdelmet folytat az asszony vagy a gyerek megmentéséért – szintén. Ha ilyenkor adunk, szerintem rendben lenne.

Az egyik fővárosi kórház nyugdíj előtt álló osztályvezető főorvosával készítettem egyszer a hálapénzről interjút. Azt mondta, hogy a kórházakban dolgozó beosztott orvosok bére olyan nevetségesen alacsony, hogy bármennyire utálják is, ha kapnak, elfogadják a hálapénzt. Azonban egészen biztos benne, hogy ez nem befolyásolja a munkájukat. Egy hajléktalant ugyanúgy fog minden orvos operálni, mint egy milliomost. Egyébként a hálapénz mértékéről keringő pletykák nem egészen valóságosak. Tíz szülő nőből – mondta a nőgyógyász főorvos – kettő semmit sem ad, öt, mondjuk, tízezer forintot, és csak három ad többet, esetleg. Ma egy nálunk dolgozó beosztott orvosnak átlagosan évente ötven szülése van. Ez azt jelenti, hogy hetente egy. Ki lehet számolni, mennyi pénze jön össze ebből. Hány évig tanult, hány ügyeletet kell vállalnia, hányszor jön be éjszaka, hányszor nincs otthon szilveszterkor ezért.

A szike.postr.hu szerint senki nem tudja pontosan megmondani, mennyi hálapénzt adunk. A becslések 40 és 100 milliárd forint közé teszik a hálapénz mértékét. Ekkora mennyiségű pénz „kiváltásához” hatalmas költségvetési pénz kellene. Ráadásul a hálapénz az orvos–beteg között minden tehertől mentesen, teljesen nettó formában áramlik, így minden olyan legális eszköz, amellyel ezt ki szeretnénk váltani, legalább 1,5-2-szer ennyibe fog kerülni, és még mindig csak a jéghegy csúcsát kapargattuk. Ahhoz, hogy korrekt béreket tudjunk adni, legalább 3-400 milliárd forint kellene – írja a blog –, amely a jelenlegi egészségügyi közkiadások minimum ötöde. Vagyis az államháztartási kiadások mintegy 2-3 százaléka. Ettől függetlenül az egészségügyben jelen lévő, áldatlannak nevezhető állapotok rendezésére minél hamarabb szükség van mind az orvosok, mind a betegek érdekében.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!