Diákmunka – Apaszemmel: Saját pénzből bringát...
Sanyi bácsi nemcsak főnök volt, hanem barát is. Szüleim nyugodt szívvel bíztak rá, hiszen ők összejártak, és rendszeresen „megváltották a világot”. Már diákként egyedül jártam „munkába”, hiszen első keresetemből egy Csepel Sas versenykerékpárt vettem magamnak, ezért úgy éreztem, baromi független vagyok.
A bringát még a benzinkutas múltam előtt egy színházi munkából szereztem – na jó, anyuék kiegészítették 700(!) forinttal az általam megkeresett pénzt. Gyerekszínészként és néptáncosként szerepeltem a Magyar Elektrában, ami az akkori nemzeti színházi rendezésben a Várszínházban futott évekig. Tényleg jó idők voltak... A nosztalgiázást tudnám folytatni, de kevés a lap a magazinban, illetve itt nem is én vagyok a főszereplő, hanem a gyerekeim. Nekik pedig ezeket a történeteket szeretem mesélni, hiszen nem baj, ha már most tisztában vannak a pénz értékével és mértékével. Az sem baj, ha megtanulják megbecsülni a munkát, mert mindenki egyformán fontos egy társadalomban! Ezzel a véleménnyel sajnos egyre kevesebben azonosulnak, és nagyon sajnálom, hogy a mai fiatalok számára a felnőttek részéről ki vannak jelölve a sztárszakmák, azt viszont senki sem mondja el nekik, hogy ha valami jelenleg népszerű, az 10 év múlva nem biztos, hogy ugyanolyan keresett hivatás lesz.
De van remény! Amit most bevezettek a gimnazistáknak, a kötelező önkéntes munka, számomra nagyon szimpatikus ötlet. Persze, aktuális törvényhozóink ebben sem hazudtolták meg az elmúlt 20 év átgondolatlan rendelkezéseit, mivel kitalálták, hogy csak a lakóhelyükön önkénteskedhetnek a gyerekek. Ergo, én nem tudom elvinni a lányom osztályát egy kelet-magyarországi faluba rendbe szedni egy óvoda kertjét, bármennyire is ott dolgozunk már a térségben öt éve, és nem mehetnek máshová sem az országban, holott nem Budapesten van a baj, hanem több mint 40, fokozottan hátrányos helyzetű kistérségben. Ráadásul osztálykirándulásnak sem lenne rossz program, ha a srácok hasznosan töltenék azt a pár napot, amikor kimozdulnak a nagyvárosból.
Remélem, a nyári időszak ellenére meghallják egy hús-vér apuka panaszát a döntéshozók, és valami történik.
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Szúrásmentes vércukormérés a láthatáron
- Virtuális valóság technika segíti a gyermeksebészek munkáját
- Nőként kisebb eséllyel kapunk segítséget?
- A bőrfiatalítás aranyszabálya az életkornak megfelelő arcápoló
- Van-e összefüggés a pikkelysömörös tünetek és az étrendünk között?
- A tapintás segíti az önfelismerést
- Mit súg a bőrünk? - Bőrtünetek melyek cukorbetegségről árulkodnak
- A gerincproblémák minden korosztályt érintenek
- Nem a korral jár - Szívelégtelenség gyerekeknél
- Amit a D-vitaminról eddig tudunk
- Civilizációs betegség lett a kusza fogazat
- Miért fontos a gyermekközpontú válás?
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!