Szimpatika – A gyógyszerek közt is a reklám az úr

Miért döntött úgy annak idején, hogy Bogácson nyit patikát?

1993-ban Bogácson adódott vezetői állás, melyet elfogadtam. Én lettem Borsod megye egyik legfiatalabb gyógyszertárvezetője. A település nem volt ismeretlen számomra, mivel édesapám, Ócsai István 1957 és 1965 között szintén itt volt gyógyszertárvezető. 1997-ben pedig logikus döntés volt azt a patikát privatizálni, amelyben egyébként is dolgoztam.

Bogács Borsod megyében található: ez jelent bármiféle hátrányt vagy nehézséget?

Borsod hátrányos helyzetű megye. A körülmények mindenképpen nehezebbek itt, mint egy gazdagabb megyében. Bogács, szerencsére, nem tartozik a térség szegény települései közé. Ez leginkább a Bogácsi Thermálfüdőnek és az itt élő emberek szorgalmának köszönhető. A lakosság egy jelentős része a turizmusból és a vendéglátásból él. A nyáron megkeresett pénzből tartalékolnak a szűkebb, vendégekben nem bővelkedő téli hónapokra.

Hogyan működik egy olyan kis településen a gyógyszerészi gondozás, mint Bogács?

Az állandó lakosokat és a rendszeresen visszatérő üdülővendégeket személyesen ismerjük. Követni tudjuk az általuk használt gyógyszereket és azok megváltozását. A személyes kapcsolat és a kisebb beteglétszám miatt több időnk van a betegekkel való beszélgetésre, egészségügyi állapotuk felmérésére. Tudjuk, hogy kinek milyen egészségügyi és személyes problémái vannak, milyen szakrendelésre, kórházba járnak. Így a gyógyszerekkel kapcsolatos információkon felül személyre szóló életmód- és táplálkozási tanácsokat is tudunk adni.

Az, hogy ennyire ismeri a betegeket, technikai könnyebbséget is jelent?

Egyértelműen. Viszonylag pontosan lehet előretervezni a gyógyszerek beszerzését. Például: ha tudjuk, hogy drága gyógyszerekből csak egy-egy dobozzal fogy a hónapban, és tudjuk, kik használják az adott gyógyszereket, akkor azt csak a várható újbóli kiváltás előtt néhány nappal rendeljük vissza. Így nem kell nagy gyógyszerkészletet tartani.

El tudná képzelni, hogy nagyvárosban dolgozzon?

Régebben el tudtam képzelni. Budapesten végeztem az egyetemet, majd pályakezdőként Mezőkövesden és a környező településeken dolgoztam. Megszoktam, hogy sok beteg emberrel kell foglalkoznom, akiknek különböző a mentalitása. Miután Bogácsra kerültem, szokatlan volt számomra a csend és a nyugalom. Az elmúlt évek során rájöttem, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg azzal, hogy Bogácsot választottam. Az itt lakók kedvesek, barátságosak, együttműködőek, és azt lehet mondani, befogadtak.

Teljesen más az életritmus, mint mondjuk Budapesten.

Így van. Itt nyugodtabb az élet. Nincs például az az őrült rohanás, egzisztenciaharc, küzdelem a betegekért, ami a városi gyógyszertárak között gyakran kialakul.

Mennyire érnek el Bogácsra az aktuális trendek?

Eleinte próbálkoztunk, például a homeopátiával, de nem tudtuk széles körben elfogadtatni. Az emberek többsége jobban bízik a gyógyszerekben. Jelenleg a két kezemen meg tudom számolni, hány ember használ rendszeresen homeopátiás készítményt. Viszont a gyógynövények használata egyre inkább előtérbe kerül.

Milyen gyakran térnek be a patikába öndiagnosztikával a betegek?

Mint mindenhol, itt is igen gyakori, hogy a beteg nem akar, vagy nem tud orvoshoz fordulni. Ekkor lép be a gyógyítás feladatába – szerintem ez a hivatásunk egyik legérdekesebb része – a gyógyszerész. Ilyen esetben mutathatjuk meg tudásunkat és realitásérzékünket. El kell döntenünk, hogy tapasztalatainkkal és tudásunkkal el tudjuk-e látni a beteget, vagy nem. Ha igen, akkor gyógyszert, egyéb szert, vagy tanácsot adunk. Ha bármilyen kétely merül fel a betegséggel kapcsolatban, akkor a beteget orvoshoz küldjük. Nem kell mindenáron gyógyszert adnunk. Néha a jó szó is elég.

A hozzánk forduló betegek gyakran a televízióból és az újságokból kapott információkra hivatkozva kérnek gyógyszert. Előfordul, hogy a külföldi ismerősök, turisták által ajánlott és használt gyógyszerek dobozaival érkeznek a gyógyszertárba.

Ilyenkor mit szokott tenni?

Mindig megpróbálok segíteni. Az első kérdés, hogy valóban szükség van-e erre a gyógyszerre, és arra akarják-e használni, amire való. Ezek után megnézzük, hogy ugyanolyan, vagy hasonló összetételű készítmény van-e hazai forgalomban, és beszerezhető-e. Nem mindig egyszerű a feladatot megoldani.

Ez igazán lelkiismeretes hozzáállás. Gyakran kap pozitív visszajelzést?

A bogácsi betegek nagyon szerethető és hálás emberek. A legapróbb dolgoknak is tudnak örülni, és ennek hangot is adnak. Néhányan visszajönnek megköszönni, hogy „jó” gyógyszert javasoltunk és adtunk a számukra, vagy hogy jó tanácsot kaptak. Volt olyan beteg, aki, miután meggyógyult, bejött a patikába, és hálája jeleként letett egy tepsi almás pitét a tárára. Finom volt. Jólesett, és nem csak a sütemény.

Milyen utánpótlásra lehet számítani egy ilyen kis településen?

A kistelepüléseken működő gyógyszertárak a rentabilitás szélén állnak. Teljesen érthető, ha a frissen végzett gyógyszerészek nem éppen egy Bogács méretű (2074 fő) települést választanak első munkahelynek, hacsak nincs valamilyen családi kötődésük (mint az én esetemben). Inkább a nagyvárosok, illetve külföld felé indulnak szívesen. Én úgy látom, hogy kis faluban szinte lehetetlen gyógyszertárat eladni. Akinek van pénze, inkább nagy forgalmú, városi patikába fog befektetni. Tagadhatatlan, hogy szükség van a kistelepüléseken – így Bogácson is – patikára, mivel a környéken legközelebb csak Mezőkövesden, innen 11 kilométerre van a következő gyógyszertár.

Szeretném, ha a családomban tovább élne a gyógyszerészi hivatás szeretete. Két lányom van, és csak remélni tudom, hogy legalább egyikük érdeklődést mutat majd a szakma iránt.