Szimpatika – Kiürült már végre?

A gyógyszeralapanyagok és gyógyhatású szerek tárolása mindig is nagy körültekintést igényelhetett, hogy a begyűjtött és elkészített gyógyszer megőrizze a minőségét a felhasználásig. Ehhez eleinte a természetben „készen” talált üreges képződményeket: csontot, növényszárat, üreges terméseket, tülköt használtak őseink. Az egyiptomiak már maguk készítette mázatlan kerámia, kő és alabástrom tárolóedényekben tárolták az orvosságot. Egy több mint kétezer éves orvosi kézikönyv görög szerzője üvegedényt, ólmot, ónt és ezüstöt javasol a gyógyszerfélék és hozzávalók eltartására.

A középkorban az üveget háttérbe szorították a fa- és háncstégelyek, kosarak, zsákok, fiókok, az amúgy mérgező ón- és ólomedények, valamint az arabok által készített és terjesztett speciális kerámiák. A patika elterjedését is az orvoslásukról híres arabok terjeszkedésének köszönhetjük, az első gyógy-szer-tár is náluk létesült, ahogy nőtt az igény az eltarthatóságra és az állandó tárolóhelyre, és később az egyre szigorúbban vett állandó gyógyszerminőségre. (Az első patika Európában Trierben nyitotta meg kapuit 1241-ben – abban az időben, amikor az orvosi és a gyógyszerész szakma rendeletileg elvált egymástól –, és még ma is működik, a főtéren.)

A kirakati patikaedények díszesek voltak, hogy becsalogassák a vevőket, az elkészítés és tárolás edényei kevésbé voltak látványosak. De az áru csomagolására mindig gondosan ügyeltek, és egy magára valamit is adó patikus ma is ért a magisztrális gyógyszerek szép és szakszerű kézi csomagolásához, bár a forgalom messze legnagyobb részét a gyárban készült gyógyszerek adják.

A gyári gyógyszerek csomagolására a korszerű műanyag tégelyeket, „leveleket”, dobozokat alkalmazzák, néha még felbukkan az üveg – a cél maradt a régi: minőségromlás nélkül, tisztán és érintetlenül, mondhatni, laboratóriumi körülmények között juttatni el a gyógyhatású anyagokat a felhasználókhoz.

És ha már ilyen precíz eljárással készült, patinás múlttal és jó tulajdonságokkal rendelkező tároló dobozok vannak a kezünkben, miért is szaporítanánk velük a hulladékhegyeket?

Mindenevő műanyag tégelyek

A menetes vagy pattintós tetejű, különféle formában és méretben kiürülő műanyag tégelyek alaposan kimosva remek tárolódobozokká válhatnak. Ha kicsinosítjuk őket, még egy patikus jó barát sem mondaná meg, miből kínáljuk a sós mogyorót neki.

A díszítéshez sokféle módszert alkalmazhatunk, lehet mozaikolni, használhatjuk a „jó öreg” dekupázs-technikát, vagy körberagaszthatjuk kétoldalú ragasztócsíkkal, és körbetekerhetjük fonallal, spárgával, csipkével... Hagyjunk helyet a címkének valahol, hogy tudjuk, mit rejt a doboz!

És hogy mit rejthet? Bármilyen apró tárgyat, ami rendszerezést igényel a háztartásban: gemkapcsot, csavart, befőttesgumit, varrógéptűt, gombot...

Kihasználhatjuk légmentesen záródó tulajdonságát, és eltehetjük benne a maradék temperát, akrilfestéket...

Ha elvirágzott a kertben a kedvencünk, tarthatjuk a tégelyben a magokat, garantáltan száraz helyük lesz.

Ugyanezen okból jó szolgálatot tesz az egyre ritkábban elővett postai bélyegek elhelyezésére is.

Az uzsonnásdobozba bekészíthetünk mandulát, mogyorót, diót, felhasználva díszes kis szelencénket arra az esetre, ha kedvünk támadna egy kis nassolásra.

Ha kilyukasztjuk a műanyag tetőt egy átforrósított szöggel néhány helyen, asztali sószórónak is megállja a helyét, és készíthetünk mellé hasonló bevonattal fogpiszkáló-tartót...

Fűszertartó gyógyszeres üvegek

Fűszereink minőségmegőrző tárolásához nem árt a sötét és légmentes hely – pompás választás, ha a zacskóból egyenesen kiürült, jól kimosott, megszárított gyógyszeres üvegekbe tesszük őket.

Díszítésnek utánozzuk le egy régi tárolóról a díszes pajzsba vagy keretbe festett szignót – természetesen a fűszerünk neve szerepeljen rajta.

A csavaros tetőn is szerepelhet a név, izgalmassá tehetjük és megnagyíthatjuk egy üvegkavics ráragasztásával.

A kupakon szereplő név akkor elengedhetetlen, ha erős kartonból vagy vékony lécből a szekrénybe illő rekeszeket is készítünk házilag, így fektetve, helytakarékos módon, sokféle fűszert a kezünk ügyében tudhatunk.

Kiürült gyógyszerlevél: mókás pohárjelölő gyerekzsúrra vagy az esti grillpartira

A kiürült gyógyszerlevelek tágra nyílt szemekkel várják, hogy újrahasznosítsuk őket! Egy A/4-es öntapadós lapra rajzoljunk filccel kedves vagy épp ijesztő figurákat, kedvenc állatot, embert, tárgyat, ami tetszik – a lényeg, hogy a két szemük (helye) akkora legyen, mint két műanyag buborék. Vágjuk ki a két szemet ollóval, vágjuk körbe a műanyagbuborékot úgy hogy maradjon egy kis perem a ragasztásnak. A szemgolyót kivághatjuk papírból, de használhatunk apró szemű feketeborsot, vagy kiszínezett édesítő tablettát is. Vágjuk körbe a megrajzolt figurát, húzzuk le a fólia hátát, illesszük be a szemet a helyére, pottyantsuk bele a szemgolyót, és végül óvatosan hempergessük végig rajta a poharat.