Szimpatika – Mit tehet a szülő az egészséges táplálkozásért?

A táplálkozási zavarokkal szakemberhez forduló kamaszkorú gyermekek száma az elmúlt 10 évben megháromszorozódott. A  9-14 év közötti gyermekek körében a túlsúly előfordulása 20% körüli, vagyis manapság minden ötödik gyermek (és szülője) súlyproblémákkal küzd. Naponta az energiaszükségletünknek legfeljebb 10%-át lenne  szabad hozzáadott cukorból fedezni (gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt). Ennyit kb. 5 dkg cukorka tartalmaz.

Gyerekek tízezrei napi 5-8 órát töltenek az iskolában, majd indulnak tovább a különórákra. Így sokszor 8-10 órát is otthonuktól távol töltenek. Ez táplálkozási szempontból azt jelenti, hogy a javasolt napi öt étkezésből – reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora – minimum hármat, de sokszor, például nulladik óra esetén négyet is az iskolában, vagy rosszabb esetben menet közben, az „utcán” kell, hogy elfogyasszanak.

A növekvő szervezet számára nagyon nem mindegy, hogy milyen mennyiségű és minőségű tápanyagokhoz jut hozzá, hiszen ilyenkor megy át a legintenzívebb átalakuláson az izomrendszer, a csontrendszer és az idegrendszer. A megevett ételeknek és megivott italoknak egyrészt maximálisan hozzá kell járulniuk a gyermekek testi fejlődéséhez, másrészt a lehető legkedvezőbben, a megfelelő időben kell biztosítaniuk a napi tevékenységekhez szükséges tápanyagokat és energiát. Tehát, ha egy gyermek reggeli nélkül indul iskolába, az első egy-két órán (a tízórai elfogyasztásáig) biztosan nem fog tudni rendesen koncentrálni, mert – bár lehet, hogy észre sem veszi – éhes. Fontos, hogy a gyermekek és serdülők esetében soha nem elég csak az általános  tudnivalókat figyelembe venni, hanem lehetőség szerint az életritmusukhoz alkalmazkodva, személyre szabottan kell az étrendjüket összeállítani, ez pedig a szülők feladata.

Ezt az életszakaszt egyfajta bázisnak, alapozásnak érdemes tekinteni a felnőttkorra  vonatkozóan. Tudjuk, hogy vannak bizonyos anyagok – ilyen például a kalcium –, amelyek felszívódása és beépülése gyermek- és fiatalkorban a legkedvezőbb. A gyermekkori elhízás veszélye nemcsak abban rejlik, hogy már gyermekkorban óriási kockázatot jelent a szív- és érrendszeri problémák vagy a cukorbetegség szempontjából, hanem abban is, hogy a kövér gyermekek nagy része kövér felnőtté válik, így mindez egész életükben maga után vonja az említett betegségek kialakulásának nagyobb kockázatát. Éppen ezért nem mindegy, hogy gyerekeink mit és mennyit esznek, valamint az sem, hogy mennyit mozognak.

Ami a mai kor előnye, a egyben a hátránya is: rengeteg új élelmiszer van, olyanok, amelyek nemhogy ötven, de még húsz évvel ezelőtt sem léteztek, így nehéz megítélni a szervezetünkre hosszú távon gyakorolt hatásukat. Az élelmiszeripar, a tartósítási és a szállítmányozási technológiák fejlődésével párhuzamosan az élelmiszerek elérésének lehetőségei is rendkívül kitágultak. A fejlett világban óriási az élelmiszerek választéka, mennyisége, túltermelése. Ez a pszichológiai problémákon túl azért veszélyes, mert a feleslegesen megevett, „üres”, a szervezet számára egyáltalán nem szükséges ételek elfogyasztása már a gyermekpopulációnál elhízáshoz, és ezzel párhuzamosan ún. minőségi éhezéshez vezet. Ez azt jelenti, hogy míg energiában sokkal többet eszünk a szükségesnél, az étrendünk mégsem tartalmazza a szükséges mennyiségű vitaminokat, ásványi anyagokat, biogén aminokat, flavonoidokat, rostokat. Emellett rossz a fő tápanyagok (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) minőségi összetétele is.

Mit tehetünk?

Számos kutatás bizonyítja, hogy vannak élelmiszercsoportok, melyeknek fogyasztását előnyben kell részesíteni, és vannak olyanok, amelyekből jobb, ha csak ritkábban kerül az asztalra. Az  említett élelmiszercsoportokat kibontva, a gyermekek étrendjének összeállításakor a következőket érdemes megjegyezni, megfontolni, attól függően, hogy gyermekünk részt vesz-e az iskolai étkeztetésben, vagy az ebédet is otthon kell biztosítani számára:

- Jó lenne, ha hetente legalább ötször értékes barna kenyérféle kerülne az asztalra,  illetve az uzsonnatáskába. A jó minőségű barna pékáruk jellemzője, hogy sűrű állagúak és kicsit  savanykás illatúak. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a színezett változatokkal!

- Jó lenne, ha valódi müzlit kínálnánk. Ezt saját magunk keverjük össze natúr  gabonapelyhekből, magvakból (dió, mogyoró, mandula stb.). Az édes ízt aszalt  gyümölcsök használatával érhetjük el legegyszerűbben és legtermészetesebben.

- Jó lenne, ha a család vacsorájából semmiképpen nem maradnának ki a friss  zöldségek. Idénynek megfelelően próbáljunk friss kevert salátákat készíteni, úgy, hogy kiszakadunk kicsit az ecetes-cukros páclé fogságából. Javaslat: a gyerekeknek a kisétkezéseikhez bátran pakoljunk tisztított, jól kézbe vehető, méretre darabolt sárgarépát, karalábét, almát, körtét, szőlőt, szilvát, narancsgerezdeket, banándarabokat. Ezeket locsoljuk meg egy kevés citromlével, így még az uzsonnaszünetre sem barnulnak meg.

- Jó lenne, ha változatosan, sokféle formában, hetente legalább 6-7 szer kínálnánk fogyasztásra tejtermékeket (pl. sajt, házi sajtkrém, túró, házi túrókrém), lehetőleg a  legkevesebb adalékanyag nélkül. Inkább kicsit kevesebbet vegyünk-együnk, de az jó minőségű legyen!

- Jó lenne, ha hetente legalább egyszer ennénk halat vagy valamilyen halkonzervet,  abból készített pástétomot, krémet. Fontos lenne kibővíteni a recepteket és halat nem csak rántott halrúd formájában tenni az asztalra. Igaz, hogy a magyar gyerekek nem kedvelik túlzottan a halakat, de ennek legfőbb oka, hogy kevés formában találkoznak velük. Próbáljunk ki többféle halat, halkonzervet, és amelyik a leginkább ízlik, azt válasszuk a későbbiekben. Halat készíthetünk párolva, grillezve, töltve, de pl. egy kevés a citromos vízben megfőzött, kihűtött halat keverhetünk különféle salátákba is. A lényeg itt is az elkészítésbeli változatosság.

forrás: Táplálkozási Akadémia Hírlevél