Anyaszemmel: Hajrá, Apa!

2013. 11. 01.
Szerző: Szonda Györgyi
Drága férjem letette a cigarettát! Természetesen sokszor felmerült már, hogy le kellene szokni, mert káros, büdös, drága, macerás, hogy hol lehet rágyújtani, most pedig már a vásárlás sem olyan egyszerű.

Többször próbálkozott csökkenteni az elszívott szálak számát, vagy csak este rágyújtani, de egy-két nap után már nem ment. Azt is gondolta párszor, hogy majd ha megszületik az éppen aktuális gyerkőc, az elég motiváció lesz a leszokáshoz. Mivel hat gyermek érkezett szép sorban az elmúlt tizenöt év során, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a létezésük talán éppen azt erősítette, hogy jól jön az a napi sokszor pár perc cigiszünet a teraszon, ahova nem ér el a sírás, ahol nem hallatszik az „Apa, nézd, Apa, segíts, Apaaaaa...”.

A nyáron viszont megérett az elhatározás, láttam a szemén, hogy ez most komoly, és elsírtam magam, mikor azt mondta: „Nem halhatok meg a saját hülyeségem miatt, mert sokáig akarlak még szeretni titeket!” Így történt, hogy szeptember elseje  reggelén már nem gyújtott rá, és azóta úgy dolgozik, úgy zenél, úgy van itthon hat gyerekkel a hétvégén, hogy nem dohányzik! Ott van a zsebében pár szál cigaretta egy dobozban, mert nem az a megoldás,  hogy nincs, hanem, hogy az ő döntése, hogy nem veszi elő, és megtehetné, ha akarná, de meg tudja állni.

Nagyon büszke vagyok rá! Azt mondtam neki, hogy minden napért elismerés illeti, akkor is, ha nem sikerül, és visszaszokna: de azok a napok, mikor nem gyújtott rá, tényleg megérdemelt büszkeséggel tölthetik el.

Ami a gyerekeket illeti: a kamaszok szkeptikusak, Bori kiborul, ha Apa ideges, rögtön  a cigire fogja, még véletlenül sem lehet jogos az idegesség, Ádám és Gergő röhögnek Apa megszaporodott, nem mindig vicces poénjain, Bence titokban nagyon büszke, de kivár, a kicsik pedig élvezik, hogy Apa minden percben meg- és elkapható, és hogy mindig finom illata van.

Én mit látok? Vannak nehéz pillanatok, de vidámabb, energikusabb, egyfolytában beszél, és feltűnő, hogy egész nap „jelen van”, együtt a családdal, mindig éhes, miközben fél attól, hogy meghízik, ezért muszáj különböző szénhidrátmentes falatokkal bombáznom. Persze, néha tényleg nagyon rágyújtana, és látom, hogy szenved, bár nem tudom pontosan, mit érezhet, mert én sosem voltam igazi dohányos, és azt hiszem, csak az általam átélt néhány fogyókúra hasonlíthat erre, mikor le kellett mondanom a finom falatokról, és az sem mellékes, hogy azoknak vége szakadt pár hét múlva, ellentétben Apa terveivel, mert azok, reméljük, egy életre szólnak...

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!