„Éljen szövődmények nélkül!”

Szerző: Szimpatika
Az „Éljen szövődmények nélkül!” elnevezésű, 2-es típusú cukorbetegeknek szóló betegedukációs program során a betegek oktatásán túl a háziorvos és a szakorvos szoros együttműködésére hívta fel a figyelmet a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége, a Novartis Hungária Kft. támogatásával. Ezt az együttműködést szimbolizálta a Szépművészeti Múzeum előtt felállított, kockacukrokkal borított híd is a program során eddig gyűjtött tapasztalatokat bemutató eseményen, ahol a szakma prominens, háziorvosi és szakorvosi képviselői is megerősítették a kitűzött célok jelentőségét, hiszen a szövődmények elkerülése érdekében csak ezzel az együttműködéssel valósulhat meg a cukorbetegek sikeres kezelése.

A cukorbetegség hosszú távon is eredményes kezeléséhez elengedhetetlen az érintett beteg és kezelőorvosainak szoros együttműködése. Fontos, hogy az ellátás minden szereplője – beteg, háziorvos, szakorvos, szakdolgozó – részt vegyen a kooperációban, mivel az csak így lehet sikeres. Márpedig a „sikeres” kezelés az egyetlen mód arra, hogy a súlyos következményeket – mint a szemet érintő szövődmények vagy az idegrendszeri, szív- és érrendszeri és a vesét érintő megbetegedések – enyhítsük, illetve ezek bekövetkezési idejét késleltessük.

A fenti célok, elsősorban a szövődmények lehetőség szerinti elkerülése érdekében jött létre az „Éljen szövődmények nélkül!” elnevezésű, 2-es típusú cukorbetegeknek szóló betegedukációs program a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének kezdeményezésében. A szakorvosi és a háziorvosi praxisok szoros együttműködésével zajló, közel 1500 beteget megmozgató program során az érintetteket nem csak a betegségükre vonatkozó információkkal látták el, de ügyeltek arra is, hogy a kezelőorvosok és a mellettük dolgozó asszisztensek együttműködése a lehető leghatékonyabb legyen a diabéteszes beteg kezelése során.

A diabétesz sikeres kezeléséhez, így a szövődmények elkerüléséhez az egészségügyi szakszemélyzet erőfeszítései mellett kulcsfontosságú, hogy az érintett beteg a megfelelő módon együttműködjön mind a számára kijelölt terápiában, mind az életmódbeli előírások betartásában. A jól tájékoztatott, a betegségéről megfelelő ismeretekkel rendelkező beteg lesz a hosszabb távon jobban együttműködő páciens.

Hiszen nem állhat a nap minden percében egy szakember a diabéteszes mellett, hogy segítsen, márpedig a cukorbetegség mindig – minden étkezésnél, az időjárás minden változásnál stb. – jelen lesz a beteg életében.

A „Éljen szövődmények nélkül!”-program keretében háziorvosok és a szakorvosok, illetve asszisztenseik mérték fel pácienseik tudásszintjét a diabétesz kapcsán, valamint azt, hogy a cukorbetegek megítélése szerint mennyire változtatja meg az életüket ez a betegség, hogyan gondolkodnak erről a mindennapokban. Ebben a kérdéskörben összesen 1583 kérdőív érkezett be, amelyek nagyobb része (61,5%) a szakorvosi rendelésekről, több mint egyharmaduk pedig (38,5%) a háziorvosi praxisokból származik.

A cukorbetegség tartós vagy időszakos fennállásának megítélése során – összhangban az orvostudomány véleményével – a páciensek több mint háromnegyede (77,5%) úgy érezte, hogy állapota tartós betegség.

A terápiás együttműködés szempontjából fontos kérdés, hogy mennyire érzik azt a betegek, hogy egészségügyi problémájuk áthatja az életüket. E kérdésben nem született egyértelmű válasz, pedig a diabétesz olyan súlyos szövődményeket okozhat, mint a veseelégtelenség vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések, és nem elhanyagolható a látás életminőséget befolyásoló romlása vagy elvesztése sem. Nemzetközi tanulmányok is alátámasztják, hogy a diabéteszes páciensek jelentős része fél a szemészeti szövődmények miatti látásromlás vagy akár a vakság kialakulásától. A diabétesz szemészeti szövődményei a betegek közel egyharmadánál lépnek fel, és minden tizedik cukorbeteg esetében súlyos látásromláshoz is vezethetnek! Nemzetközi statisztikai adatok szerint a diabéteszes populáció mintegy 8%-ának van a háttér retinopátiája mellett az éleslátás helyét érintő vizenyője (makula ödémája), ami mintegy 2% esetében látásromlással is jár. A makula ödéma a látást súlyosan veszélyeztető szövődmény, ami kezeletlen esetben maradandóan károsíthatja a látást, emiatt ennek a szövődménynek a rendszeres ellenőrzése és mielőbbi kezelése elengedhetetlenül fontos.

A válaszok pontos megoszlását tekintve a megkérdezettek bő egyharmada vélte úgy, hogy nagy hatással van a betegség az életére (37,3%), de közel ugyanekkora csoport állította ennek ellenkezőjét (33,5%), vagyis azt, hogy nem befolyásolja az életét a betegsége, és szintén mintegy harmadnyi (29,2%) a bizonytalanok aránya, akik ingadoztak a kijelentés megítélésében.

