Diákmunka – Apaszemmel: Saját pénzből bringát...

2013. 09. 03.
Szerző: Küttel Dávid
15 éves koromban nyáron egy hónapot dolgoztam egy benzinkútnál. Zányi Sanyi bácsi szerezte nekem a melót, ő akkor már évek óta dolgozott a fóti Áfor-kút vezetőjeként, történelemtanár végzettséggel. Engem Kálmánnak hívott, és ezt egy ideig furcsán vettem, de az összes kortársamat hasonlóképpen szólította.

Sanyi bácsi nemcsak főnök volt, hanem barát is. Szüleim nyugodt szívvel bíztak rá, hiszen ők összejártak, és rendszeresen „megváltották a világot”. Már diákként egyedül jártam „munkába”, hiszen első keresetemből egy Csepel Sas versenykerékpárt vettem magamnak, ezért úgy éreztem, baromi független vagyok.


A bringát még a benzinkutas múltam előtt egy színházi munkából szereztem – na jó, anyuék kiegészítették 700(!) forinttal az általam megkeresett pénzt. Gyerekszínészként és néptáncosként szerepeltem a Magyar Elektrában, ami az akkori nemzeti színházi rendezésben a Várszínházban futott évekig. Tényleg jó idők voltak... A nosztalgiázást tudnám folytatni, de kevés a lap a magazinban, illetve itt nem is én vagyok a főszereplő, hanem a gyerekeim. Nekik pedig ezeket a történeteket szeretem mesélni, hiszen nem baj, ha már most tisztában vannak a pénz értékével és mértékével. Az sem baj, ha megtanulják megbecsülni a munkát, mert mindenki egyformán fontos egy társadalomban! Ezzel a véleménnyel sajnos egyre kevesebben azonosulnak, és nagyon sajnálom, hogy a mai fiatalok számára a felnőttek részéről ki vannak jelölve a sztárszakmák, azt viszont senki sem mondja el nekik, hogy ha valami jelenleg népszerű, az 10 év múlva nem biztos, hogy ugyanolyan keresett hivatás lesz.

De van remény! Amit most bevezettek a gimnazistáknak, a kötelező önkéntes munka, számomra nagyon szimpatikus ötlet. Persze, aktuális törvényhozóink ebben sem hazudtolták meg az elmúlt 20 év átgondolatlan rendelkezéseit, mivel kitalálták, hogy csak a lakóhelyükön önkénteskedhetnek a gyerekek. Ergo, én nem tudom elvinni a lányom osztályát egy kelet-magyarországi faluba rendbe szedni egy óvoda kertjét, bármennyire is ott dolgozunk már a térségben öt éve, és nem mehetnek máshová sem az országban, holott nem Budapesten van a baj, hanem több mint 40, fokozottan hátrányos helyzetű kistérségben. Ráadásul osztálykirándulásnak sem lenne rossz program, ha a srácok hasznosan töltenék azt a pár napot, amikor kimozdulnak a nagyvárosból.

Remélem, a nyári időszak ellenére meghallják egy hús-vér apuka panaszát a döntéshozók, és valami történik.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!