Annak eldöntésében, hogy a betegnek módjában áll-e befolyásolni betegsége kimenetelét, a válaszadók többsége (61,3%) úgy gondolta, hogy igen, vagyis tisztában van azzal, hogy állapota a saját kezében van. A kérdőívre válaszoló betegek 15,5%-a viszont úgy vélte, hogy nem áll módjában befolyásolni állapotát. A válaszok alapján a gyógyszeres kezelés hatásában jobban bíznak a diabéteszesek, mint saját befolyásukban a betegség kimenetelére, mivel a válaszadók kétharmada (63,4%) úgy véli, az esetében alkalmazott terápia megfékezi betegségét. Egy kicsi csoport azonban itt is akadt (11,6%), akik nem érzik úgy, hogy állapotukon javíthatna a kezelés. Ezzel összecsengve azzal a kijelentéssel, hogy „Semmi sem javíthat az állapotomon”, 15,1% értett egyet, miközben jelentős (63,1%) azoknak az aránya, akik hisznek abban, hogy állapotuk javítható.

A betegek saját tájékozottságának megítélésében a válaszadók több mint fele (55,2%) vélte úgy, hogy érti a betegségét, és csupán a megkérdezett páciensek egyötöde (19,9%) érezte jellemzőnek magára a kijelentést, miszerint nem érti betegségét. Ezzel párhuzamosan a felmérésben részt vevők jelentős többsége (61,2%) jellemzőnek vélte magára azt a kijelentést, hogy tisztában van állapotával, de több mint egytizedük (13,8%) úgy vélekedett, hogy biztos, hogy hiányosak az ismeretei ezen a téren.

Végezetül elmondható, hogy a megkérdezettek nagy része úgy érzi, hogy a betegség jelentős anyagi terhet ró rá és családjára. A válaszadók több mint fele (51,7%) nyilatkozott úgy, hogy egyetért ezzel a kijelentéssel, és csupán egyötödük (21%) vélte úgy, hogy nem megterhelő anyagilag a betegsége.

A program során használt, a betegek tájékozottsági szintjét felmérő kérdőívben arra voltak kíváncsiak a program szervezői, hogy a diabéteszesek tisztában vannak-e az elérendő célértékekkel, mint amilyen a vércukor megfelelő szintje vagy a naponta bevihető szénhidrát mennyisége.

A beérkezett közel 2500 kérdőív alapján talán legmegdöbbentőbb adat az volt, hogy a felmérésre válaszolók több mint egyharmada (37%) nem étkezik tudatosan, nem számolja a napi szénhidrátbevitelét. Azok között viszont, akik figyelnek erre, 70% azoknak az aránya, akik betartják a 200 grammos napi szénhidrátmennyiséget jelentő diétát.

A kérdőívben kitértek arra is, hogy sportolnak-e, és ha igen, milyen gyakorisággal végeznek valamilyen testmozgást a betegek. A kapott válaszok szerint legalább hetente sportol a felmérésben szereplők fele (50%), a mintában szereplők közel egyharmada (31,8%) azonban egyáltalán nem mozog.

A vércukor önellenőrzése kapcsán elmondható, hogy hetente vagy gyakrabban méri vércukorszintjét a válaszadók 41%-a, és csak 5% azoknak az aránya, akik nem követik vércukorétékeik alakulását. A cukoranyagcsere tartós állapotát megmutató HbA1c-értékekkel kapcsolatban a legfőbb tanulság, hogy a megkérdezettek fele egyáltalán nem tudta megmondani, hogy a legutóbbi méréskor milyen konkrét értéket kapott. Ha arról kérdezték a betegeket, hogy emlékeztek-e arra, hogy a céltartományon belüli, avagy annál magasabb értéket mértek-e náluk a legutóbbi alkalommal, akkor jobb volt a helyzet, mivel ezt az információt már több mint 63% fel tudta idézni – ugyanakkor kétharmaduk (65,5%) tévesen, a számukra meghatározottnál magasabb értékre emlékezett.

Végezetül az is elmondhatjuk, hogy a felmérésben részt vevők elsöprő többsége (71%) ismeri a hipoglikémia tüneteit, tisztában van annak veszélyével. A maradék 30 százalék mintegy fele nem volt tisztában azzal, mi is a hipoglikémia, a másik fele pedig, bár ismerte a szó jelentését, de nem ismeri annak tüneteit.

Az „Éljen szövődmények nélkül!”-program eddigi tapasztalatai alapján sok teendő van még a cukorbetegek edukációs szintjének és terápiás együttműködésük növelésének terén, amelyhez elengedhetetlen azon szakemberek áldozatos munkája és kooperációja, akik a program során is mindent megtettek annak érdekében, hogy pácienseik tájékozottsága és kezelése megfelelőbb legyen.

A fenti eredményeket bemutató rendezvény során egy nagy, kockacukrokkal borított, 3 méteres Cukorhíd is felállításra került, jelképezve és egyúttal felhívva a figyelmet az együttműködés fontosságára, vagyis a híd megteremtésére a szakorvosi és háziorvosi ellátás és a beteg között, a szövődmények elkerülése érdekében. A Cukorhíd kialakításában a vállalkozó szellemű járókelők is részt vehettek, és a hídon a szakértők át is keltek, megerősítve az ügy jelentőségét.

Végezetül, mivel a felmérés szerint a mozgás terén is van még tennivaló, a megjelenő betegek közreműködésével Katus Attila a cukorbetegeknek is bátran ajánlható mozgásprogramot mutatott be a helyszínen.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!